A Királyi Lovardától az ország közepéig

A későbbi Clark Ádám tér legelső épületét még a XV. század második felében építették. A források szerint ez Mátyás király reneszánsz stílusú istállója volt, amit a következő évszázadokban inkább raktárként használtak. Ez egészen a XIX. század közepéig volt így, mivel ekkor az épületet megfosztották tárolófunkciójától és átépítették.

Az 1861 és 1864 közötti átépítés Gerster Károly és Frey Lajos tervei alapján készült el, amelynek eredményeképp az immár eklektikus épület a Budai Népszínháznak adott otthont. Ez volt a második magyar nyelvű színház a fővárosban, és olyan színészek játszottak itt pályájuk kezdetén, mint Blaha Lujza és Jászai Mari. Viszont a teátrum súlyosan el volt adósodva (noha nagy sikert arattak a bemutatott darabok). Így előbb bezárt a Budai Népszínház, majd 1870. szeptemberében lebontották az épületet, mert útjában volt a városfejlesztési terveknek.

A Magyar Királyi Kereskedelmi Minisztérium épülete 1921-ben (Forrás: Fortepan)

A felszabaduló telket a Magyar Nyugati Vasút (MNYV) szemelte ki magának, majd meg is szerezte azt. Végül 1870 és 1873 között épült fel Wagner Sándor építész tervei alapján a társaság székházaként funkcionáló négyemeletes neoreneszánsz palota. A MNYV 1889-ben tönkrement, így összes ingó és ingatlan vagyontárgya (így a palota is) az osztrák–magyar vasúttársasághoz került. 1890-ben költözhetett be az impozáns épületbe a Magyar Királyi Kereskedelmi Minisztérium, amely egészen Budapest ostromáig, 1944-ig használta a Lánchíd utca 1–3. alatti  épületet (lásd: nyitóképünkön). Noha a fővárosi harcokban az épület nem szenvedett helyrehozhatatlan károkat, 1948-ban felrobbantották.

1932-ben a Hungária Automobil Club jóvoltából a Kereskedelmi Minisztérium melletti járdán felállították az ország első „0 kilométerkövét”. Ez az alkotás Szűz Máriát ábrázolta mint Patrona Hungariae-t (Magyarország védelmezőjét): az egyméteres alak a kezében a Szent Koronát tartja. Ez az alkotás alig sérült az ostrom alatt, de a kiépülő kommunista rezsimnek szúrta a szemét, így eltüntették. Az üres telken 1953-ban felállítottak egy új szobrot: a távolba néző munkás egy autókereket tart. Ezt végül az 1970-es években áthelyezték a XVII. kerületi rákoshegyi vasútállomáshoz. Végül 1975. április 4-én állították fel Borsos Miklós nonfiguratív alkotását, amely mind a mai napig a Sikló előtti parkban áll.

Az eredeti 0 kilométerkő, Patrona Hungariae a magyar Szent Koronával 1932-ben (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Borsos Miklós alkotása 1975-ben (Forrás: Fortepan)

A pénztől a tetőbárig

Ybl Miklós legelső neoreneszánsz épületei közé tartozott a mai Clark Ádám tér sokáig egyik legmeghatározóbb épülete: a Budai Takarékpénztár székháza. A Budai Takarékpénztár még 1846-ban jött létre. 1860-ban bízta meg Ybl Miklóst, hogy tervezze meg új székházukat a Lánchíd budai hídfőjének közelében, a Fő uta 2. számú telken. Az építkezés 1860. augusztus 27-én vette kezdetét, és 1862-ig tartott. A kétemeletes szék- és bérház kivitelezője Diescher József volt. Amíg az emeleteken lakások kaptak helyet, a földszinten bankfiók és kávéház működött. Az épületről így ír Farbaky Péter építész, művészettörténész:

„A 3+5+3 tengelyes architektúra erőteljes horizontális tagolású volt, az épületsarkokon armírozással, a középrizalitot a sarkokon pilaszterrend, a középső mezőkben ¾ oszlopok emelték ki, az első emeleten vörös márvány konzolokra támaszkodó erkéllyel, a főpárkány fölött címerrel díszített áttört balusztrádos attikával. A földszinten félköríves, a két emeleti szinten egyenes záródású ablakok nyíltak. A déli homlokzat 2+3+2 tengelyes beosztású volt, a középrizalitot itt is konzolokra támaszkodó erkély díszítette. Az udvart három oldalról félköríves árkádokkal kísért folyosó övezte, a negyedik oldalon vakarchitektúrában megismételve. A földszinten és az emeleten korinthoszi oszlopok tartották – vállkő közbeiktatásával – az archivoltokat, míg a második emeleten öntöttvas anyaggal jelent meg ugyanez a vonalrajz, az ívháromszögekben kör alakú betéttel. Az udvari architektúra könnyedsége genovai cinquecento palotákéra emlékeztet. A belső közlekedést a háromkarú vörös márvány anyagú lépcsőház biztosította.”

A Budai Takarékpénztár székháza 1890 körül (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Budai Takarékpénztár székházának folyosói 1940-ben (Forrás: Budapest Főváros Levéltára, Ybl Miklós Virtuális Archívum)

A neoreneszánsz épület Budapest ostromában súlyos sérüléseket szerzett. Emiatt, valamint a tér átépítésére hivatkozva 1949-ben lebontották a székház déli és keleti oldalát. A megmaradt részekben továbbra is kávéház működött: ez volt a híres Lánchíd presszó.

A Lánchíd presszó terasza 1960-ban (Forrás: Fortepan)

Az erősen lepusztult, megmaradt részeket végül 1990-ben lebontották. Így kialakult Budapest egyik legdrágább foghíjtelke. Jelentős fejtörést okozott az illetékeseknek, hogy a körforgalom miatt furcsa formájú telket miképp hasznosítsák. Végül a közelmúltban építették fel Anthony Gall ausztrál építész tervei alapján Hotel Clarkot, amely (noha nagy vitákat kavart megjelenésével) a főváros egyik legígéretesebb tetőbárjával rendelkezik.

Az épülő Hotel Clark 2017-ben (Fotó: Bukovszki Péter/pestbuda.hu)

Székház, bíróság, irodaház

A budai oldal egyik legimpozánsabb neoreneszánsz épülete 1867 és 1869 között épült fel a Lánchíd Rt. számára Ybl Miklós tervei szerint a Fő utca 1. szám alatt. Alul üzlethelyiségek, az emeleteken lakások kaptak helyet. Többek között itt lakott a főváros híres mérnöke, Reitter Ferenc is. Amikor 1870-ben az állam megváltotta a Lánchidat, a Lánchíd Rt. palotája az Államkincstárhoz került. Így költözhetett be ide a Fővárosi Közmunkák Tanácsa (amely később a Döbrentei téren kap önálló palotát), majd a Budapesti Államhidak Felügyelősége 1871-ben.

Az évek folyamán a földszinten előbb kávéház, majd 1920-tól sörcsarnok várta a vendégeit. 1936-ban a Közigazgatási Bíróság költözött be az épületbe. A kommunista rezsim idején előbb a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága kapta meg az épületet 1954-ben, majd 1981-ben a Budai Központi Kerületi Bíróság került ide. A rendszerváltozást követően az igazságügyi tárca megvált a palotától. Sokáig üresen állt, míg a 2000-es évek elején be nem állt a fordulat: az eredeti tervek alapján felújították, hogy irodaházként működjön tovább.

A Lánchíd-palota 1890 körül, Klösz György felvétele (Forrás: Fortepan)

A sörgyárosok, a népjólét, az ipar és a közpark

Kevesen tudják, de egykoron a Lánchíd utcának volt páros oldala is. Itt javarészt neoreneszánsz bérpaloták kaptak helyet (amíg a pesti oldalon szállodasor volt, addig a budain palotasor). Ezt a palotasort kezdte a Barber Ágost és Klusemann Károly sörgyárosok eklektikus bérháza, amelynek sarkai tornyokban, azok pedig kupolákban végződtek. A Knabe Ignác tervei alapján 1871 és 1873 között felhúzott épület 1910-ben egy alapítványhoz került, amelynek célja a gyógyszerészek támogatása volt.

Az alapítványnak 1920-ban meg kellett válnia a palotától, mert anyagi problémákkal küzdött. Így került az épület az államhoz, amely előbb a Magyar Királyi Népjóléti Minisztériumot, majd a Magyar Királyi Iparügyi Minisztériumot költöztette ide. Noha Budapest 1944–1945-ös ostromában alig sérült az épület, az új rendszer 1948-ban lebontotta (az egész palotasorral együtt). A terület mind a mai napig kihasználatlanul áll.

A BarberKlusemann-palota, jobb alsó sarok, 1875 körül (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Nyitókép: A Magyar Királyi Kereskedelmi Minisztérium egy 1902-es képeslapon (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)