Az 1867-es kiegyezéssel együtt nemcsak az ország, hanem annak fővárosa is dinamikus fejlődésnek indult. Ezzel együtt rohamosan megnőtt a városban a forgalom. Így érthető volt, hogy (az akkoriban Európa szerte elterjedő) körutak és sugárutak építésén fáradoztak. Már az 1870-es évek elején megkezdődött a Sugárút (a mai Andrássy út) kivitelezése, amelyet hivatalosan 1876. augusztus 20-án adtak át. Az út csodálatos volt: széles, kétoldalt szebbnél szebb paloták, bérházak és villák sorakoztak. Egy ilyen sugárúthoz megfelelő lezárás is illett, ami ekkor még váratott magára: a városligeti végében egy fa fúróház éktelenkedett.

A Sugárút az Oktogonnál a Városliget felé 1880 körül (Forrás: Fortepan)

Zsigmondy Vilmos bányamérnök és akadémikus a Városliget szélén folytatott kitartó munkája révén lelt rá egy gyógyforrásra. Ennek a forrásnak a vize látta el azt az artézi fürdőt, amely a későbbi Széchenyi fürdő elődje volt. Majd Zsigmondy Béla, Vilmos unokaöccse és társa a vállalkozásban, aki a mélyfúrási technika szakértője volt, egy új kút fúrásához kezdett. Ez a kút végül 970 méter mély lett, és 74 fokos, magas ásványtartalmú víz tört fel belőle. Erre a kútra húzták fel azt a faházat, amely inkább egy bódéra hasonlított, és sehogyan sem illett az új, elegáns sugárúthoz.

A Sugárút városligeti torkolata az 1880-as évek elején (Forrás: Fortepan)

Ezért a Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1884 márciusában javaslatot tett a kút környékének rendezésére. Ezt követte a Városligeti Bizottmány áprilisi javaslata, amely egy karcsú építményt tartott kívánatosnak, és ezt szánták volna az 1885. évi Országos Általános Kiállítás megnyitójára is. Végül 1884. július 25-én döntött a Fővárosi Képzőművészeti Bizottság: a helyhez jobban illeszkedő, ideiglenes építménnyel kell lefedni az artézi kutat.

Az első tervekkel Meinig Artúr állt elő, ám a Törvényhatósági Bizottság tagjai elutasították a megvalósítását. Ezt követően Feszl László és Palóczi Antal készítette el a terveket báró Lipthay Béla felkérésére. Az ő ötletük pedig a Képzőművészeti Bizottság elé került, ahol nem sikerült megfelelniük a testület által szabott feltételeknek. Végül a bizottság döntése értelmében a tervek elkészítésére felkérték a neves építészt, Ybl Miklóst.

A kútra emelt gloriett távlati képe (Forrás: Ybl Miklós Virtuális Archívum)

A mester mozgástere igencsak szűk volt: 5 hónapon belül készen kellett lennie az építménynek, és legfeljebb 22 ezer forintba kerülhetett a kivitelezés. Továbbá kívánatosnak tartották, hogy a kutat lefedő építményen legyen egy magas zászlótartó rúd, amely meghatározza a Sugárút horizontális látványát.

Yblnek kapóra jött, hogy korábban már sikerült tapasztalatot szereznie az efféle építmények megtervezésében: az 1860-as évek végén, az 1870-es évek elején ő tervezte meg a Margit-szigeti fürdőtelepet (ahol egy forrást is be kellett fognia), illetve a fővárosi közönség már 1883 óta gyönyörködhetett a pazar Danubius-kútjában a Kálvin téren. Az építésznek végül sikerült egy olyan úgynevezett gloriettet megterveznie, amely mindenki tetszését elnyerte. A gloriettről így ír Hidvégi Violetta:

„A hármas nyílású homlokoldal közepén elhelyezett maszkos vízköpőből egy kisebb medencébe folyt az ivókúraként is jótékony hatású gyógyvíz. A nyolcszög alaprajzú félköríves teraszra két széles balluszteres lépcső vezet fel. A lépcsőkarok indításánál álló hengeres pilléreken oroszlánmaszk alatt Budapest címere látható. A terasz közepén egy henger alakú építményen – ez foglalta magában a kútházat – állt a 24 méter magas fém zászlótartó rúd.”

A gloriett 1889-ben (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Ybl Miklós építménye nem maradhatott sokáig a Városligetben: 1895-ben döntés született arról, hogy a gloriett helyén és annak környezetében fogják kialakítani az 1896. évi millenniumi kiállítás bejáratát. A Közmunkatanács tárgyalt Zsigmondy Bélával a kút csöveinek áthelyezéséről, illetve átalakításáról. A gloriett elhelyezésére több lehetőség is felmerült, például az Epreskert vagy a Népliget. Végül a Svábhegy legmagasabb csúcsára, a Széchenyi-hegyre esett a választás. Az építményt szétszedték, és 1898-ban állították fel az új helyén, ahol kilátóként kezdett funkcionálni.

A gloriett a Széchenyi-hegyen immár kilátóként 1929-ben (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Igaz, a Széchenyi-hegy tetején nem tud úgy érvényesülni, mint annak idején az Andrássy út végén. De legalább tanúskodik a századfordulós gondolkodásról: el kellett ugyan bontani az értékes építményt, de nem lerombolták, hanem a főváros másik pontjára heyezték át.

Nyitókép: A gloriett 1889-ben (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)