A Pesten 1650-ben megtelepedő betegápoló irgalmasok először 1752-ben, majd húsz évvel később ismét javasolták, hogy egy szegényház épüljön az 1717-ben emelt Szent Rókus-kápolna melletti területen. A földnyelven a pestisjárványok idején barakkok álltak, amelyeket később elbontottak.

Pintér Fülöp királyi consiliárius 16 ezer forintot, Tausch Györgyné Anna Mária pedig vagyonának tekintélyes részét hagyományozta az építkezésre. A munkaképtelen szegények és koldusok számára készülő xenodochium, szálló tervét Jung József (1734–1808) építőmester jegyezte (Jung vezette egyebek mellett a hatvani Grassalkovich-kastély átépítési, majd pedig az aszódi Podmaniczky-kastély bővítési munkálatait). A városi tanács a szerviták naplója szerint 1781. május 3-án tette le az intézmény alapkövét.

A Pesti Polgári Köz Ispotály 1834-ben már a Szent Rókus Közkórház nevet viselte (Forrás: Hungaricana)

A munka mégsem kezdődött el, mert a tanács úgy látta, hogy egy közkórházra is szükség van Pesten, a Zöldfa utca és Borz utca sarkán álló egyetlen városi polgári ispotály ugyanis 72 férőhelyével, nyirkos falaival, élhetetlen körülményeivel Európa egyik legrosszabb hírű kórháza volt. Jung ingyen vállalta a feladatot, 1791-ben kibővítette, illetőleg módosította a terveket.

Schoen Arnoldtól tudjuk, hogy a halogatások miatt 1793-ban Haffner Mihály orvos egy petíciót nyújtott be a szabad királyi város tanácsának, miszerint nem várathatnak tovább az építkezéssel, a város közegészségügyének szüksége van az ispotályra. Haffner fellépése után a helytartótanács végül 1794. augusztus elején engedélyezte a folytatást, ami a Rókus-kápolna renoválásával és átalakításával kezdődött. Átgondolást igényelt ugyanis, hogy az új házat hogyan kapcsolják majd a templomhajóhoz. A munkát Zitterbarth Mátyás kőműves mester vezette, de az ispotály tényleges kialakítása még mindig nem kezdődött el.

A magisztrátus csak a következő télen vette elő a kórház ügyét, majd 1795. július végén a király elé került az ügy, aki személyesen engedélyezte az építkezést, így augusztus 30-án a Rókus-kápolna melletti kertben végre elkezdődött a kórház és a szegényház kialakítása. A tanács a Szent Rókus- és Szent Rozália-kápolnához tartozó szántóföldeket, a Rókus-mezőt is hasznosíthatta.

Átkötőépület 1945-ben (Forrás: Hungaricana)

A Gyöngytyúk (mai Gyulai Pál) utcára néző, egyszerű megjelenésű, kétemeletes kórház kivitelezését Kardetter Tamás vezette Tuschl Sebestyén és Heppler Ferenc pedig a kurátor volt.

A városi tanács 1798. május 28-án adta át az intézményt: az épület szentelését, amelyen József nádor is megjelent, a kápolnában celebrált ünnepélyes mise után pókateleki Konde Miklós belgrádi püspök végezte. A kápolna hajóját egyemeletes szárnyépülettel kötötték össze a főépülettel. Itt volt a főbejárati kapu és a kapuslakás. A főbejárat kőből faragott, copf stílusú, a II. világháborúban megsérült, de ma újból látható kapukerete fölé egy kő címtáblát helyeztek el Pastanum Calamitosorum Domicilium (a gyámoltalan szerencsétlenek pesti menháza) felirattal.

Jung első terve az volt, hogy a bejárati rizalit ormát a magyar címerrel és Pest város címerével, valamint a Szent Koronával díszíti. Végül a háromszögbe szerkesztett oromrelief közepére egy idősebb nő került, aki egy elhagyott férfit ápol. Bal oldalon mankós agg koldus rózsafüzérrel, jobb oldalon szelíd arcú nő két galambbal. Az allegorikus alakok az alapítványt létrehozó Pintérre és főleg Tauschnéra vonatkoztak. A középső dombormű minden bizonnyal Tauschnét ábrázolja. A kapudísszel egy időben készült a volt kapu mellett ma is látható kőfeszület.

A kórház megnyitásával a Rókus-kápolnában az egyházi hatóság megszüntette a remeteséget, és káplánt állított a kórházbéli és szegényházbéli hívek hitéletének vezetésére.

Az egykori kórházi főbejárata és a Gyulai Pál utcai épületszárny az 1790 táján készült feszülettel (Fotó: H. P.)

A kórházban három szinten „minden osztály béli személyek számára 237 külön ágyak rendeltettek”. 100 ingyenes ágy volt, a többiért napi 12 krajcárt kellett fizetni. A tehetőseknek 12 külön szobát tartottak fent napi 50 krajcárért, illetve egy forintért. Az első igazgató a petíciót kidolgozó és az építkezést ellenőrző Haffner Mihály volt.

A betegforgalomról havonta statisztika készült. Ahogyan a kórház épülettörténetének monográfiája is jegyzi, az első évben havi száz beteget vettek fel, de 1805-től már évi 2000 ellátottról írtak. 1817-ben és 1823-ban is megjelent tudósítás az intézetről. A „Pesti Polgári Köz Ispotály leírása” című cikk a kórházban kezelt betegek egy esztendőre vonatkozó nyilvántartását tartalmazza, feltüntetve a beteg nemét, adatait, beteg­ségét, valamint a gyógyultak és elhunytak arányát. A leírásokból kitűnik, hogy a kórtermekben be­tegségtípusok szerint helyezték el a rászorultakat, és mindkét szöveg panaszkodik a kórházban ta­pasztalható szűkös viszonyok miatt.

 Copf stílusú kapukeret (Fotó: H. P.)

A kórház éves betegforgalma az 1830-as években már meghaladta a 3000 főt. Pest lakosságszámának növekedésével az intézményt bővíteni kellett. A Kerepesi út (mai Rákóczi út) mentén az új szárnyépületet Pollack Mihály tervezte, fia, Pollack Ágoston volt a kivitelező. A bővítést 1837-ben kezdte el, de az 1838. évi tavaszi árvíz miatt végül csak 1841-ben fejezte be. 1860 és 1862 között a mai Márkus Emília utcában is született egy épületrész. 1874-ben a régi Gyöngytyúk (Gyulai Pál) utcai homlokzaton új főbejáratot nyitottak. A kápolna melletti egykori díszes kaput annak keskenységére hivatkozva megszüntették, helyére ablak került.

A Szent Rókus-kápolna, a kórház és az összekötő a II. világháborúban súlyosan megsérült (a kápolnát három bombatalálat is érte). 1947-re az épületeket restaurálták, visszaállították az ispotály építésekor emelt feszületet és a kapukeretet is, amelyből ma a plébánia bejárata nyílik.