Kétségtelenül az ország egyik leghányattatottabb képzőművészeti gyűjteménye volt a Szépművészeti Múzeum Román Csarnokának gipszmásolat-kollekciója, amely a XX. század elején azzal a céllal készült, hogy a szobrászat átfogó történetét másolatokon keresztül mutassák be a látogatóknak.

Gipszöntvények a Román Csarnokban 1926-ban (Fotó: Szépművészeti Múzeum)

Ez a közel hét évtizede fennálló probléma most megoldódik, a gyűjtemény jelentős része ugyanis a még idén felújított és kibővített komáromi Csillag erődbe kerül, egy kisebb kollekció pedig a Szabolcs utcai egykori kórházépület-együttes területén létrejövő Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központban (OMRRK) kap helyet. A két helyszínen így komplexen értelmezhető a Szépművészeti Múzeum egykori gipszgyűjteménye és létrejöttének körülményei.

A csarnok közvetlenül a II. világháború után (Fotó: Szépművészeti Múzeum)

Amolyan trend volt a századfordulón a szobrászat történetét bemutató másolatok készítése, Európában is találunk rá példát, ezt a célt szolgálta a párizsi Palace Trocadéro gyűjteménye, a Metropolitan Museum másolatgyűjteménye. Amikor a Szépművészeti Múzeum körvonalazódott, a koncepciót megfogalmazó Pulszky Károly, az Országos Képtár igazgatója, majd később Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter is publikálta erre irányuló szándékát.

A tatai Kuny Domokos Múzeum, Görög-római szobormásolatok című kiállítása (Forrás: Szépművészeti Múzeum)

Immár Pulszky Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója kezdte el a gyűjtemény kialakítását, ami később a Szépművészeti Múzeum antik gyűjteményéhez került. Ahogyan Rózsavölgyi Andrea muzeológus is jelzi: a középkori és reneszánsz gipszmásolatokat már célzottan az épülő Szépművészeti Múzeum számára rendelték meg külföldi öntőműhelyektől: August Gerber kölni műhelyéből, a berlini Kaiser-Friedrich-Museum (ma: Bode Museum) öntödéjéből, továbbá Milánóból, Rómából és Firenzéből. A múzeumnak saját öntőműhelye ugyanis nem volt. A teljes gyűjtemény 1000 darabot foglalt magában, ebből körülbelül 650 darab antik, 300 darab pedig reneszánsz és középkori alkotások másolata volt. Az antik gyűjteményben vannak például az 1870-es évek görögországi ásatásain előkerült emlékek másolatai, később pedig már a Szépművészeti Múzeum rendelte meg a hellenisztikus és római császárkori szobrászat legismertebb darabjainak az öntvényeit, ilyenek a Parthenón szobordíszei, vagy amilyen a Belvedere torzó és a méloszi Aphrodité.

Miközben a Szépművészeti Múzeum gyűjteményei eredeti műtárgyakkal bővültek, a gipszmásolatok a muzeológiában betöltött szerepe a háttérbe szorult. Ennek egyenes következménye volt az, hogy a II. világháború alatt az épület földszinti csarnokait elfoglaló gipszeket nem próbálták megmenteni, a kiállítási terekben hagyták, amelyek az épülettel együtt súlyos sérüléseket szenvedtek. A háborút követően a Román Csarnokba zsúfolták mind az antik, mind a középkori és reneszánsz másolatokat. A csarnok hét évtizedig őrizte a gyűjteményt, bár a helyzetet mindeközben is igyekeztek rendezni. Az 1970-es években az antik kollekció a tatai Kuny Domokos Múzeum kezelésébe került, és egy részükből, közel száz másolatból 1977 októberében kiállítás nyílt a helyi zsinagógában, de a további több száz alkotás sorsa rendezetlen maradt. Az 1980-as évek közepén a komáromi Igmándi erődben raktározták el a fűtést vagy gépészetet nélkülöző erőd nyolc termében, ahol a döngöltföld padlózaton sínylődtek.

Pusztuló antik gipszmásolatok a komáromi Igmándi erdődben (Forrás: Szépművészeti Múzeum)

Az 1980-as évektől egyfajta rehabilitáció kezdődött a gyűjteményt illetően, az oktatás és a tudomány is mind jobban érdeklődött az öntvények iránt. A másolatok másolatát őrizték meg, amelyek közben megsemmisültek vagy megsérültek. Ilyenek például a Parthenón szobordíszei. A középkori és a reneszánsz gipszmásolatok a Román Csarnokban maradtak, ami beázott, fűtetlen volt évtizedeken át. 2011-ben egy felmérést követően a múzeum megfogalmazott egy elhelyezési és építészeti koncepciót, majd 2014-ben kiválasztották a komáromi Csillag erődöt a művek tárolására; építészeti tervek is születtek a Liget Budapest Projekt keretében. A cél az volt, hogy a szétszórt másolatokat egységesítsék, megmentsék.

Szállítás előtt a gyűjtemény (Fotó: Szépművészeti Múzeum)

A gyűjtemény egy másik, kisebb fele a Liget Budapest Projekt szerves részeként a Szabolcs utcai egykori kórházépület-együttes területén létrejövő Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központban (OMRRK) kap helyet. A főépület földszintjén, mintegy 650 m2 alapterületen tanulmányi raktárat alakítanak ki, amelyben lehetőség nyílik a művek közvetlenebb tanulmányozására. Az antik kollekció egyik legnagyobb méretű elemét, az olympiai Zeusz-templom keleti oromcsoportját itt, a Szabolcs utcában mutatják be. Így mintegy kapcsolat jön létre az anyaintézettel, a Szépművészeti Múzeummal, amelynek bejárati homlokzatán, a timpanonban az olümposzi Zeusz-templom másik, azaz nyugati oromcsoportja látható.

Az OMRRK tanulmányi raktárának látványterve az olümposzi Zeusz-templom keleti oromcsoportjával (Fotó: Szépművészeti Múzeum)

A múzeum közlése szerint az itt elhelyezni tervezett további anyag kiegészíti majd a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményének eredeti művekből álló anyagát, miközben az ókori görög művészet megismerésének tágabb lehetőséget teremt.

A gyűjtemény nagyobb részét befogadó Csillag erőd a komáromi erődrendszer részeként katonai célra épült ugyan, de hadicselekmények színtere sohasem volt, így jó állapotban maradt fent. Az erőd térszerkezete, a lineárisan felfűzött térsora, a fő tereket követő közlekedő különösen alkalmas a kiállításra. Az olyan monumentális művek, mint Donatello Gattamelatája, Verrocchio Colleoni lovas szobrainak a másolatai, a középkori és reneszánsz síremlékek egy része az épület belső udvarában újonnan kialakított nagyobb csarnokban lesznek.

A komáromi Csillag erőd (Fotó: Szépművészeti Múzeum)

Az erődben a Laokoón-szoborcsoport és Michelangelo szobrainak művészettörténeti párbeszédbe állítására is lehetőség nyílik, akárcsak a szobrászat történetének áttekintésére. A gyakran sötét terekben vagy nagy magasságban beépített eredeti alkotások után készült öntvényeket itt közelről, szemmagasságból lesz mód tanulmányozni.

A múzeum munkatársai kihangsúlyozták: a modern gipszmúzeumban nem a historizáló felfogást követik majd, hanem az új gipszmúzeumoknak és az utóbbi időszak újrarendezett állandó kiállításainak mintáját. A komáromi kiállítás nemcsak azt teszi lehetővé, hogy a szobrászat leghíresebb alkotásait összefoglalva tekinthessék meg a látogatók, de a gyűjtemény sajátos történetét és a gipszmásolatok készítésének folyamatát is megismerhetik.

Nyitókép: Donatello Gattamelata című szobrának másolata egykori helyén, elszállítás előtt a Román Csarnokban (Fotó: Szépművészeti Múzeum)