Az Ördögárok Budapest egyik legjobban elrejtett patakja. Aki a Tabánban jár, nem is sejti, hogy valamikor az áradó patak ott házakat döntött romba – ma se házak, se patak, csak valahol a föld alatt, egy csatornában csordogál a víz. Hírmondóként az egykori híd, Nepomuki Szent János szobra (illetve az eredeti másolata) áll szerényen az autóutak közötti zsebkendőnyi zöldfelületen. Valószínűleg azt sem tudatosítja senki, hogy amikor a fogaskerekű végállomásához megy, éppen átkel az Ördögárok felett: az útpálya és a sín is egy szakaszon tulajdonképpen egy hídon halad keresztül. Torkolata sem éppen kellemes tájképi részlet: az Erzsébet híd budai hídfője mellett beömlő csatorna, amely körül mindig sok sirály kering, inkább kétes érzéseket kelt a szemlélőben. 

Az eredeti Nepomuki Szent János-szobor 1927-ben (Forrás: Fortepan)

Ehhez képest szinte meghökkentő, hogy a hűvösvölgyi villamospálya mellett, az egykori Hadapród Iskolánál (a mai Akadémia villamosmegállónál) egy mély, alján kikövezett patakmeder tűnik fel. Fölötte lényegében szabadon folydogálhat a víz. Ha van. Mert az elmúlt években az egykor bővizű patak bizony időszakos vízfolyássá vált.

Hogy miért, arra valószínűleg nem, vagy nemcsak az éghajlatváltozásban kell keresnünk a magyarázatot, hanem egyszerűen abban, hogy a patak egykori vízgyűjtő területe csaknem teljesen beépült. Már a forrásvidéken, Nagykovácsiban is egész hegyoldalak lettek felparcellázva, így szinte végig lakott helyen csörgedezik Buda egykor legmeghatározóbb vízfolyása. (Másik ága, a Kis-Ördögárok a Petneházy-rét környékéről ered, ez kevésbé beépített még.) Az esővizet a kövezett utakon víznyelők és a házak tetejéről csatornák vezetik el, az Ördögárokig alig jut el belőle valami. Manapság maga a patak is inkább egy nagy esőelvezető csatornához hasonlít, amely a zápor elvonulta után nem sokkal elapad. 

(Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Középkori neve – az egykori budaszentlőrinci pálos kolostor miatt – Pálvölgyi-patak vagy Szent Pál patakja volt, csak a török kor után kezdték a mai nevén (persze németül) nevezni. Az 1870-es években még számos híd vezetett át rajta, ezekből ma már csak egy van meg eredeti formájában a Páfrány út és Vadaskerti utca között. A patak tabáni szakaszát boltozták be először: nemcsak a terjeszkedő városnak kellett a hely, hanem a megoldatlan szennyvízelvezetés miatt a XIX. századra már komoly járványkockázatot is jelentett. Az Ördögárok vérmezői szakasza a XIX. század utolsó éveiben került a föld alá.

Az I. világháború előtt, nagyjából száz évvel ezelőtt viszont még a Városmajorban szabadon folyt: időről időre manapság is felmerül a gondolat, hogy jó volna itt újra kibontani a medrét. De kérdéses, érdemes-e, ha az év nagy részében nincs benne víz.

Az elmúlt hetek csapadékos időjárása most visszahozott valamit a régi idők budai hangulatából. Különösen a Páfrány utca végén induló erdei út mellett érdemes megfigyelni a csobogó patak nagy kanyarokkal megtett útját, itt valóban kedves erdei patakként mutatja magát – még a hétvégéig talán. Persze az egykori Teufels Graben ma már csak kisördög: reméljük, nem tűnik el belőle néhány év múlva örökre a víz.