Beniczky Hermin 1839. október 15-én ment feleségül Veres Pál Nógrád vármegyei alispánhoz és vette fel az a nevet, amelyről az utókor ismeri. A frigy végre örömet is hozott a huszonnégy éves lány életébe – aki egészen pontosan 1815. december 13-án született –, hiszen ekkorra már sok tragédia érte: apját tulajdonképpen nem is ismerte, mert egyéves korában meghalt, anyja pedig az 1830-as nagy kolerajárvány áldozata lett.
Ezután anyai nagyapja nevelte őt és két lánytestvérét Tótgyörkön, a világtól szinte teljesen elzárva. Így nem tudta, hogy a reformkornak köszönhetően divatossá vált a magyar kultúra, az elvonultságban csak régi külföldi irodalmat olvasott. Hiányosságával akkor szembesült, amikor apai nagynénje hívására Pestre költözött, ahol nagy elánnal kezdett bele a legújabb vívmányok és a nemzeti irodalom megismerésébe. A társasági életben is főleg a magyarok körében mozgott, ennek köszönhetően megismerkedett például Toldy Ferenc íróval, illetve férjével is itt találkozott.
Házasságkötésük után a Nógrád vármegyei Vanyarcon telepedtek le, ettől függetlenül azonban továbbra is pezsgő szellemi élet járta át a kúriájukat. Gyakran látták vendégül Szontágh Pált és barátját, Madách Imrét is, akit rosszul sikerült házassága miatt sok gond gyötört. Gyengéd érzelmeket inkább Veres Pálné iránt táplált, hozzá írta legszebb szerelmes verseit is. Nagyvilági életet élő felesége miatt azonban összességében rossz véleménye volt a nőkről, amit Az ember tragédiájába is beleszőtt, Évára ezért osztott meglehetősen negatív szerepet. Ez a hozzáállás reakcióra késztette Veres Pálnét, annál is inkább, mert egyetlen gyermeke is lány volt. Valójában született egy fia is, de ő sajnos három hónapos korában elhunyt, így a Szilárda névre keresztelt kislány egykeként nőtt fel. Madáchra egyébként ettől függetlenül nem neheztelt, az íróval rövid élete végéig jó viszonyt ápolt.
Veres Pálné szerette volna, ha a lánya már művelt környezetben kezdi az életét és nem felnőtt korában kell sokat tanulnia, ahogy neki magának kellett. Ezért 1855-ben Pestre vitte taníttatni, de azt tapasztalta, hogy lányokkal ott is csak magántanárok foglalkoztak, az iskolákba kizárólag fiúk jártak. Ez a korban természetes volt, a haladó gondolkodású Veres Pálnét azonban zavarta, bár hosszú ideig nem tudott tenni ellene. Csak 1865-ben látta elérkezettnek az időt, hogy cikket írjon a nőnevelés fontosságáról, mely A Hon című lapban jelent meg október 28-án Felhívás a nőkhöz címmel. Mivel süket fülekre talált, hamarosan Buzdító szózattal ismételte meg mondandóját, de végül más módon ért el eredményt.
Két évvel később, 1867. május 24-re személyes összejövetelt szervezett a Tigris Szállóba, hogy élőszóban beszélhessenek a témáról. Ez az akció már sikeres volt, és nem telt bele egy év, 1868. március 23-án megalapították az Országos Nőképző Egyesületet. Az alakuló gyűlésen Veres Pálnét elnökké, gróf Teleki Sándornét pedig alelnökké választották és döntöttek a jelszavukról is: „Haladjunk!” A tanuló lányok szempontjából az első gyakorlati lépésre 1869. október 17-én került sor, amikor is létrehozták az első nőnevelő iskolát.
A kezdet nagyon nehéz volt számukra, csupán két szobát tudtak bérelni egy Múzeum körúti épületben, bár egyébként is csak tizennégy lányt írattak be az első évfolyamba. Az ambíciózus tervek miatt kilenc tanárt is felvettek, akik számára a tantervet is Veres Pálnénak kellett kidolgoznia, mivel az jelentősen különbözött azoktól, amiket a fiúk számára határoztak meg. Munkáját azonban nem értékelték, és hét tanítványt még az évvégi vizsgák előtt kivettek szüleik az iskolából, hogy inkább a ház körüli teendőkkel foglalkozzanak. Az alapító hölgyek ennek ellenére elszántak voltak és küzdelmüknek köszönhetően egyre többen bízták rájuk a lányaik oktatását. Ehhez persze már több helyre is volt szükség, amit a Kecskeméti utca 7. számú épületben találtak meg. A magasabb bérleti díj és az egyéb fenntartási költségek fedezésére bálokat és hangversenyeket is tartottak.
Hasonló módon gyűjtöttek pénzt az 1880-as évek elején egy saját épület emelésére is, melyet nemcsak a tanulói létszám bővülése, hanem egy szomorú esemény is indokolt. Veres Pálné egyetlen fiú unokája, Józsika ugyanis 1880-ban elhunyt, az iskolát pedig az ő emlékének ajánlották. Megfelelő telket a belvárosi Zöldfa utcában találtak, ahová a kor divatja szerint neoreneszánsz stílusban építtették az intézmény új otthonát. Az iskolaépületeknél azonban gyakori volt a nyerstégla homlokzat és itt is ezt alkalmazták a földszinten és a két emeleten egyaránt. A tervezéskor figyelemmel voltak arra is, hogy a szűk belvárosi környezetben is maradjon hely tornapályának az udvaron, amit telente korcsolyázásra is használtak. A mai Veres Pálné utca 36. számú épületet 1882-ben avatták fel.
Külföldi minták alapján elhatározták egy leánygimnázium létesítését is, melyet végül 1896-ban hoztak létre és két évvel később megvették számára a szomszédos, 38. szám alatti háromemeletes épületet. Ez is neoreneszánsz, azonban sárga vakolatot kapott, mely lehetővé tette az aprólékosabb díszítőelemek elhelyezését is: azok főleg az első és második emeleti ablakok kötényébe, valamint a harmadik emeleti ablakok fölé kerültek. A reneszánsz harmóniája a homlokzat tagolásában is megfigyelhető: a szinteket erős párkányok, az egyes ablakokat pedig kisebb falpillérek választják el. Mindezt pedig egy különösen plasztikus koronázópárkány zárja felülről, melyet levéldíszes konzolok sora tart.
Fél évszázadig két épületben folyt a lányok oktatása, 1949-ben azonban a korábbit bezárták és csak a gimnázium működhetett tovább, de az 1960-as évek közepén az is koedukált lett. Belső nagy udvarát az 1980-as években fedték le, hogy aulaként használják. Sok minden változott tehát az iskola életében, de Veres Pálné emlékének ápolása szerencsére megmaradt. Az alapító 1895. szeptember 28-án hunyt el, tizenegy évvel később pedig az addigi Zöldfa utcát is Veres Pálnéról nevezték el. Haladó gondolkodásával hatalmas eredményt is ért el és az iskola ma is igyekszik méltó lenni hozzá. E törekvést öt évvel ezelőtt, alapításának százötvenedik évfordulóján Magyar Örökség Díjjal jutalmazták.
A nyitóképen: A Veres Pálné Gimnázium főhomlokzata (Fotó: Juharos Róbert/pestbuda.hu)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció