Schlick Ignác 1821. április 13-án született Pesten. Középiskolai tanulmányai és rézöntőként való felszabadulása (vagyis tanoncidejének letelte) után Franciaországban, Svájcban és Németországban hét éven keresztül tanulta a vasöntés mesterségét. Hazatérte után a Vízivárosban, majd az iparosodó Ferencvárosban vasöntő műhelyt nyitott. Ezt követően az óbudai hajógyár öntödéjének vezetője lett. Pár évvel később, 1860-ban immár anyagilag megerősödve, újra a Vízivárosban, a Fő utcában nyitott vasöntödét, és ezzel megalapította saját cégét. 

 Schlick Ignác portréja Gelléri Mór „A magyar ipar úttörői: élet- és jellemrajzok” című, 1887-es könyvében

A jól prosperáló, egyre több megrendelést kapó cég számára rövidesen szűknek bizonyult a budai helyszín, ezért Schlick 1862-ben, miután gyáralapítási engedélyt kapott, új helyszínt keresett. Pesten, a Gyár utca 41. (ma VI. kerület, Jókai utca 34.) és a Váci körút 42. (a mai Bajcsy-Zsilinszky út 57.) által határolt telken először kovácsműhelyt, egy évvel később Frey Lajos és Gerster Károly építészekkel pedig vasöntödét terveztetett, rövidesen pedig már vasöntőgyár működött a telken.

A terézvárosi Schlick-gyár 1865-ös hirdetése egy korabeli metszeten (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Schlick ezzel megvetette az alapját a rövidesen világhírűvé váló vállalatának. Pest-Buda ebben az időszakban meginduló fejlődése és megváltozott építészeti technikái egyre szaporodó megrendeléseket eredményeztek számukra: különböző öntvényeket, oszlopokat, korlátokat, erkélyeket, konzolokat, mezőgazdasági gépek alkatrészeit, valamint szökőkutakat és öntöttvas kandelábereket is gyártottak. 

Schlick Ignác jelentőségét, befolyását jól példázza, hogy a Magyar Mérnök Egyesület 1866-os megalakulásakor az alapítók közt volt, ahol a vasipart képviselte. Korai halála, 1868. december 23-a (más adatok szerint 1869-ben hunyt el) után veje, Langenfeld Frigyes vette át a vállalat irányítását. 1869-ben 500 000 forint alaptőkével részvénytársasággá alakult a cég.

Az 1885-ös Országos Általános Kiállításra épült Iparcsarnok vasszerkezetét a Schlick-gyár készítette. A fénykép a kiállítás évében készült (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

1873-ban a bécsi világkiállításon a Schlick-féle Vasöntöde és Gépgyár Rt. több díjat is nyert, palettája pedig folyamatosan bővült. Ekkor már nagyobb vasszerkezeteket, hidakat, kazánokat, szivattyúkat is előállítottak. Az 1877-ben átadott Nyugati pályaudvar függönyfalait is a Schlick-gyár készítette el. 

1882 után több részletben, fokozatosan áttelepítették a gyárat a Külső Váci út 29–37. (a mai Váci út 45–47.) alatti, 23 000 négyszögölnyi területre. Langenfeld Frigyes 1887-ben átadta a cég vezetését a gyáralapító fiának, Schlick Bélának, aki 1899-ben bekövetkezett elhunytáig vezette azt. A főváros az 1873-as egyesítést követően rohamosan fejlődött, a közintézmények és bérpaloták egész sora ekkor épült. Ezzel párhuzamosan a Schlick-gyár megrendelései folyamatosan nőttek, számos új középület vasszerkezetét teljesen vagy részben ők gyártották. 

Az egyesült SchlickNicholson cég gyártelepe a Váci úton az 1920-as években (Forrás: Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény)

Jelentősebb vasmunkáik közé tartoztak az 1904-re elkészülő Országház kupolája, az Operaház és a Blaha Lujza téri Népszínház (később Nemzeti) színpad- és tetőszerkezete, a Keleti pályaudvar függönyfala, a Magyar Tudományos Akadémia tetőszerkezete, a Kúria, az Egyetemi Könyvtár, a Klotild-paloták, a Tőzsdepalota, a Ludovika, a Fővámház, a Központi Vásárcsarnok, a Műegyetem és az 1885-ös országos kiállításra elkészülő Iparcsarnok vasszerkezete, az Iparművészeti Múzeum és a bazilika kupolája, valamint az Andrássy út számos palotájának tartószerkezete.

A Nyugati pályaudvar homlokzatának vas-üveg függönyfalát Schlick Ignác gyára készítette (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az ipari létesítmények közül az Ulrich Keresztély által tervezett Elevátorház acélszerkezetét és a Soroksári úti szivattyútelepet is a Schlick-gyár készítette el, továbbá a Postatakarékpénztár, a Gresham-palota és a New York-palota bádogosmunkái és az 1896-os milleniumi kiállítás több pavilonjának elkészülte is a cég hírnevét növelte. 

Az 1892 és 1894 között Hauszmann Alajos tervei alapján épült New York-palota bádogomunkáit szintén a Schlick-gyár készítette (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

1892-től kezdve a Schlick-gyár villamosokat is gyártott: 1915-ig közel 800 villamos-motorkocsit és több mint 400 pótkocsit állítottak elő. A milleniumi földalatti tartószerkezetét, kocsijait és több felszíni díszes megállót is elkészítették. A Magyar Királyi Államvasutak és több helyiérdekű vasút (HÉV) megrendelésére különböző típusú személy- és teherkocsikat gyártottak. 

A BVVV L típusú villamosok is a gyár termékei voltak 1913 és 1923 között (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A földalatti kocsi, mellyel Ferenc József is utazott 1896-ban (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

1896-ban a 85 méter hosszú városligeti Zielinski híd vasbetonszerkezetét, melyet Zielinski Szilárd tervezett, Schlickék gyártották le, akárcsak az 1903-ra megépülő Erzsébet-híd vasszerkezeti részeit.

Már a gyáralapító, Schlick Ignác időszakában is rendelkezett a gyár szoboröntő műhellyel, de jelentősebb munkáik e téren az 1880-as évektől kezdődően voltak. 1887-ben készült el Deák Ferenc mauzóleuma. A tetejét díszítő 6 méteres Géniusz bronzszobrát Kiss György tervezte és a Schlick-gyár öntödéjében készült el. Szintén 1887-ben alkotta meg Huszár Adolf, Mayer Ede és Keszler Adolf a belvárosi Széchenyi István téren álló Deák-emlékművet. A szoborcsoport öntése a Schlick-öntödében történt, hasonlóan az Országházat és Keleti pályaudvar homlokzatát díszítő több szoborhoz.

Az 1887-ben elkészült Deák-mauzóleum tetejét díszítő hatméteres Géniusz-bronzszobor a Schlick-gyár öntödéjében készült (Forrás: Nemzeti Örökség Intézete)

A Deák-emlékmű a mai Széchenyi téren Klösz György 1896-ban készült fényképén, mögötte a Lloyd-palota látszik (Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.01.026)

A vállalat alaptőkéje az 1910-es évek elején 4 milllió korona volt; 2000 szakmunkást és 200 napszámost foglalkoztattak ebben az időben. 1912-ben a cég egyesült a Nicholson Gépgyár Rt-vel, s ezután már 30 000 négyszögölnyi területtel rendelkeztek. Az új cég profiljába a Nicholson révén a hajógyártás is bekerült. 


Schlick Ignác domborműves síremléke napjainkban a Fiumei úti sírkertben (Forrás: Nemzeti Örökség Intézete)

Az I. világháború végeredménye és főleg a trianoni békediktátum új helyzetet teremtett a vasipar és a gépgyártás számára is. Jelentősen csökkent a piac, túlméretezetté váltak a gépipari üzemek, ezért a cég kapacitásának fele kihasználatlan maradt. A csődhelyzetet elkerülve 1927-ben a Schlick-Nicholson gyár beolvadt a Ganz és Társa Danubius Rt-be. Így ért véget a Budapest fejlődésében oly fontos szerepet játszó Schlick-gyár 67 éves története. 

A gyár történetét áttekintve csak egyetérthetünk Gelléri Mórral, aki Schlick Ignácot így jellemezte:

„mint alapító és úttörő azok között foglal helyet, kiknek neve fényes betűkkel van megörökítve a magyar ipar történetében, s akiknek példáját, mint követésre és utánzásra méltót állítjuk oda a mai fiatal nemzedék elé.”

Nyitókép: Az Országház kupolájának szerkezetetét is a Schlick-gyárnak köszönhetjük (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)