A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ február végéig nyitva tartó kiállítása általában a tudományok, elsősorban pedig a csillagászat XV. századi magyarországi jelenlétét és művelőit kívánja bemutatni.

Bár az Oszmán Birodalom – a kor legerősebb hadseregével – állandó fenyegetettségben tartotta a Magyar Királyság déli határát, Zrednai (Vitéz) János esztergomi érsek és Mátyás király – a lehetőségekhez képest – sokat áldozott arra, hogy kiemelkedő képességű külföldi tudósokat hívjon hazánkba. Közéjük tartozott Johannes Regiomontanus (Johann Müller, 1436–1476), aki 1467 és 1471 között hazánkban – Pozsonyban, Esztergomban, Budán – élt és tevékenykedett. Közismert latin neve (Regiomontanus) szülőhelyére, a bajországi Königsbergre utal.

A német tudós kora legnagyobb matematikusa és csillagásza volt. Magyarországi – különösen pedig budai (1468–1471) – tartózkodása idején hazánk a matematika és csillagászat nemzetközi élvonalának egyik „gyújtópontja” volt. A Tudomány Mátyás király udvarában című tárlat keretét a korabeli szak- és tudományterületek (historiográfia, törvénygyűjtemény, teológia, filológia, neoplatonikus filozófia, asztronómia) XV. századi magyarországi jelenlétét bemutató dokumentumok – kódexek és régi nyomtatványok – jelentik.

Mátyás király uralkodása alatt komoly érdeklődés mutatkozott a történetírás iránt. Külföldi és hazai szerzők tollából jelentős historiográfia munkák születtek. Pietro Ransano (1428?–1492?) Magyarország történetéről szóló művében kitér hazánk földrajzi, természeti és néprajzi viszonyaira, ismerteti a vármegyéket, városokat, folyókat, és ír az ásványkincsekről, terményekről is. A magyar nemesi címet is elnyerő Antonio Bonfini (1427–1503) a humanista történetírás első nagy magyarországi alakja volt. 1488-ban két kiadásban is megjelent Thuróczy János (1435 k.–1490) latin nyelvű történeti műve, a Chronica Hungarorum (A magyarok krónikája).

A tárló közepén Pietro Ransano Epitoméjának nyomtatott kiadása (Forrás: MTA Könyvtára)

Thuróczy János: Chronica Hungarorum (Forrás: MTA Könyvtára)

Mátyás király törvénykönyve nyomtatott kiadásban (1488). A függőleges fekete csík a királyi arasz hosszúságát (19,54 cm) rögzíti (Forrás: MTA Könyvtára)

Mátyás király és a magyarországi humanisták élénken érdeklődtek a platonikus filozófia iránt, és sok szállal kötődtek Marsilio Ficinóhoz (1433–1499) és firenzei neoplatonikus köréhez. A magyarországi humanisták közül kitűnt a platonizmus iránti rajongásával Báthory Miklós váci püspök.

A Iamblikhosz (Kr. u. III–IV. sz.) írását (De mysteriis) tartalmazó nyomtatvány bejegyzései feltehetően Báthory Miklós püspök keze nyomát őrzik (Forrás: MTA Könyvtára)

Sok szállal kötődött Vitéz Jánoshoz, Janus Pannoniushoz és magához Mátyás királyhoz is a kalandos életű és sokoldalúan művelt, az orvostudományban és az asztrológiában egyaránt jártas Galeotto Marzio, a királyi udvar különleges egyénisége, aki De homine (Az emberről) című művét, amelyben az emberi testet vizsgálja orvosi és filozófiai szempontból, Zrednai (Vitéz) Jánosnak ajánlotta.

Felül: Heltai Gáspár 1565-ben részletet jelentetett meg Antonio Bonfini monumentális művéből (MTA Könyvtára) Alul: Galeotto Marzio: De homine (Forrás: MTA Könyvtára)

Mátyás király könyvtárát, a fenséges budai bibliotékát már az uralkodó életében szuperlatívuszokban emlegették. A Corvina az irodalom és a tudományok (antik auktorok, egyházatyák, középkori szerzők, kortárs humanisták) széles körének a bemutatására törekedett. A történelem viharaiban és az emberi nemtörődömség miatt részben megsemmisült, részben széthordott gyűjtemény az újkorban is feszült figyelem és érdeklődés középpontjában állott. Oláh Miklós, Pázmány Péter és Bél Mátyás kulturális identitásunk egyik legfontosabb jelképének tartotta a Corvinát.

A kiállítás egyik ékköve a Ludovicus Carbo (1435–1482) Dialógus Mátyás király viselt dolgairól és dicsőségéről című művét tartalmazó, 1473–1475 között készült korvina. A párbeszéd szereplői Ernuszt Zsigmond és a szerző. Ernuszt személyes ismerőse volt Mátyás királynak, és 1473–1505 között a Mátyás elleni összeesküvés miatt kegyvesztett Janus Pannoniust követte a pécsi püspöki székben. A másik szereplő, Ludovicus Carbo Janus Pannonius tanulótársa volt Guarino Veronese messze földön híres ferrarai iskolájában. A korvinát gróf Teleki József vásárolta és ajándékozta az Akadémia Könyvtárának 1840-ben. A kódex jelentőségét növeli, hogy Carbo saját kezű javításait is tartalmazza!

Az MTA Könyvtárának egyik dísze a Carbo-korvina

A kiállítás központi magja magát a csillagászatot – vagyis annak korabeli jelenlétét, tehát az asztronómia és az asztrológia akkor még el nem különülő párosát – mutatja be magyarországi vonatkozású dokumentumokon keresztül.

A königsbergi Johannes Müller vagy ismertebb nevén Johannes Regiomontanus több évet töltött el Mátyás király országában. A pozsonyi egyetemre hívta meg őt Zrednai (Vitéz) János, de az oktatás mellett számos csillagászati problémával is foglalkozott. A király számára műszereket készített, amelyekből néhány ma Krakkóban található. Ezeket Marcin Bylica – Regiomontanus kollégája a királyi udvarban – ajándékozta a krakkói egyetemnek. Különösen érdekes ezek között a torquetum, amely három koordináta-rendszerben (ezek: az észlelőhöz kötött horizontális, az egyenlítői és az ekliptikai) használható megfigyelésekre, és a közöttük való átváltást is lehetővé teszi – ennek a hiteles másolata látható a kiállításon.

Regiomontanus Tabulae directionum címe műve, amelyet Zrednai (Vitéz) Jánosnak ajánlott (Forrás: MTA Könyvtára)

Marcin Bylica írása az 1468-ban feltűnt üstökösről (Kazinczy-kódex, a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtára)

Torquetum (a Krakkóban őrzött eredeti példány hiteles másolata; Krakkó, a Jagelló Egyetem Múzeuma)

Regiomontanus számos táblázatot is összeállított, amelyek megkönnyítették a kor csillagászainak munkáját. Nem feledkezett meg azonban a nem szakmabeliekről sem, az ő számukra kalendáriumokat és ephemeriseket szerkesztett. Kalendáriumai 57 évre voltak érvényesek, és a napokhoz tartozó ünnepeken kívül a Nap és a Hold napi pozíciója is kiszámítható volt belőlük. A bolygópozíciókat – ebben az időben még a Napot és a Holdat is a bolygók között tartották számon – az ephemerisei tartalmazták. Az ephemeris olyan mű, amely több évre előre megadja a bolygók napi helyzetét. Regiomontanus az adatokat a nürnbergi meridiánra számolta és a nap nála délben kezdődött. Az ephemeris használatakor erre figyelni kellett. A pozíciókon kívül a fogyatkozásokat is előre jelezte.

Nap- és holdfogyatkozások előrejelzése Regiomontanus kalendáriumában (Forrás: MTA Könyvtára)

Regiomontanus kalendáriumának német fordítása (Forrás: MTA Könyvtára)

Ez utóbbi gyakorlati hasznára jó példa a Kolumbusz fia által lejegyzett eset. A negyedik utazás alatt Kolumbusz hajótörést szenvedett az egyik nyugat-indiai szigeten. Az ott lakó indiánok a spanyolok sgítségére siettek, és ellátták őket élelemmel. A matrózok azonban egy idő után lázongani kezdtek, és ráadásul az indiánok is elunták az európaiaik etetését. Kolumbusz nehéz helyzetben volt, de szerencséjére eszébe jutott, hogy az ephemeris – egy hasonló ephemeris látható a kiállításon – szerint két nap múlva holdfogyatkozás lesz napnyugta körül. Magához hívta az indiánok főnökeit, és élelmet kért. Amikor azok ezt megtagadták, megfenyegette őket, hogy eltünteti a Holdat. Az indiánok hitték is meg nem is, de inkább nem, és visszautasították a kérést. Mivel Kolumbusz nem a levegőbe beszélt, hanem Regiomontanus ephemerisét használta – ami a kor tudományos színvonalán állott, és képes volt 20-30 perces pontossággal megjósolni a jelenséget – a beígért fogyatkozás be is következett. Az indiánok nagyon megijedtek, mivel fogyatkozást ugyan nyilván láttak már, de olyat még nem, hogy valaki megjósolja, és az be is következik. Mivel Kolumbusz megígérte, hogy élelem fejében visszaadja a Holdat, gyorsan megegyeztek, és a hajótöröttek ismét friss ételhez jutottak.

Bekövetkezett a Kolumbusz által megjósolt holdfogyatkozás (XIX. századi illusztráció, MTA Könyvtára)

Ha valakinek ismerősen hangzik a történet, az nem véletlen. Hasonló esetet olvashatunk Mark Twain Egy jenki Arthur király udvarában című regényében. Ebben a műben a főszereplő kerül szorult helyzetbe: ki akarják végezni, de ő megjósol egy napfogyatkozást, aminek bekövetkezte megmenti az életét.

Regiomontanus utóélete: a magyar Csíziót az ő nevével („Királyhegyi János”) próbálták eladni (Forrás: Országos Széchényi Könyvtár)

A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ kiállítása 2018. november 8-tól 2019. február 28-ig. A kiállítást Ekler Péter, Fodor Eszter, Kalocsai László, Molnár Andrea, Tóth Gábor, Zsoldos Endre rendezte.