Száztíz éve zárt be végleg a Pilvax, a márciusi ifjak törzshelye

Írta: Flier Gergely

2021. márc. 15. 9:00

Van-e 1848. március 15-ének a Pilvaxnál emblematikusabb helyszíne? Költői kérdés, pedig a nemzeti kegyelet sem menthette meg a bontástól a városrendezés útjában álló neves épületet. A forradalom helyszínei közül a Magyar Nemzeti Múzeumot és például Táncsics budavári börtönét hosszú ideje nagy tisztelet övezi, ezért is meghökkentő, hogy más forradalmi helyszínek sorsa sok-sok évvel 1848 után a bontócsákány lett. Idén lesz 110 éve, hogy a Pilvax legendás boltívei alatt végleg megállt az élet és bezárt a márciusi ifjak egykori törzshelye, melyet hamarosan le is bontottak.

Az 1848-as pesti forradalom után hatvanhárom évvel, 1911. november 7-én közölte a Budapesti Hírlap, hogy bezárták a márciusi ifjak nevezetes törzshelyét. „A mai nappal megszűnt a Pilvax-kávéház. A históriai nevezetességű kis helyiség ajtóit őrökre bezárták, mert a Koronaherceg-utcai házat, a melyben eddig volt, lebontják a többi mellette lévő házakkal együtt” – olvashatjuk a korabeli tudósításban.

Illusztráció Gracza György: Az 1848-49-iki magyar szabadságharcz története című, 1894-ben megjelent művéből

A pesti Belváros régi épületeinek száma ekkor már igencsak fogyatkozott: az Erzsébet híd építésének 1898-ban elkezdett munkálatai részeként zajló átfogó városrendezés már rég megpecsételte a városrész korábbi arculatának sorsát. Olyan ódon helyek tűntek el végleg a föld színéről, mint a Hal tér, a Sebestyén tér, a Rózsa tér, és olyan épületeket bonottak le ekkor, mint a régi pesti városháza és az Athenaeum nyomda palotája a Ferenciek terén.
 
Az 1911-ben bezárt Pilvax története tíz évvel az 1848-as forradalom előtt, 1838-ban kezdődött, mikor Privorsky Ferenc megnyitotta az ekkor még Cafe Renaissance-nak nevezett kávéházat a ma Petőfi Sándor nevét viselő akkori Uri utcában, az úgynevezett Libasinszky-házban.

Pilvax Károly hirdetése a Pesti Hirlap 1842. október 27-i számában

Tőle vette át 1842-ben az üzletet Pilvax Károly, aki 1846-ig üzemeltette a kávéházat, melynek már 1842-ben a berendezéséhez tartozott négy „teke-”, azaz biliárd asztal. Ezt követően Fillinger János bérelte a helyiséget, de a cégtáblán még 1848 márciusában is a Pilvax név szerepelt, így ezen a néven vonult be a magyar történelembe a kávéház, amely a márciusi ifjak, illetve már évekkel korábban a Petőfi alapította Tízek Társasága találkozóhelye volt.

A Pilvax valamikor a XX. század elején. „Kemény csákányt vágtak bele a dicső emlékű falakba” – írták a fotó alá a Tolnai Világlapja 1913. október 26-i számában

Hogyan lett a Pilvax a forradalmi ifjúság központja? Erről a '48-as idők egyik késői krónikása, Krúdy Gyula így ír Mesemondások Jókai Mórról című regényében: „Reggeltől estig itt lehetett találni az ifjúság akkori vezéreit, mégpedig az úgynevezett Közvélemény-asztalánál, amely nagy, kerek márványasztal volt a kávéház közepén, amely asztal mellett akár húszán is elfértek. A Közvélemény-asztalát eredetileg a pozsonyi diétán alapították meg az ottani jurátusok, mégpedig a Holinger Kávéházban.”

Ennek a Pozsonyból Pestre költözött törzsasztalnak, a „Közvélemény asztalának” szelleme volt az, amit a Pilvax szellemeként ismerünk:

„Ennél az asztalnál hangzottak el a legszigorúbb bírálatok az országgyűlésen elmondott beszédekről. Később a jurátusok Pestre költöztek, miután a diétának vége volt. Ott  hagyták egypár esztendejüket Pozsonyban, de a Közvélemény-asztalát magukkal hozták. Ennél a kerek márványasztalnál üldögélt Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Bulyovszky Gyula, Vajda János és mások a nevezetes »Tizekből«, az akkori költőkből és írókból, akiket az ifjúság a vezéreinek tekintett.”

A Pilvax, mint Szabadságcsarnok 1848-ban (Forrás: Képes Pesti Hirlap, 1928. március 15.)

A Krúdy által is említett Tízek Társaságának Petőfi körül csoportosuló irodalmárai már 1846-ban egyesültek a szintén említett Vasvári Pál által vezetett, jogászokból, egyetemistákból álló kör tagjaival, létrehozva a Fiatal Magyarország mozgalmat. De tágabb értelemben márciusi ifjak néven szokás emlegetni azokat a fiatalokat, akik részt vettek az 1848–49-es forradalom és szabadságharc előkészítésében, valamint az 1848. március 15-i eseményekben.

A Pilvax a korabeli közbeszédben a forradalmi szellem mellett gyakran a jogászok „jurátusok” tanyájával volt azonos. Ez a sajtónak is témát szolgáltatott, így 1846-ban, még a forradalom előtt, így élcelődött a Nemzeti Ujság publicistája: „összetalálkoztunk két falusi leánykával, kik közöl egyik azon bizalmas kérelemmel járult hozzánk, hogy: mondanók meg, merre lehet az a Pilvax-kávéház? Mi szives készséggel felelénk a kérdésre, s tudakozók aztán, hogy mi oknál fogva érdekli Pilvax kávéháza a kérdezösködöt ? Azért, –  úgymond nyájas szendeséggel a 17 éves leányka – mivel szörnyen szeretnék már egy juratust látni, – ott pedig, amint mondják, fölötte sokan vannak.

Belső kép a biliárdasztalokkal (Forrás: Petőfi-album – A Pesti Napló kiadása, 1907)

A kávéházat 1848-ban Petőfi kezdeményezésére Szabadság csarnokának vagy Szabadságcsarnoknak nevezték át, ahogy erről a Jelenkor című korabeli újság is beszámolt 1848. március 21-én: „Petőfy (sic) indítványára (...) a’ Fillinger (Pilvax) kávéház a Szabadság csarnoka nevet (kapta)”

A '48-as ifjak és jurátusok, a „Szabadság csarnoka” idejének lejártával, a forradalom és szabadságharc bukása utáni években a kávéháznak több tulajdonosa volt: a Budapesti Viszhang című lap 1854. december 3-i száma szerint „az uri utczai kávéházat már most az ötödik bérlő bírja”. Közben a korábbi bérlő, Fillinger János már új helyen, a Sebestyén téren nyitott kávézót, mely úgy tűnik, továbbvitte a Pilvax hazafias szellemét, ugyanis például 1860-ban a Széchenyi István halála utáni napon az egyetemi ifjúság zsúfolásig megtöltötte a kávéházat és a jelenlévők arról határoztak, hogy több százan utaznak el a legnagyobb magyar temetésére.

Az Uri utcában a kiegyezés évében, 1867-ben vette át Schőja Antal a kávéházat, ő vitte az egykori Pilvaxot egészen 1891-ig. Közben az Uri utca 1874-ben a Koronaherceg utca nevet kapta.

Schőja Antal hirdetése az egykori Pilvax átvételéről a Pesti Napló 1867. augusztus 8-i számából

Az egykori Pilvax utolsó gazdája, Schowanetz János a legméltóbb ember volt a kávéház vezetésére, hiszen húsz esztendeig volt pincér Schőjánál, mikor 1891-ben átvette tőle az üzletet. Kereken húsz éve volt hátra ekkor a történelmi jelentőségű kávéháznak, Schowanetz pedig tudatosan kezdte ápolni 1848 örökségét. A kávéház falán elhelyezte Petőfi és Jókai portréját, majd 1900 novemberében márvány emléktábla került az épületre, a kávéház bejárata fölé. Ennek átadásán Jókai Mór is megjelent.

Schőja Antal volt pincérének, Schowanetz Jánosnak adta át a kávéházat. Ő lett a Pilvax utolsó gazdája (Forrás: Budapesti Hírlap, 1891. április 19.)

Ennek ellenére 1910-ben döntöttek a Pilvax bontásáról, ezért kellett bezárnia a kávéháznak 1911. novemberében. Az utolsó napon, mikor a kávéház kinyitott, búcsúünnepséget rendeztek. 

A kávéház portálja fölött 1900-ban helyezték el a Petőfi-emléktáblát (Forrás: Petőfi-album – A Pesti Napló kiadása, 1907)

Az 1911. november 6-i megemlékezésről így számolt be a Budapesti Hírlap másnapi száma: „A tegnapi utolsó napon búcsúzásul hazafias ünnepet rendeztek a Pilvax-kávéházban. (...) Az ünnep a szózattal kezdődött, a melyet a cigánybanda játszott el, Ezután Kovács Dénes dr. lapszerkesztő mondott beszédet, a melyben bejelentette, hogy a kávéház mostani gazdája a Petőfi-Háznak ajándékozta a régi Közvélemény asztalán kívül mindazokat a régi tárgyakat, a melyeket relikviaként őriztek a kávéházban”.

Ezek közül a tárgyak közül a cikk megemlít egy szekrényt, melyet Petőfi használt, Petőfi pipáját, és egy általa használt biliárddákót. Az 1909 őszén megnyílt Petőfi-ház az egykori Feszty-villában kapott helyet, az VI. kerület, Bajza utca 21. szám alatt.

Az Érdekes Ujsag 1913. október 12-i száma közölt képet a bontás előtt álló épületről

„A beszéd után díszmagyarban Hupcsák Gyula orvostanhallgató jelent meg a dobogón és elszavalta a Talpra magyart. Végül Harsányi Adolf, a budapesti kávés ipartársulat elnöke mondott néhány szót. Az ünnepet a Himnusz fejezte be, a melyet a cigány muzsikájára az összes jelenlévők elénekeltek. Kevéssel utóbb bezárták a Pilvax-kávéházat” – olvashatjuk a Budapesti Hírlap 1911. november 7-i számában.

Az épületet azonban csak két évvel később, 1913. novemberében bontották le, amint azt a korabeli lapok közölték. A Pilvax emlékét a bontás utáni városrendezés során létrejött közterület, a Pilvax köz azóta is őrzi, illetve az itt 1914-ben felépült palotákban kialakították az új Pilvax kávéházat, melynek belsejét az eredeti Pilvax alapján tervezték meg. A régi épület emléktábláját ennek belső terében helyezték el, s később a Pilvax relikviái is ide kerültek.

A Petőfi-emléktábla az új Pilvax-ban az 1960-as években (Forrás: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)

Nyitókép: A Pilvax kávéházról készült leghíresebb kép, Preiszer József egykorú vízfestménye után készült képeslap


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó