Az Orosházán 1842. november 3-án született Thék Endre élete példázza a XIX. századi mesteremberből lett vállalkozó-gyáros fel- és kiemelkedését. Egész életén át a magyar ipar fejlesztéséért dolgozott, szülővárosában tanoncotthont hozott létre. Európában munkásságát a francia Becsületrend lovagkeresztjével, az olasz Korona-rend tiszti keresztjével, a Ferenc József-rend lovagkeresztjével, a belga Lipót-rend lovagkeresztjével, a román Csillag-rend középkeresztjével is elismerték – emelte ki az első előadó, Rupprich Péter villamosmérnök, aki a Thék család nevében osztotta meg személyes gondolatait a konferencián résztvevőkkel. A családtag beszámolójából megelevenedtek Thék Endre (1842–1919) dolgos hétköznapjai és örömteli, kitüntetésekkel kisért ünnepnapjai.

Thék Endre portréja (Forrás: ogyk.hu)

A Tanácsköztársaság idején a gyárát lefoglaló vöröskatonák őt megalázó viselkedése olyan súlyos idegi traumát idézett elő nála, amelynek következménye lett 1919. június 8-án a balatonfüredi szanatóriumban bekövetkezett halála. A gyáralapítót 1919 nyarán nem lehetett a fővárosi Új köztemetőben, a Thék család saját sírboltjába helyezni, erre csak a proletárdiktatúra bukása után, 1919. október 19-én nyílt lehetőség, amikor a magyar iparostársadalom mély gyásza mellett végső búcsút vett az asztalosmesterség kiemelkedő alakjától.


Thék Endre Bútor, Zongora és Épületmunkák Gyára az Üllői út 66. szám alatt 1889-ben (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Thék Endre emlékét élénken ápolta a főváros önkormányzati vezetése, amit bizonyít, hogy a gyára melletti Órás utcát 1928-ban róla nevezték el. Tiszteletére 1930-ban a Thék utcának az Üllői úthoz közel eső részében domborműves emléktáblát avattak. Amíg Orosházán az 1913-ban Thékről elnevezett utca napjainkig a nevét viseli, addig Budapesten az 1950-es évek elején az emléktáblát összetörték, a Thék utcát a reneszánsz polihisztor előtt tisztelegve, Leonardo da Vincire nevezték át.

Az Üllői út 66/c díszes homlokzata. A házban működött a bútoráruház, és Thék lakása is itt volt (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu).

Rupprich Péter előadásában felidézte a család fájdalmát, mivel az egykori Thék-gyárból az Államvédelmi Hatóság épülete lett kialakítva. Örömmel szólt viszont a rendszerváltás utáni időkről, amikor a Thék-életműre egyre több kutató figyelt fel. A megjelent könyvek és tanulmányok bizonyítják, hogy az iparművészeti kutatás számára, Thék Endre és gyárának munkássága nem megkerülhető.

Az Országgyűlési Múzeum és az Iparművészeti Múzeum által szervezett emlékkonferencián elhangzott: Orosháza a százéves évforduló alkalmából emlékévet hirdetett, hogy így tisztelegjen neves szülötte előtt. Az emlékév kapcsán bővített másodkiadásban megjelent Verasztó Antal orosházi helytörténésznek Thék Endre – A méltóságos asztalos című életrajzírása.

Lovay Zsuzsanna, az Iparművészeti és a Néprajzi Múzeum korábbi főigazgató-helyettese, a XXI. század hajnalának kiemelkedő Thék-kutatója előadásában bemutatta a gyár legfontosabb megbízásait, és a megrendelői kört részletesen ismertette. A fővárosban az állami megbízások mellett bemutatta a magán- és egyházi felkéréseket is.

A Wenckheim-palota díszes falborítása és falépcsői. A palota egykori dohányzótermét később a Fővárosi Könyvtár Budapest Gyűjteménye vette birtokba. A fénykép 1931-ben készült (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény).

Kerekes Margit és Kelecsény Kristóf – az Országgyűlési Múzeum munkatársai – a Parlament építésekor a faművességi munkálatokban szerepet vállaló cégek által elvégzett munkákat mutatták be.

Rostás Péter, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgató-helyettese, a Kiscelli Múzeum igazgatója, „Thék Endre munkái a budai királyi palota berendezésében” címmel a budavári Szent István terem létrejöttét ismertette. Előadásában részletesen kitért Ferenc József császári és királyi felségnek 1900 februárjában a Thék-gyárban tett látogatására.

A Budavári Palota Szent István terme Divald Károly felvételén, 1900-ban (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A királyi vizitáció konkrét célja volt, hogy megtekintse az 1900-ban Párizsban rendezett világkiállítás magyar pavilonjába szánt impozáns, neoromán stílusú „mestermunkát”, amelyet a francia fővárosban történt sikeres bemutatást követően a budai királyi palota Szent István termében helyeztek el véglegesen. A mívesen faragott berendezés a II. világháború során elpusztult, rekonstrukciója napjainkban van folyamatban.

A Szent István terem művészi famunkáit (bútorok és a kandalló) Thék gyárának köszönhetjük. A kép 1912-ben készült (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény).

Margittai Zsuzsanna művészettörténész, az Iparművészeti Múzeum tudományos titkára előadásával betekintést nyújtott Thék korának bútorasztalos-tevékenységébe, kiemelve Mahunka Imre (1859–1923) műbútorasztalos-mester munkásságát.

Gönczi Ambrus történész, a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény vezetője Gregersen Gudbrand (1824–1910) életét és munkásságát mutatta be. Elmondása szint a Norvégiából származó, a XIX. század közepén Pesten letelepedő faipari vállalkozó sok esetben Thék Endre vetélytársa volt, de egy-egy nagyobb megbízás során viszont együttműködő partneri szerepet töltött be. A két cég közös munkálkodásának eredményeként valósulthatott meg többek között számos templom, így például Budapesten a Bakáts téri katolikus plébániatemplom és Debrecenben a Kossuth utcai református templom faipari munkái.

Brunner Attila művészettörténész, a Fővárosi Levéltár munkatársa a Thék családdal rokoni kapcsolatban lévő építészek, Vas József (1866–1910), Morbitzer Nándor (1874–1950) és Morbitzer Dezső (1879–1950) budapesti és kiskunfélegyházi teveiről tartott vetített képes előadást.

Rupprich Péter előadása a parlamenti emlékkonferencián (Fotó: Millisits Máté) 

Az emlékkonferencia zárásaként Lukács József építész, a Parlament műszaki osztálya vezetőjének kalauzolásában a konferencia résztvevői megtekinthették, az Országház művészi faragásait, köztük a miniszterelnöki dolgozószoba Zsolnay kerámiabetétekkel dísztett bútorait.

A mindenkori kormányfő és vendégei Thék Endre és Zsolnay Vilmos (1828V1900) gyárának együttműködő eredményeként egy művészettörténetileg egyedülálló reprezentációs helyiségben lehetnek együtt, amely méltán hirdeti a fába faragott évszázadot, a kitörölhetetlen múltat.

Nyitókép: A Szent István terem a budai Várban 1900-ban (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Korábbi cikkünket is figyelmébe ajánljuk: A modern magyar bútoripar megteremtője – 100 éve hunyt el Thék Endre