Amíg épült, a különböző folyóiratok, szaklapok rendszeresen és részletesen beszámoltak az építkezés állásáról. Amikor elkészült, az olvasók tájékozódhattak arról, melyik ismert vállalkozó végezte az egyes munkafolyamatokat, de azt is megtudhatták, hol találhatók azok a főbb épületdíszek, amelyek külön-külön és együttesen is a város igazán figyelemre méltó látványosságává teszik.

Az épület a budai oldalról tekintve, az egykori alagutak elfalazott bejárataival (fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Kövessük példájukat, és kívülről befelé haladva nézzük meg közelebbről a 170 méter hosszú és 56 méter széles épületet, az egykori Fővámházat, amely ma a Corvinus Egyetemnek ad otthont! Már az is különlegessége a palotának, hogy Ybl három főbejáratot tervezett, vagyis három főhomlokzattal látta el. Ezt persze maga a feladat kívánta, amelyet az épületnek be kellett töltenie.

Ahol folyamatos és nagyszámú ügymenet zajlik, ott a közlekedést, a be- és kijárást szükséges volt maximálisan biztosítani. A tervező a homlokzatok kialakításánál az itáliai reneszánsz építészet több páratlan alkotását is tanulmányozta és valószínűleg fel is használta (ha valaki igazán el szeretne mélyülni a témában, Ybl Ervin művészettörténész Ybl Miklósról szóló, 1956-ban megjelent nagy formátumú munkáját érdemes kézbe vennie).

Az épület a Fővám térről tekintve (fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A firenzei Palazzo Strozzi és Palazzo Pitti, a római Palazzo Famese vagy éppen a velencei Szent Márk téren álló Libreria Marciana biztosan nagy hatással volt rá, talán éppen ez utóbbi ösztökélte arra, hogy az északi, nyugati és déli, erkéllyel ellátott homlokzatokat aprólékosan megmunkált épületszobrokkal díszítse.

És ha már díszíti, minden egyes szobrot jelentéstartalommal párosítson. Érdemes röviden szemügyre venni őket közelebbről is. A Fővám térre néző északi bejárat felett hat nőalak áll. Talán ők a legelvontabb figurák, mert olyan értékeket jelenítenek meg, mint a keresztényi (Pál apostol által megírt) hit, remény, szeretet, illetve az ókori görög filozófia értelmezése szerinti igazság, bátorság és szeretet.

Az északi homlokzat szobrai (fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Dunára néző főhomlokzaton 10 szobor látható, itt már férfiak is szerepet kapnak. A görög-római mitológia egy-egy alakjáról van szó, akik az 1870-es évek hazai államiságának, iparának, kereskedelmének és mezőgazdaságának különböző ágait szimbolizálják. Az első nőalak Themisz, ő az igazságot és a törvényt személyesíti meg. Mellette Héraklész áll, az erő és hatalom megtestesítője.

Themisz és Heraklész a Dunára néző homlokzati erkélyen (fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Harmadikként Pallasz Athéné következik, aki a tudományok, de a fazekasság és a fonás-szövés istennője is. A negyedik nőalak már a mitológiában igencsak jártas nézelődőt igényel. Okhyroé egy kentaur és egy nimfa leányaként képes volt megjósolni a jövőt. Mivel sokszor jósolt rosszkor rosszat, kancává változott, és ettől kezdve a vágtatás, a gyorsaság lett az állandó jellemzője. Ő tehát XIX. századi értelmezésben összeköthető a közlekedés és vasútépítés fejlesztésével.

Mellette Poszeidón áll, aki a hajózásért felelős. A kovácsmester Hephaisztosz a nehézipart képviseli, Rhea, a főbb olimposzi istenek, így Zeusz és Poszeidón anyja a gépgyártást, Démétér pedig a mezőgazdaságot jelképezi. Hermész a kereskedelem megszemélyesítője, az utolsó szobor, Thyké vagy latin változatában Fortuna, a jólét szimbóluma.

Hátra van még hat szobor, ezek a palota déli homlokzatát díszítik. Hat fontos magyar foglalkozást jelenítenek meg, nevezetesen a madarászatot, a pásztorkodást, a halászatot, a folyami közlekedést, a pákászatot és a vadászatot. Ybl Miklós külföldi szobrászra bízta ennek a 22 szobornak az elkészítését.

A magyar ősmesterségeket megszemélyesítő nőalakok a déli főbejárat erkélyén (fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

August Sommer (1839–1921) bajorországi születésű mester kapta a megbízást, aki 1861-től Bécsben élt, az ottani operaház előterében több kisebb munkát készített. II. Miksa bajor király 1866-ban alkotott mellszobra tette ismertté a nevét. 1869-ben Ybl meghívására Pestre költözött. 1873-ban Rómába tette át székhelyét, de több pesti lakóház díszítésében ezt követően is részt vett, illetve az Egyetemi Könyvtár homlokzatának timpanonját is ő tervezte.

Ybl Miklóssal nem szakadt meg a kapcsolata, sőt szoborban meg is örökítette a nagy építészt annak halála után. Egyébként Sommernek nem csak a szobrokat köszönhetjük, az ő mestermunkája az északi és déli kapunál látható két dombormű is, amelyek az égtájakat jelképezik.     

A neoreneszánsz stílus iránt fogékony érdeklődő nem tehet mást, mint elismeréssel adózik Ybl zsenialitásának, amikor belép az épületbe. Az előcsarnokban dór és jón oszlopok, valamint gyönyörűen megkomponált mozaikpadló vezeti a szemet szinte minden irányba. A piszkei márványlépcsőkön fellépve mindkét főbejárati oldalon egy-egy reneszánsz fülke késztet megállásra. A fülke hatalmas kagylóhéjában férfimaszk látható, jobbra-balra bőségszaru, a zárókövön pedig szárnyát nyitó pelikán.

Lépcsőforduló fülkével, kagylóval, pelikánnal (fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Lépcsőház (fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az emeleteken korintoszi oszlopfők, a lépcsőházakban kandeláberek és terazzoburkolat gazdagítják a látványt. A mennyezetek négyszöges tagolásúak, és olyan gazdagon díszítettek, hogy az egyszerre megnyutatja és felvillanyozza a szemlélődőt. Az épület három udvar köré rendeződik, ezek közül kettő most szabadon áll, a harmadik, amelyet díszudvarnak szánt az alkotó, már régóta beépítve, aulaként szolgál. Mivel az épületben az ügyintézésre szolgáló irodák, raktárak és szolgálati lakások mellett előadóteremre vagy nagyobb fedett térre nem volt szükség, Ybl a természetes fénynek fontos szerepet adott az udvarok kialakításával.

Udvarrészlet napfénnyel, kék éggel (fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Mennyezeti részlet a szimmetria jegyében (fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Amikor kilép az épületből, az ember első gondolata talán az, hogy annak idején a nagyon gyakorlatias feladatokat ellátó hivatalnokok nem is lehettek tudatában, milyen építészeti remekmű falai között végzik tevékenységüket. Ha azonban jobban belegondolunk, az épített környezet minősége igenis szerepet játszhatott abban, hogy az itt dolgozók (és sok esetben itt lakók) hogyan teljesítették napi munkájukat.  

A Fővámpalotában négy, egymástól elválasztva működő hivatal működött: a vámhivatal, a pesti pénzügyigazgatóság, a központi árüzleti igazgatóság és a bányatermék igazgatósága. Az épület mai környezete a XX. század fordulója előtti években alakult ki: ekkoriban rendezték a Ferenc József rakpartot és a Csepel-rakodópartot, 1896-ra felépült a Ferenc József híd és a Központi Vásárcsarnok.

A háború alatt – 1944. december közepétől 1945. február 13-ig – igen súlyos sérüléseket szenvedett az épület. Erős falazata és hídfő melletti elhelyezkedése miatt mind a német és a magyar, mind pedig a szovjet katonaság fontos katonai támpontnak használta. Az épület köré légvédelmi és harckocsi-elhárító lövegeket telepítettek. Az újjáépítés szinte reménytelennek látszott. 1945. október 22-én, a műszaki bejárás alkalmával döntöttek mégis a felépítés mellett, ami nem jelentette egyszersmind azt is, hogy a vámigazgatóság fogja a továbbiakban is használni.

Épületdíszek a bejárat felett (fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A tényleges munkálatok 1946 tavaszán kezdődtek meg, amit némiképp hátráltatott a helyreállítás három hónapra történő felfüggesztése, a Fővám tér forgalmának újraszabályozása miatt. Minisztertanácsi határozat értelmében a helyreállítási munkát – a pénzügyi tárca helyett – 1946. augusztus 1-jétől kezdődően a Magyar Újjáépítési Minisztérium végezte. Ezzel lezárult a Fővámpalota korszaka.  

Az újjáépítés 1948-tól nyert igazi lendületet, amikor eldőlt, hogy az épületet az akkor önállóvá vált Magyar Közgazdaságtudományi Egyetem céljára állítják helyre. Az új funkciónak megfelelő átalakításokat kellett végezni, ami az épület belsejét alapjaiban változtatta meg. Beépítették a mellékudvarokat, a díszudvart pedig megosztották, és aulát alakítottak ki a helyén. Előadó és szemináriumi termeket, könyvtárat, a Sóház utcai fronton új lépcsőházat építettek. Mivel az épületszobrok is súlyosan megrongálódtak, újrafaragták őket.

Az egykori díszudvar ma beépítve, aulaként szolgál (fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az Egyetem az 1950/51. tanévben vehette birtokba új központi épületét. 1953-ban lifteket szereltek be, 1957-ben a földszinten laboratóriumot, 1963-ban pedig számítóközpontot alakítottak ki. Hosszú folyamat előzte meg az épület újabb felújítását, amelyhez a kivitelezési terveket már 1969-ben megrendelték.

A következő rekonstrukcióra 1989–90 között került sor: jelentős mértékben korszerűsítették az épületet, sokat visszaállítottak az eredeti architektúrából. A díszudvar térhatását eredeti módon állították vissza, kibontották az elfalazott öntöttvas oszlopokat, a homlokzatot megtisztították, a tetőteret beépítették.


A déli főbejárat (fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Ybl Miklós egykori Fővámpalotája a felújítást követően ismét a dél-pesti Duna-part és az elmúlt száz évben köré épült új városrész meghatározó, szemet gyönyörködtető városképi tényezője lett.

Nyitókép: A magyar ősmesterségeket megszemélyesítő nőalakok a déli főbejárat erkélyén (fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Korábbi cikkünket is figyelmébe ajánljuk: Kétszer rajzolta újra a Vámház gyönyörű palotáját Ybl Miklós – 150 éve kezdték építeni, Duna-hidat terveztek mellé