Az egyik legjelentősebb XVIII. századi magyar arisztokrata, Széchényi Ferenc hatodik gyermekeként látta meg a napvilágot Széchenyi István, a „legnagyobb magyar”.

Fiatalkorát Nagycenken töltötte a családi kastélyban. Már fiatalon huszárnak állt, és többször is harcolt Napóleon ellen: részt vett a győri csatában és a lipcsei „népek csatájában” is. Minden harctéren kiválóan megállta a helyét. Ekkor még nem gondolhatta róla senki, hogy milyen kiemelkedő jövő vár rá, és emlékét az egész országban tisztelni fogják, olyannyira, hogy napjainkban Kossuth Lajos után róla neveztek el a legtöbb utcát, teret, iskolát. Budapesten is számos Széchenyi-emlékkel találkozhatunk, amelyek az első felelős magyar kormány közlekedési miniszterének a szellemi hagyatékát őrzik. Ezeket mutatjuk be az alábbiakban.

Huszonévesen Széchenyi István a gazdag főnemesek gondtalan életét élte, az ország figyelmét akkor hívta fel magára, amikor az 1825-ös országgyűlésen kifogásolta a magyar nyelv használatának hiányát, valamint felajánlotta birtokainak egy évi jövedelmét – hatvanezer forintot – egy tudományos társaság megalapítására. Ez az adomány vetette meg az alapjait a későbbi Magyar Tudományos Akadémiának. Ezt követően József nádor, aki maga is tízezer forintot adományozott a célra, bizottságot nevezett ki az alaprajz megtárgyalására, amelyben Széchenyi is tevékeny részt vett. A bizottság javaslatai 1827. augusztus 18-án a királyi szentesítést is megkapták, az alapítást 1827-ben törvénybe iktatták. 1840-ben a Magyar Tudós Társaság nevet Magyar Tudományos Akadémiára változtatták. Az Akadémia mai, Duna-pari székházának felépültét már nem élhette meg Széchenyi, mivel csak két évvel a halála után, 1862-ben kezdték el az építését. Ma az Akadémia előtti tér elnevezése is Széchenyi István emlékét őrzi.

Ha már a Széchenyi téren járunk, akkor természetesen meg kell emlékeznünk a Széchenyi Lánchídról is. A Budát Pesttel összekötő első állandó híd létesítését is ő kezdeményezte. A hídépítés előkészítése, a felmerülő műszaki és gazdasági problémák megoldása az ő munkájának az eredménye. 1832-ben megalapította a Hídegyletet, amelynek mind gazdasági, mind politikai téren a vállalkozás problémamentes véghezvitelének biztosítása, valamint a közvélekedés megnyerése céljából a megfelelő propaganda előkészítése volt a feladata.

A híd hivatalos átadására 1849. november 20-án került sor, de Széchenyi István soha nem ment át a kész hídon, az átadás idejére már a döblingi elmegyógyintézetbe vonult vissza: megviselte, hogy nyerészkedéssel vádolták, ezért el is adta a Lánchídhoz kapcsolódó részvényeit. 1899-ben, a Lánchíd átadásának 50. évfordulóján döntöttek a „Széchenyi Lánchíd” név felvételéről. A budai hídfő déli oroszlánszobrának talapzatán látható Széchenyi István bronzcímere, amely Marschalkó János alkotása. 

Ugyancsak Széchenyi grófnak köszönhetjük a Nemzeti Casino megalapítását. 1827. április 24-én vetette fel azt az eszmét, hogy a közművelődés, a közhasznú eszmecsere és a kellemes társalgás előmozdítása céljából egyesület jöjjön létre. Ennek neve a megalakulásakor Pesti Casino volt, majd 1830-tól felvette a Nemzeti Casino nevet. Alakuló gyűlését 1827-ben tartotta a Dorottya utcai Vogel-féle házban, 1859-től a mai Kossuth Lajos utca 5. alatt álló Cziráky-palotát bérelték, mely épületet később, 1871-ben meg is vásárolták az intézmény számára. Az épületet 1874–1884 között Ybl Miklós tervei szerint építették át, kimondottan azzal a céllal, hogy a Nemzeti Casino szükségleteit minél jobban kielégítse. Egészen 1944-ig működött, azonban az ostrom alatt olyan súlyos károkat szenvedett az épület, hogy le kellett bontani.

Az egykori Nemzeti Casino

1860-ban döntött úgy Buda város vezetése, hogy Széchenyi István halálának évében azzal az elismeréssel adózik a gróf emlékének, hogy a Svábhegy egyik részét róla nevezi el. A Széchenyi-hegy gyorsan, már a kiegyezés korára kedvelt kirándulóhellyé vált. A névadó emlékére egy kőoszlopot állítottak itt fel, amelynek ma már sajnos nyoma sincs. Ezt követően, 1861-ben egy feliratos emlékpadot helyeztek ide, majd 1891-ben szobrot emeltek a „legnagyobb magyar” tiszteletére. A mellszobor eredeti változatát Széchenyi István születésének 100. évfordulójára emlékezve Stróbl Alajos készítette, és egy fenyőliget közepén, a hegy oldalába ékelve állították fel. A szobor igencsak hányatott sorsra jutott, kétszer is ellopták, legutóbb 1995-ben. Végül a Hegyvidéki Önkormányzat 2003-ban állította fel Kampfl József szobrászművész alkotását, de nem az eredeti, hanem a ma is látható helyén, a Széchenyi emlékút mellett.

A hegytetőn ma kilátó is várja a kirándulókat, azonban a panoráma sajnos a fák miatt már nem élvezhető teljes szélességben. A Széchenyi-kilátó érdekessége, hogy eredetileg a mai Hősök terén, a Millenniumi Emlékmű helyén állt, amelyet Ybl Miklós tervei alapján építették meg 1895-ben. Az akkor még Gloriette néven ismert építményt, amely egy artézi kút felett magasodott, a tér kialakításakor lebontásra ítélték. A Svábhegyi Egyesület 1897-ben kezdeményezte az átszállítását a Széchenyi-hegyre, ahol egy évvel később fel is állították. A Rege út torkolatánál álló, nyolcszög alaprajzú építményre kétoldalt széles, kőkorláttal szegélyezett lépcsősor vezet fel. A korlátok tövében egy-egy henger alakú kőpillér áll, rajta Budapest címere, felette oroszlánfej.

Mindezek mellett számos helyen találkozhatunk Széchenyi István emlékét őrző emléktáblákkal, szobrokkal, amelyek mind arra emlékeztethetnek bennünket, hogy mennyi mindent köszönhetünk annak az embernek, aki méltatlannak találta magát a „legnagyobb magyar” kitüntető címre,  akinek az örökségét viszont a mai napig használjuk, vagy vele együtt élünk, hiszen nem szabad elfelejtenünk, hogy Széchenyi volt az első, aki a Pest és Buda egyesítését szorgalmazta.