Írta: Tudós-Takács Ernő

2020. február 2. 14:00

75 éve, 1945. január 13-án hunyt el Szabó Dezső, a két világháború közti Magyarország szellemi életét jelentősen meghatározó író, publicista. Az elsodort falu, Az egész látóhatár, az Életeim és számtalan regény, novella, pamflet szerzőjeként erőteljes hatást gyakorolt a közgondolkodásra és a magyar írói nyelv megújítására is. Az évforduló alkalmából jelen írásunkban mozgalmas életének azokat a budapesti helyszíneit mutatjuk be, ahol valamilyen formában emléket állítottak a személyének.

Szabó Dezső írói és újságírói hatása, a maga sokszor ellentmondásosnak tűnő, igen megosztó, de mégis karakteres nézeteivel együtt megkerülhetetlen jelentőségű volt a második világégés előtti magyar társadalomban. Termékeny írói és publicisztikai, valamint előadói munkásságának jelentős része Budapesthez kötődött. Ezért indokolt megvizsgálnunk, hogy a mai Budapest közterein mennyire élő az emlékezete.

Szabó Dezső életének fontos helyszíne volt az egykori legendás Philadelphia kávéház (I. kerület, Alagút utca 3.), amely 1895-ben épült Pichler József és Brezina Rezső tervei alapján. Tisztviselők, írók, művészek voltak a törzsvendégei, így Szabó Dezső is, aki még egyetemista korában ismerte meg a „Filát”. 1913-ban ő hívta ide Ady Endrét és írótársait is.

Az egykori Philadelphia kávéház az I. kerületi Alagút utca és az Attila út sarkán az 1930-as évek elején  (Fotó: Hungaricana, korabeli képeslap)

Különösen az 1920-as évektől kezdődően életének állandó törzshelyévé vált a kávéház. Állandó asztala is volt, ahol a kor neves íróit fogadta, így például Németh Lászlót, Kosztolányi Dezsőt, Márai Sándort, Karinthy Frigyest, vagy akár a dedikációt kérő olvasókat; ezért a kávéház Szabó Dezsőnek köszönhetően irodalmi központtá vált.

Mivel a napjai nagy részét itt töltötte, a levelezését is ide címeztette ebben az időben. A kávéház 1935-ös bezárásának hírére született meg „A Philadelphia ablakában” című költeménye. Szabó Sámuel, a „Fila” tulajdonosa a Tabán lebontása miatt előállt kedvezőtlen helyzetben hozta meg a döntést a bezárásról.

Szabó Dezső a „Fila” asztalánál (Fotó: Budapest, 1984/7)

Ezt követően tíz évig bankfiókként működött az épület, amely a második világháború budapesti harcaiban olyan súlyosan megrongálódott, hogy a háború után lebontották. Az ezt követően felépült új épület falán a Szabó Dezső Emléktársaság 1992-ben emléktáblát avatott, megörökítve az író életének kávéházi időszakát.

Emléktábla a néhai Philadelphia helyén, a mai OTP-ház falán (Fotó: Both Balázs / pestbuda.hu)

Szabó Dezső 1935 októberétől 1938 szeptemberéig lakott a XII. kerületi Városmajor utca 19/b alatti házban. Az I. emelet 8. szám alatti, egyszobás, komfortos lakás érdekessége, hogy az író számtalan korábbi fővárosi lakása közül ez volt az első főbérlete, korábban ugyanis csak albérletekben és szállodákban lakott.

Akárcsak a korábbi, Szirtes úti lakását, amely a Gellérthegyen volt, a városmajori főbérletét is „Dezsővárként” emlegette. A korábban már említett emléktársaság és a XII. kerületi önkormányzat 1997-ben márványtáblát állított a ház bejárata mellé, amely az író itteni életéről tanúskodik.

 A Városmajor utca 19/b alatti emléktábla jelzi, hogy három évig itt lakott az író (Fotó: Both Balázs / pestbuda.hu)

Szabó Dezső korának híres és sikeres előadója, illetve szónoka is volt. A legtöbb előadását – 1936 és 1941 közt – a Marczibányi téri Lövészkert (Lövőház) étteremben tartotta, összesen 59-et. Az étterem az 1885-ben, Hauszmann Sándor által tervezett német neoreneszánsz stílusú budai lövőház részeként működött; a lövőcsarnokok és az étterem mellett báltermet, biliárdszobát és kuglizóhelyiséget is kialakítottak.

Az író havi rendszerességgel tartott, vacsorával egybekötött, irodalmi és közéleti témájú előadásai több száz fős közönséget vonzottak. Az Ujság című lap 1937. november 14-i száma részletesen beszámolt az egyik ilyen előadásról. Az író emlékét őrző emléktársaság 1995-ben emléktáblát állított a lövőház falára (Marczibányi tér 6-7), megemlékezve ezzel az egykori előadássorozatról.

 

Több tulajdonosváltást követően az épület ma a Haris család tulajdonában van, akik pár éve teljes körűen felújították azt, így Haris Park néven rendezvényközpontként és étteremként is funkcionál a megújult épületegyüttes. Az említett emléktábla viszont mára eltűnt az épületről.

A budai lövőház felújított épülete ma rendezvényközpontként üzemel, Haris park néven (Fotó: Both Balázs /pestbuda.hu) 

Az író egyébként a Marczibányi téri helyszínen kívül rendszeresen előadott a Zeneakadémia, a Régi Képviselőház, a Gólyavár, a Turulvár és a Rákóczi téri Mészárosok és Hentesek Ipartestülete épületében is.

Bár Szabó Dezső végrendeletében úgy rendelkezett, hogy a sírja a Gellérthegyen legyen, erre politikai okokból a háborút követően nem volt lehetőség. Viszont – ha szimbolikus módon is – 1990 júniusa óta mégis jelen van ott: Szervátiusz Tibor bronz emlékműve megtekinthető a Gellérthegy déli oldalán, az íróról elnevezett sétányon.

 
 Szervátiusz Tibor bronz emlékművét 1990-ben avatták fel a Gellérthegyen (Fotó: Both Balázs / pestbuda.hu)

Az íróról elnevezett sétány vezet a gellérthegyi emlékműhöz (Fotó: Both Balázs / pestbuda.hu)

Szabó Dezső életének utolsó lakása a VIII. kerület, József körút 31/a, III. emelet 4-es szám alatt volt. A háromszobás lakásba 1938 szeptemberében költözött a Városmajor utcából, itt töltötte életének utolsó hat és fél évét. 1945. január 13-án bekövetkezett halálának körülményeiről a legpontosabb leírást Ur György újságíró „Szabó Dezső utolsó napjai” című, 1947-ben megjelent könyvéből kapunk, aki maga is a ház lakója volt akkor.

Az írót a ház légoltalmi pincéjében érte a halál. Az ostrom alatti éhezéstől legyengült szervezetét egy influenzaszerű fertőzés támadta meg, amelyet antibiotikum híján nem tudtak kezelni. Az ostrom viszontagságos napjai következtében Szabó Dezsőt halála után csak tíz nappal tudták eltemetni a házzal szemközti Rákóczi téren. 

A József körút 31/b -nél látható emléktábla a kommunizmus évtizedei alatt is hirdette, hogy ebben a házban hunyt el Szabó Dezső; a kép 1971-ben készült (Fotó: Fortepan, Adományozó: Urbán Tamás)

Az emléktáblát ma is megtaláljuk a József körúti ház kapuja fölött (Fotó: Both Balázs / pestbuda.hu)

A József körúti ház kapuja felett, 1946 őszén helyezték el az íróra emlékeztető márvány emléktáblát, amelynek művészi faragásait Andrássy Kurta János szobrászművész készítette el. A táblát a Nemzeti Parasztpárt állíttatta. Érdekesség, hogy a kommunizmus évtizedei alatt is helyén maradt a tábla, így az ma is megtekinthető.

Szabó Dezső sírja a Kerepesi temetőben (Fotó: Both Balázs / pestbuda.hu)

Szabó Dezső földi maradványait 1949 májusában exhumálták és a Kerepesi temetőbe szállították, ahol a nagyobb nyilvánosság kizárásával eltemették. 2005-ben, halálának 60. évfordulóján avatták fel a síremlékét, amit az írót ábrázoló mellszobor, Andrássy Kurta János alkotása díszít. 2006-ban pedig a sír márványlapot is kapott, amin Szabó Dezső egyik versének alábbi sorai olvashatók: „Meghalok én tízszer, százszor, / Nem félek én a haláltól. / De rakhatsz rám hegyet, hatot, / Míg magyar van: feltámadok.”

Felhasznált irodalom:
Szabó Dezső-enciklopédia (szerk. Szőcs Zoltán). Kairosz, 2011.
Ur György: Szabó Dezső utolsó napjai. Forum Nyomda, 1947.

Nyitókép: Szabó Dezső portréja – 75 éve hunyt el az író (Fotó: mma.hu)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó