Otto Wagnert (1841–1918) a korszak bécsi építőművészetének átalakulásában építésznemzedékek tekintették tanítómesterüknek és a modern építészet elindítójának. A főleg a századfordulón végzett munkája olyan jelentőségű, mint nálunk Lechner Ödöné. „A XIX. és XX. század fordulóján nemzetközi szinten is ő volt a historizmus és a modern építészet közötti átmenet egyik úttörője és ösztönzője, aki aktív módon kereste a kora és környezete életformájából következő feladatokat, foglalkozott a modern épülettípusok elvi és gyakorlati kérdéseivel, próbálta tisztázni a művészetként felfogott tervezői munka intézményi feltételeit” – írja Kerékgyártó Béla az Otto Wagner – Írások, terek, épületek című könyv hátoldalán (Terc Kiadó, 2012).

1868-ban tervezte Otto Wagner a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógát (Fotó: Thaler Tamás)

Önálló utakon

Wagner a Bécsi Polytechnikumban kezdte meg szakirányú tanulmányait, ezt követte a berlini Építészeti Akadémia és a bécsi Képzőművészeti Akadémia, ahol 1894-től tanított.

Az eklektika és historizmus stílusjegyeit használó fiatal építész eleinte csak bérháztervezési feladatokhoz jutott. Mindez nem elégítette ki törekvéseit, a megújulás felé mutató ambícióit nemzetközi pályázatokon valósította meg. 1870-ben aztán egy magánéleti fordulat után hátat fordított az addig használt stílusirányzatnak, és építészeti értelemben mindennek, amit addig alkotott: „Minden, ami korábban történt, tévedés és morális kisiklás volt” – írta naplójában.

A zsinagóga belső tere (Fotó: Thaler Tamás)

Bécs az 1880-as években még nem volt nyitott a változásra, és ragaszkodott a historikus építészethez, így Wagner sem számíthatott nagyobb feladatokra. Első igazán nagylélegzetű projektjét már ötvenéves kora után készíthette el, ez volt Bécs város közlekedési és vízépítési munkáinak építészeti tervezése, amelyre a Bécsi Képzőművészek Közössége kérte fel. A Stadtbahn állomásépületei és támfalai, a belsőépítészeti megoldások új formákat, a korai szecesszió megjelenését hozták az osztrák városképbe, és egyértelműem kifejezték a tervező eltávolodását az eklektikától. Az építész egyébként legnagyobb hatású könyvében, a Modern építészetben (1896) az intuíció, a terv, az elképzelés izgalmas kihívásairól ír. Alkotói alkatát élete vége felé is úgy jellemezte, mint akit az új megoldások kigondolása izgat a leginkább.

Wagner nemcsak csatlakozott a bécsi szecesszióhoz, de hamarosan annak egyik vezető egyéniségévé vált. Az 1890-es évek végén épített bérházai (Wienzeile 38. és 40., Köstlergasse 3.) a stílus legszebb reprezentánsai. Későbbi munkái közül kiemelkedő jelentőségű a Steinhofi Szent Lipót-templom (1903–1907) és a modern építészet előfutáraként jegyzett Bécsi Posta Takarékpénztár-épülete (1903–1907). A Bécs-ottakringeni Szanatórium (1908–1909) és Döblergasse 4. szám alatti bérház pedig már a modern építészetbe való átkötést jelzi.

Az épület tervrajza (Fotó: wienmuseum.at)

A magyarországi hatások

Wagner, aki rendszerint felkavarta a közízlést, óriási hatással volt a magyar építészet alakulására is. A wagneri stílus megfigyelhető Árkay Aladár Fasori református templomának belső szerkezetén, amely a steinhofi templom görög kereszt alakú kiképzését hozza, bár küllemében eltérő. A Nemzeti Szalon homlokzatának kialakításában is ott van a wagneri szecessziós építészet, gondoljunk a Karlsplatz megálló épületére, és a Vágó József tervezte bejáratra. Korb Flóris és Giergl Kálmán a Királyi Bérház tervezésekor (Ferenciek tere 2.) ugyancsak merített a művészetéből. A már a modernebb wagneri felfogások foglalkoztatták Kármán Géza Aladár és Ullmann Gyula építészt (példa a Hold utcai Wertheimer és Frankl Áruház). A Nagykörút saroktorony-kiképzéseiben is az ő nyomdokain haladtak a tervezők.

Az építész maga tervezte a mai Bajcsy-Zsilinszky út 21. számú hajdani Ipar-udvart, de igazán ikonikus munkája az európai zsinagóga-építészet kiemelkedő darabja, a Rumbach Sebestyén utcai templom, amelynek felújítása tavaly kezdődött.

Wagner egyik ikonikus munkája a Karlsplatz megálló épülete (Fotó: wienmuseum.at)

A Vágó József tervezte Nemzeti Szalon. Jól látható a wagneri stílus. A fénykép eredetileg A Ház című folyóirat 1908-as számában jelent meg

Az 1868-ban tervezett, centrális alaprajzú zsinagógát 1870–72 között Kalina Mór Buzzi Bódog közreműködésével építette. A nyolcszög alaprajzú épületben Wagner a bíma köré csoportosított centrális teret alkotott. Jellemző a nagyon karcsú vasszerkezet, a kiegyenlített látási viszonyok, a kiváló akusztika. A falak gazdag mór stílusú díszítése a zsidók keleti eredetére utal. A kiemelkedő alkotást kiegészítette egy lakóépület, amelyben rabbilakásokat és iskolát alakítottak ki.

A komplexum átvészelte a két háborút, 1942-ig itt rendezték be az „idegen zsidók” koncentrációs táborát, és a gettó része volt 1944-ben. Hívei 1947-ben rendbe hozták és használatba vették. 1959-ben aztán bezárták a zsinagógát arra hivatkozva, hogy életveszélyes az állapota.

Királyi Bérház, Váci utca 2. (Fotó: Erdélyi Mór, forrás: Hungaricana)

1979 októberében a zsinagóga keleti részének teteje és födémje beszakadt. A zsinagógát a MAZSIHISZ 1988 márciusában eladta az Alba Regia Építőipari Vállalatnak, miután az egyre sürgetőbb felújítását nem tudták megoldani. Ekkor, 1988–1991 között rakták rendbe a szerkezetét, megújították az utcai homlokzatot, a zsinagóga falainak díszítését. Miután a vállalat csődbe ment, a félig még felújítás alatt álló ingatlan a magyar államé lett. 2005-ben egy épületcsere útján került újra a MAZSIHISZ, illetve a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) tulajdonába.

Ugyan a kétezres évek végén elkészült az évtizedek óta üresen álló épületegyüttes felújítási tervdokumentációja (Kőnig Tamás és Wagner Péter jegyzi és publikálta), a munkálatok csak tavaly nyáron kezdődtek meg, és várhatóan idén ősszel el is készülnek a kivitelezők. A felújítás része egyebek mellett a gazdagon tagolt és ornamentált homlokzat restaurálása (1988–1991 között ez részben történt meg), az eredetileg aranyozott falburkolatok rekonstrukciója, az 1988–1991 között elbontott berendezési elemek visszaállítása is.

A Hold utcai Wertheimer és Frankl Áru- és bérház homlokzatai 1901-ben (Fotó: imm.hu)

A cél az, hogy biztosítsák a műemlék szakrális és kulturális épületként való újjáéledését – némi funkcióváltással ahhoz képest, ahogyan Wagner elképzelte és kialakította annak idején. Megértéssel követik az eredetei koncepciót, hiszen Otto Wagnernek a magyar építészetben fenntartott helye van, neve mindig előkerül azok körében, akiket a modern és kortárs építészet és város elméleti és kulturális kérdései foglalkoztatnak.