Írta: F. Nagy Veronika

2020. január 25. 10:00

Budapest egyik legforgalmasabb csomópontja, amelyen naponta több százezer ember halad át. Metró és villamos találkozik itt, a Rákóczi út belvárosi sztrádaként határolja. Mindenki ismeri, de kevesen szeretik. Pedig él, lüktet, folyton változik, együtt a várossal. Ilyen a „mi Blahánk”, amely száz éve, 1920-ban kapta meg Blaha Lujza, „a nemzet csalogánya”, a Népszínház sztárja nevét.

A ma Blaha Lujza nevét viselő tér kialakulása a Nagykörút születésével egyidőben zajlott. A korabeli térképeken jól nyomon követhető a terület változása. A mai tér a VIII. kerületben, Józsefvárosban, azon belül is a Palotanegyed városrészben fekszik, a Rákóczi út és a József körút találkozásánál, beletorkollik a Népszínház utca.

A mai Blaha Lujza tér 1785-ben (Forrás: mapire.eu)

A mai Blaha Lujza tér és környéke 1830-ban (Forrás: mapire.eu)

A mai Blaha Lujza tér és környéke 1867-1872-ben, az 1872 és 1890 közötti változások utólagos jelölésével, középen a Népszínház épületével. A térképen jól megfigyelhető, a Nagykörút kialakítása során milyen épületeket kellett lebontani (Forrás: mapire.eu)

Ma már nehéz elképzelni, hogy a régi századokban mennyire uralta a víz Pestet és nem csak veszedelmes árvizek formájában. A ma ismert város területén patakok kanyarogtak, kisebb-nagyobb tavak léteztek. A középkorban a mai Blaha Lujza tér helyén is rév működött, mivel erre folyt a Duna egyik – a középkorban még hajózható – mellékága, amelyet a későbbi századokban fokozatosan feltöltöttek.

Az 1700-as években a terület és tágabb környéke alig lakott volt, a tértől délre pedig egy kisebb tó húzódott. Utóbbi területét 1800 körül csapolhatták le a beépítés érdekében. Az akkor még Kerepesi útnak (Kerepescher Strasse) hívott egyik fő útvonal, a mai Rákóczi út mellett, Pest város falain kívül 1710 körül alapítottak egy kis kápolnát és kórházat, a Rókus szegényházat, amelyet kibővítve 1798-ban adták át a „Pesti Polgári köz Ispotály”-t, ismertebb nevén a Szent Rókus Kórházat. A kápolna és kórház épületén kívül építmény alig állt a területen, az erre utazók pusztás területet, kerteket láthattak.

A Rókus kórház az 1890-es években Klösz György felvételén (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Képarchívum)

A XIX. század közepétől élénkülő fejlődés, a lakosságszám növekedése egyre inkább sürgetővé tette a város és városkép fejlesztését, ezzel összekapcsolva egy új, reprezentatív főútvonal kialakítását. Ez utóbbira az első terv már 1865-ben megszületett, de meglepő módon nem közút építését javasolta. Reitter Ferenc vízépítő mérnök, aki a Duna szabályozásában is részt vett, egy hajózható körcsatorna kiépítését javasolta az egykori Duna-mellékág helyén. Ez végül pénzügyi források híján nem valósult meg, de lendületet adott a Nagykörút megtervezéséhez a Reitter-féle nyomvonalon.

1871-ben született meg a törvény a Nagykörút kialakításáról, majd indult az építkezés, amelyet a pénzügyi fedezet hiánya és az 1873-ban kirobbant gazdasági válság kezdetben igencsak megnehezített. A tér környéke a körúti építkezés 1884-től fellendülő időszakában kezdett kialakulni.

Az építkezés első szakaszában, a körúti fejlesztéshez kapcsolódva adták át 1875. október 15-én ünnepélyes keretek között a téren álló Népszínházat, amelyet úgy terveztek, hogy hátsó homlokzata a leendő Nagykörútra nézzen.

A Népszínház épülete 1875 után. A képen jól látható, milyen kis épületek vették körül kezdetben az impozáns színházat. Klösz György felvétele (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Képarchívum)

A Ferdinand Fellner és Herman Helmer építészek tervei alapján eklektikus stílusban épült monumentális épület igen furán hathatott eleinte az őt körülvevő földszintes, a körúti építkezések során később lebontott házikók között. A főhomlokzat középrizalitján a díszes timpanont hat hatalmas korinthoszi oszlop tartotta, a földszinten körbe kváderköves kialakítás, a harmadik emeleti ablakok között és a főpárkányon sgraffico díszítette. A főbejárat díszlépcsőjét kandelláberek hangsúlyozták. 1908-tól a Nemzeti Színháznak adott otthont az épület.

A mai Blaha Lujza tér Rákóczi út felőli oldalán már az 1860-as években is álltak kisebb, egyemeletes épületek. Ezek az elsők között voltak, amelyeket a körúti építkezésekhez kapcsolódva átalakítottak. A tulajdonosok már a tervezéskor megérezték az átépítésekben rejlő lehetőségeket, így több épület is 1871-re elkészült.

Ilyen volt a Rákóczi út 40. szám alatti, Rémi Róbert gyártulajdonos háza, amelyet 1871-ben Vassél Alajos tervei alapján két-, majd 1900-ban Mann József építész tervei szerint négyemeletessé bővítettek. Budapest ostroma során az épület megsérült, a felújítást követően a homlokzatot díszeitől megfosztva egyszerűsítették. A Rákóczi úti árkádokat 1957-ben alakították ki.

A Rákóczi út 40. szám alatti épület 1960-ban. (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU_BFL_XV_19_c_11)

Szintén 1871-ben adták át a mellette álló (Rákóczi út 42. – Akácfa utca 2.) átalakított bérházat, amelyet ifj. Riegler Ignác szappangyáros megrendelésére Limburszky József tervezett. Az épület az 1945-ös ostrom során olyan súlyos károkat szenvedett, hogy le kellett bontani. A terület beépítése csak 1992-ben kezdődött, a ma is látható irodaház a 2012-2014 közötti felújítással nyerte el formáját.

A Rákóczi út 42. szám alatti telek az épület elbontása után 1955-ben. (Fotó: Fortepan/UVATERV)

A Rákóczi út és Akácfa utca másik sarkán álló egyemeletes épületet 1882-ben dr. Szelényi (Stressel) Lajos orvos elbonttatta és megbízásából helyére egy historizáló stílusú háromemeletes bérházat tervezett Jahn József építész. A homlokzat kőfaragásait Áprily János, a díszítő elemeket Szandház Károly és Szabó Antal készítette. A házat később Schwab Antal kocsmáros vásárolta meg, aki 1893-ban átépíttette, és a földszinten egy róla elnevezett vendéglőt alakított ki. Bár a tulajdonosok váltották egymást, sokáig étterem működött itt. Rákóczi úti árkádjait 1957-ben alakították ki.

A Rákóczi út 44. szám alatti épület 1960-ban. (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU_BFL_XV_19_c_11)

Az Erzsébet körút és Rákóczi út sarkán álló házat (Erzsébet körút 2. – Rákóczi út 46.) szintén Jahn József építész tervezte és az 1880-as évek közepére készült el. Földszintjén nyitotta meg 1894-ben Wassermann Jónás az EMKE Kávéházat, amely nevét az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület kezdőbetűiből kapta. A Népszínház színészei is hamar felfedezték és kedvelt találkozóhelyük lett. Ebben a házban lakott és itt halt meg 1926. január 18-án Blaha Lujza színművésznő, akiről később a tér a nevét kapta.

A Blaha Lujza tér a Rákóczi út – Nagykörút kereszteződésénél 1952-ben, a sarkon az EMKE-ház (Fotó: Fortepan/UVATERV)

A József körút 2. szám alatti épületet László Zsigmond miniszteri tanácsos megrendelésére Kiss István építész tervezte eklektikus stílusban. A József körút és Rákóczi út sarkán álló bérház 1897-re készült el, érdekessége a kupolával hangsúlyozott íves sarokkialakítás. A második emeleten kovácsoltvas elemekkel díszített kőkorlát fut végig, itt voltak a legelőkelőbb lakások.

A sarokívet Róna József szoborfülkékben álló két alkotása, a Nő és a Férfi alakja díszíti, a főbejáratot pedig Lotz Károly mennyezeti freskója. Központi fekvése és méretei miatt mindig is szerették reklámfelületnek használni homlokzatát. A fényreklámok sem emelték fényét, de legalább nem takartak el sokat az impozáns épületből, mint az utóbbi években használt épülethálók. Szerencsére most újra teljes pompájában látható.

A László-ház a József körút és a Rákóczi út sarkán 1964-ben (Fotó: Fortepan/UVATERV)

1895-ben nyílt meg a Nemzeti – akkor Rémi – Szálló a József körút 4. szám alatt. A vendéglős dinasztia Rémi-család megrendelésére Schannen Ernő tervezte eklektikus stílusban gazdag homlokzati díszítéssel. Budapest legelegánsabb és legpompásabb szállodájának számított, amihez hozzájárult a központi gőzfűtés, a lift és a vízvezetékes mosdóasztalok.

A színház közelsége miatt a színészek kedvelt találkozóhelye volt. A világoskék szín először 1962-ben jelent meg a homlokzaton, először a földszinti sávban, később a teljes felületet kékre festették. A 2012-re befejeződő felújítás során egységesen fehérre festették.

A Nemzeti szálló a József körút 4. szám alatt 1930-ban (Fotó: Fortepan)

1889-re készült el a József körút 6. szám alatt a Hauszmann Alajos által neoreneszánsz stílusban tervezett Technológiai Iparmúzeum épülete, amely érdekessége a dísztéglával burkolt homlokzat. A főbejárat előtti árkádos csarnokot díszes kovácsoltvas kapu zárja el az utcától. Az intézmény a Középipariskolát és a Technológiai Múzeumot egyesítette.

A Technológiai Iparmúzeum a József körút 6. szám alatt 1890 után (Fotó: K. Ungar. Technologisches Museum / Verlag von Ernst Wasmuth. Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Képarchívum)

A Blaha Lujza tér – József körút – Somogyi Béla utca határolta telken állt egykori bérházakról keveset tudunk. A József körút 3. szám alatti ház 1893-ban, az 5. szám alatti 1890 körül, a 7-es számú ház valószínűleg 1896 körül épült. Az 5. szám alattiban működött a Rákosi Jenő alapította Budapesti Hírlap szerkesztősége. Az 1949-es államosítást követően ezekből az épületekből alakították ki egységes homlokzattal a Szabad Nép székházát (Sajtószékház), amely 1956 után Hírlapkiadó Vállalat néven működött.

Számos lap – köztük a Népszabadság, Esti Hírlap, Szabad Föld, Nők Lapja – szerkesztőségének adott otthont. A Lux László tervezte épületet a rendszerváltás után elhagyták a bérlők, 2005-ben pedig lebontották. Helyén 2011-ben nyitott meg az Europeum üzletközpont, amely a a Courtyard by Marriott hotelt és mélygarázst is magában foglal.

A Blaha Lujza tér és a Szabad Nép székháza a körútról nézve 1956-ban. Jobbra a Nemzeti Színház épülete (Fotó: Fortepan)

A Rókus kórház melletti telken 1906-ban nyílt meg Budapest és az ország első magyar kőmozija, az Apolló mozi, Ungerleider Mór és Neumann József vállalkozásában. Először moziszkeccseket játszottak, később kabaréműsorokat is. Apolló Kabaré, majd Színpad néven 1923-ig működött itt.

Az Apolló-mozi az 1920-as években (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Képarchívum)

Az épület elbontása utána helyén nyílt meg 1926. március 1-jén Reiss Zoltán építész tervei szerint klasszicista stílusban a kívül egyemeletesnek tűnő, de belül négyemeletes Corvin Áruház, amelyet a hamburgi M. J. Emden und Söhne cég alapított, első igazgatója Lewin Miksa volt. Az üzletek mellett működött benne kávéház, vendéglő, fényképészet, de divatbemutatókat és kiállításokat is rendeztek. 1931-ben itt állították üzembe az első mozgólépcsőt.

A második világháború során kiégett, 1948-ban államosították, felújítás után Budapest Nagyáruház néven működött. Az 1956-os harcok során nagyobb károkat szenvedett, de lebontani nem kellett, viszont az eredeti állapotok helyreállítása helyett 1967-ben alumíniumborítást kapott a tér felőli homlokzata. Ezt 2018-ban épülethálóra cserélték az eredeti homlokzatot idéző mintával. Jelenleg a felújítás megkezdésére vár az épület.

A Corvin Áruház a Blaha Lujza téren 1961-ben. Balra a Somogyi Béla (Rökk Szilárd) utca, jobbra a Márkus Emília utca. (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU_BFL_XV_19_c_11)

A tér 1920-ban vette fel Blaha Lujza, a „nemzet csalogánya” nevét (ez kezdetben csak a Népszínház előtti teret foglalta magában). A Fővárosi Közlönyben 1920. január 23-án jelent meg a Fővárosi Közmunkák Tanácsának határozata az 1918. évi november hónapban megállapított út és utca elnevezések revíziójáról.

Ennek értelmében „a VIII. ker., Népszínház-utcának Blaha Lujza-utcára történt megváltoztatását hatályon kívül helyezzük és Blaha Lujzáról azt a teret nevezzük el, amely a Rákóczi-út, a Flór-utca kitorkolása, a Népszínház-utcának a Flór-utca és a József-körút közé eső kezdő szakasza és a József-körút által van határolva s magában foglalja a Népszínház épületét, s amely tér eszerint a „Blaha Lujza-tér" nevet kapja; a Népszínház-utca elnevezés tehát a József-körúttól kifelé fog kezdődni és itt meghagyható a mai 7. és 4. számmal kezdődő házszámozás is, viszont a tér-elnevezés mellett is egyfolytában, megszakítás nélkül meghagyandó a Rákóczi-út elnevezés és az ottani számozás.” Ez tisztelgés is volt egyben az abban az évben 70. életévét ünneplő művésznő előtt, aki a Nemzeti Színház mellett álló épületben lakott haláláig.

A II. világháború alatt, Budapest ostromakor és 1956-ban is a téren álló épületek közül több komoly károkat szenvedett, de végül csak egyet kellett lebontani (Rákóczi út 42. szám alattit), a többit felújították, sajnálatos módon sokszor az eredeti homlokzati kép megváltoztatásával.

A Blaha Lujza tér a József körút felé nézve 1956-ban, szemben a Népszínház utca (Fotó: Fortepan)

A tér és környéke az 1870-es évektől folyamatos változásban van, de a legnagyobb átalakulást életében a kelet-nyugati metró építése jelentette. Évekig kaotikus állapotok uralkodtak a téren. A mélyben zajló munkákkal párhuzamosan a felszín is meg lett bolygatva. A metró építéséhez kapcsolódóan bontották el, majd robbantották fel a felújításra szoruló Nemzeti Színházat 1965 tavaszán, amely alapjaiban változtatta meg a tér képét. Az aluljáró – EMKE-aluljáró – építése ezután kezdődött meg és egy év alatt, 1966-ra el is készült.

A Rákóczi úton 1868-ban indult meg a lóvasút, 1897-től a villamosvasút, a Nagykörúton a villamost 1890-ben hosszabbították meg a Blaha Lujza térig. Mindkettő nyomvonalát az építkezés alatt egy időre terelni kellett. A Rákóczi úti villamosvonalat pedig 1973-ban meg is szüntették a három évvel korábban átadott „piros” metróra hivatkozva.

A Nemzeti Színház bontása a Blaha Lujza téren 1965-ben (Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán)

A József körút a Blaha Lujza térnél, jobbra a Népszínház utca torkolata. A nagykörúti főgyűjtőcsatorna átépítése 1966-ban (Fotó: Fortepan/UVATERV)

Metróépítés a Blaha Lujza téren 1965-ben (Fotó: Fortepan/UVATERV)

Ma a Blaha Lujza tér Budapest egyik legforgalmasabb közlekedési csomópontja, amelynek összhatása és megítélése igen vegyes. A kor igényeinek megfelelő felújítást már 2018-ban elhatározták, és elvileg 2019 őszén elkezdődtek volna a munkálatok. Reméljük, ez nem késlekedik sokáig, mert mind a tér, mind a budapestiek megérdemlik, hogy egy igényes, élhető, közösségi helyszín váljon a „Blahából”.

Nyitókép: A Blaha Lujza tér (ekkor a Népszínház utca és a Rákóczi út találkozása) és a Népszínház (a későbbi Nemzeti Színház) épülete 1893-ban. Klösz György felvétele (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.020)

Összesen 3 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


A metróépítés miatt nem kellett volna a Nemzeti színházat felrobbantani. A hely a mai "törzsközönségnek" kedvező..


A Blaha Lujza tér felújítása, már nagyon időszerű. A tervek szerint a Corvin áruház is eredeti homlokzatával újul meg. Jelenleg csak a lebontott ronda alumínium homlokzatot eltakaró háló látszik, remélhetőleg nem sokáig!

Válaszok:

Sajnos belül és szétbarmolták! Szocreál álmennyezetek, össze-vissza terek az egykori elegáns termek helyett.



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó