Több mint 120 éve kapta vissza Budapest a katonaságtól a Gellért-hegy tetejét, és azóta folyamatosan gondolkodnak azon, mit is kellene kezdeni a Citadellával. 

A szabadságharc után épített erőd előtt – amely már tervezésekor is elavult volt –  a Gellért-hegy csúcsát egész más célra, tudományos kutatásra használták, itt állt ugyanis a Gellért-hegyi Csillagda. A csillagvizsgáló nem volt hosszú életű, hiszen alapkövét 1813 augusztusában rakták le, és a szabadságharc alatt el is pusztult. Az alapkőletétel napjaként eltérő helyeken augusztus 5., 8. és 13. is szerepel dátumként. Bartha Lajos a Budapest Folyóiratban a 200. évforduló kapcsán írt cikkében („Európa egyik fő-csillagvizsgálója”, Budapest folyóirat 2013./8) augusztus 8-ra teszi ezt az eseményt.

Az alapkövet – sok jelentős férfiú koszorújában – maga József nádor tette le. A csillagvizsgálót a Királyi Egyetem céljaira építették, mert ugyan már működött egy csillagvizsgáló a Királyi Palotában, ahol akkor az egyetem helyet kapott, azonban az itteni környezet nem volt megfelelő, mert az új, modernebb műszereknek stabilabb elhelyezés volt szükséges. 

A csillagvizsgáló terve

A választás a Gellért-hegyre esett. A legenda szerint az egyetem csillagásza, Pasquich János a budai gyógyfürdőkben kúrálta magát, és akkor jutott eszébe, milyen jó helye lenne az új csillagvizsgálónak a Gellért-hegy teteje. A területet Buda városa ingyen engedte át az egyetemnek. Annak ellenére, hogy az egyetem állandóan pénzszűkében volt, a csillagvizsgálóra nem sajnálták a pénzt, a legmodernebb műszereket szerezték be. A teljes bekerülési költség 80 ezer forint volt. (Tíz évvel később Széchenyi István, az ország egyik leggazdagabb embere 60 ezer forintos évi jövedelmét ajánlotta fel az Akadémia céljaira, azaz ez igen jelentős összeg volt akkoriban.) A bőkezűség József nádor támogatásának köszönhető, akinek több oka is volt, hogy a terv mellé álljon. Egyrészt beleillett a városfejlesztési elképzeléseibe, másrészt valószínűleg zavarta őt és a hivatalnokokat a palotában ügyködő csillagászok tevékenysége. 

Az épületet Pollack Mihály tervezte, annak központjában egy közel 15 méter hosszú, 8 méter széles és 4-6 méter magas épület állt, ehhez kapcsolódott két 5-5 méter átmérőjű, 8 méter magas kerek torony, forgatható kupolákkal a tetejükön. A déli oldalon volt olvasható a csillagda neve: URANIAE. 

A megnyitó után két évvel, nem messze az épülettől zárt folyosóval az obszervatóriumhoz kapcsolódva épült fel a csillagászok kétszintes lakóháza, ahol könyvtár és kápolna is helyet kapott. A látogatóktól magas fal választotta el a csillagvizsgálót. 

A megnyitó még fényesebb körülmények között zajlott, mint az alapkőletétel, 1815. október 19-én ugyanis jelen volt I. Ferenc magyar király és osztrák császár, III. Frigyes porosz király és III. Sándor orosz cár. A külföldi uralkodók természetesen nem a csillagda megnyitója miatt találkoztak, Bécsben ekkor zajlott a napóleoni háborúkat lezáró bécsi kongresszus, és innen, Bécsből rándultak át a megnyitóra. 

A három koronás fő által megnyitott intézmény Európa egyik legkorszerűbb csillagvizsgálója volt, azonban a tudományos eredmények ezt nem tükrözték. Bartha Lajos idézett munkájában olvashatjuk, hogy a kiemelkedő felszerelések ellenére mindössze egy komoly tudományos értekezést jelentettek meg az itt dolgozó tudósok, aminek okát Bartha a belső viszálykodásban találta meg. Az alapító igazgató, Pasquich János nem jött ki jól kiválasztott utódjával, J. J. Littrow másodcsillagásszal, de a belső viszályok annak távozása, majd Pasquich nyugdíjba vonulása után sem szűntek meg. A tudományos kutatás mellett innen jelezték Pest és Buda lakosságának a delet, így a pontos időt.

A szabadságharc alatt, Buda magyar ostromakor a Honvédség a Gellért-hegyről lőtte a várost, amire természetesen az osztrák ágyúk feleltek. A tűzpárbajban a csillagvizsgáló teljesen megsemmisült, majd ki is fosztották. Az épület romjai még közel két évtizedig álltak, igaz, közben köréje épült a Citadella erődje. A romokat 1867-ben bontották le. 

A csillagvizsgáló egyik megmaradt műszere a Műszaki Tanulmánytárban

A műszerek is megsérültek a csillagvizsgáló pusztulásakor, de az egyik legértékesebb berendezés megmaradt, ma az MMKM  Műszaki Tanulmánytárában látható. Miután a Citadellát a hadsereg már nem használta, felmerült, hogy ide újra felépítik a csillagvizsgálót, de végül a Svábhegyen épült fel a Konkoly-Thege Miklósról elnevezett csillagvizsgáló.