Budapest területén napjainkban több mint 120 protestáns templom és imaház található, ebből 61-et a refromátusok, 30-at az evangélikusok használnak, a többit kisebb egyházak, így a baptisták, adventisták, pünkösdisták, unitáriusok birtokolják. Az elmúlt bő két évszázadban felszentelt protestáns templomok között több olyan alkotást is találunk, amelyek európai összehasonlításban is jelentős építészeti értéket képviselnek.

Középkori alapokon

A legrégebben épített – mai értelemben vett – fővárosi protestáns templom Cinkotán áll, falai arról tanúskodnak, hogy az itteni evangélikus közösség egy ősi, középkori eredetű szakrális épületet használ a XVIII. század óta. A budapesti reformátusok legrégibbnek tekinthető temploma az Óbudai református templom az előbb említettnél fiatalabb, késő barokk stílusban épült 1785 és 1786 között. 

 A főváros legrégebbi protestáns temploma Cinkotán áll, falai középkori eredetűek, az evangélikusok  a XVIII. századtól használják (Forrás: Cinkotai Evangélikus Egyházközség)

Ezek a templomok maguk is a Luther Márton által 1517-ben elindított megújulást hirdetik, a reformáció ugyanis az európai templomépítészetben is jelentős változást hozott. A lutheri elveket követő evangélikus templomokban bár a szószék fontos szerepet kapott, az oltár mint a szakrális tér csúcsa, megmaradt. Az ott megjelenített ábrázolás középpontjában az emberiség bűneiért meghalt és feltámadott megváltónak, Jézus Krisztusnak élete kellett, hogy álljon.

A helvét reformáció hitelveit követő református egyház templomaiban nincs oltár, az itteni szakrális tér középpontjába a Szentírás magyarázatának helye, a szószék került, amelynek közelében kiemelt, sokszor centrális térrészben az úrasztala található, ahol a lelkipásztor az úrvacsorát kiosztja a hívek részére.

A reformátusok legrégebbi fővárosi temploma a XVIII. század végén épült barokk stílusban Óbudán  (Forrás: obuda.hu)

A templomépítéseket 1945-ig a hívek igényei és anyagi lehetőségei határozták meg a fővárosban is. Ennek a Rákosi Mátyás és Kádár János nevével jelzett diktatúrák vetettek véget: ekkor tiltották új templomok építését, így azokat szigorú megkötésekkel lehetett létesíteni. Az 1980-as években – különös kegyként – már lehetett új templomokat építeni, igaz, kis számban, és szakrális jellegük nem lehetett hangsúlyozott.

Az 1970-es és 1980-as években házgyári technológiával felépített lakótelepeken nem is tervezték és a legtöbb esetben nem is engedélyezték templomok megépítését. Változás 1990 után következett be, innentől a magyar templomépítészet reneszánszáról beszélhetünk.

A rendszerváltozás utáni elmúlt harminc év új templomainak többsége a kádári korszak lakótelepein létesült. Legtöbbször a nagyobb hívőszámmal rendelkező római katolikus felekezet számára készültek templomok, míg a protestánsok több esetben öt-tíz, néha tizenöt év késéssel valósultak meg. Az új protestáns budapesti szakrális épületek többsége a református felekezet hívei részére épült a külső kerületek nagy részében.

Hagyománytisztelet a kortárs építészetben

A rendszerváltás utáni református templomok leginkább a hagyománytisztelet szellemében készültek, Erdély, azon belül Kalotaszeg építészeti hagyományaihoz kapcsolódtak. A hangsúlyozott középtornyos, hegyes sisakkal záródó új budapesti templomok a kalotaszegi örökség folytatásaként olykor a középső sisakot közrefogó négy, kisebb fiatoronnyal készültek el.

Evangélikus templom az elmúlt harminc évben három épült. A kisebb protestáns felekezetek, így a baptisták, a metodisták, az adventisták több új szakrális térhez jutottak, ezek építészeti kialakítása azonban a legtöbb esetben nem kapott olyan művészi megfogalmazást, mint a két nagy protestáns felekezet templomai.

Pünkösd ünnepére készített áttekintésünk nem vállalkozik a rendszerváltás utáni összes templom bemutatására, a sokrétű épületállományból azokat emeli ki, amelyek nemcsak a szakrális teret használó közösség, hanem a kortárs építészet iránt érdeklődő budapesti polgár számára is megkülönböztetett jelentőségűek.

A Wekerletelep hangulata

Az egykori kispesti református templom az 1940-es évek végén, helyére az 1990-es évek elején újat építettek (Forrás: Rózsatéri Református Gyülekezet )

A rendszerváltás utáni első budapesti protestáns templom a XIX. kerületben található. A Kispest-Rózsatéri Református Egyházközség 1947-ben épült temploma 1992-re annyira rossz állapotba került, hogy felújítása helyett teljesen új épület megvalósítása mellett döntöttek. Tervezőjének az egyházközség presbiterét, Nagy Béla építészt kérték fel. A régi épület elbontása után, 1992. június 5-én tartották az alapkőletételi ünnepséget, a templomszentelésre 1994. szeptember 25-én kerülhetett sor. Mindkét esemény Hegedűs Lóránt püspök szolgálatával történt.

A Kispest-Rózsatéri Református Egyházközség új temploma az 1990-es évek elején épült, a közeli Wekerletelep hangulatát idézi (Forrás: Budapest-Déli Református Egyházmegye)

Az épület a modern református templomépítészet egyik legértékesebb alkotása. Tudatosan megszerkesztett alaprajzi elrendezése lehetővé teszi, hogy egyszerre lehessen a gyülekezet háza és Isten háza is: az emeleti szinten található a karzattal ellátott templomtér, a földszinten a gyülekezeti termek, az alagsorban pedig a kiszolgálóhelyiségek. A templom külső tömegformálása a közeli Wekerletelep 1910-es években épült házainak magyaros szecessziós stílusában fogant térstuktúráját idézi.

Zömök torony és a fények játéka

Békásmegyeren – a középkori Megyer falu egykori területén, amely a török korban elnéptelenedett – az 1970-es évek végén épült fel Budapest egyik legnagyobb lakótelepe, a panelházegyüttes ötvenezer ember számára adott lakást, huszonhárom különböző szintű oktatási intézménnyel, de az ott élőknek semmilyen felekezetű templomot nem terveztek. 

Elsőként Lékai László bíboros érsek érte el, hogy római katolikus templom épülhessen 1984 és 1987 között. A protestáns templomok a rendszerváltás utáni első évtized végén épültek, bizonyságot téve arról, hogy bár a bukott diktatúra nem számolt keresztény templomokkal ezen a területen, de a panelrengetegben is szükség van az imára hívó harangszóra, a megbékélésre intő tanítás továbbadására.

A lakótelep reformátusai a csillaghegyi templomba járhattak istentiszteletre, a rendszerváltás után pedig a békásmegyeri közösségi ház adott helyet az istentiszteleteknek, melyeken ekkoriban mintegy 80-100 fő vett rendszeresen részt. A Csillaghegyi Református Egyházközség gondnokának kezdeményezésére 1991-ben alakult meg a Békásmegyeri Lakótelep Templomépítése Alapítvány.

A Békásmegyeri református templom tornya a főmomlokzaton. Az épület 2001-ben épült Gyertyános Zoltán és Békefi György építészek tervei alapján (Fotó: Millisits Máté/pestbuda.hu)

A Csobánka tér 8. számú telken 1999 októberében elkezdődött építkezés anyagi fedezetét a helybeli reformátusok mellett a németországi testvérgyülekezet, az állam és a kerületi önkormányzat biztosította. Az alapkőletételi ünnepséget 1999. december 5-én tartották, a felszentelés pedig 2001. június 16-án volt. Ugyanebben az évben alakult meg a Budapest-Békásmegyeri Református Missziói Egyházközség.

A Gyertyános Zoltán és Békefi György építészek tervezte templom épülete a XXI. századi magyar egyházművészet kiemelkedően értékes alkotása, amely ötvözi a hagyományos építészeti formanyelvet a modern szakrális művészi törekvésekkel.

 A falak zártságát a lőrésforma ablakok törik meg, amelyek a templomtérben különös fényjátékot eredményeznek (Forrás: obuda.hu)

A lakótelepi házak és a 11-es főút közötti mesterséges dombra épült templom jellegzetessége az a számos, változatos formájú és nagyságú ablak, amely a nap minden órájában más és más fényhatást biztosít. A dél felé néző főhomlokzata várszerűen zömök; a falak zártságát csak a lőrésforma ablakok törik meg. Az előtérben a templomépítést támogatók emléktábláját helyezték el.

A templomtér berendezési tárgyai cseresznyefából készültek. A liturgikus tér úrasztala megformálásában a csillaghegyi református templom korlátszerű elemekkel körülvett úrasztalát idézi. A karzattal ellátott belső tér 300 ülőhelyet biztosít, az összenyitható gyülekezeti teremmel együtt 500 fő befogadására alkalmas. A 300 kilogramm tömegű harangot 2003-ban szentelték fel.

A templomtér berendezési tárgyai cseresznyefából készültek (Fotó: Millisits Máté/pestbuda.hu)

Puritán egyszerűség 

A Békásmegyer-Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség temploma puritán egyszerűségével hívja fel magára a figyelmet. A Csillaghegyi Evangélikus Missziói Egyházközség 1933 januárjában alakult meg, a gyülekezet hitéletének központja 1936-ban a Mátyás király úton egy villából „templommá” átalakított épület lett, amelynek kertjében egy vasvázas haranglábon helyezték el a Szlezák László által 1936-ban készített harangot.

Az egykori Mátyás királyi úti evangélikus „templom”, a kép bal sarkán a harangláb (Forrás: Csillaghegyi Polgári Kör)

Az 1970-es évek elején városrendezési okokra hivatkozva a III. kerületi Tanács kisajátította az egyházközség telkének nagyobb részét. Ezzel a döntéssel véglegesen meghiúsult a remény, hogy a Mátyás király úton az egyházközség megfelelő méretű templomot építhessen.

A rendszerváltozás után nyílt lehetőség arra, hogy az egyházközség területén, de más városrészben, Békásmegyeren új gyülekezeti központ jöjjön létre. A Mező utca 12. szám alatti telken az építkezés 1999. szeptember 10-én ünnepélyes alapkőletétellel indult, és egy évvel később 2000. szeptember 10-én sor került a felszentelésre.

A Békásmegyer-Csillaghegyi Evangélikus egyházközség templomának külső megjelenése nem utal egyházi funkcióra (Forrás: evangelikus.hu)

A templom és hozzá kapcsolódó épületegységek Pazár Béla, Magyari Éva és Polyák György tervei alapján készültek. Az épületegyüttes középpontjában álló templom egyik oldaláról egybenyitható a gyülekezeti házzal, míg a másik oldalán a lelkészlak kapcsolódik hozzá. Mindhárom épület nyers beledi téglából készült, együttes alapterületük 909 négyzetméter.

Külső megjelenése nem árulja el egyházi funkcióját, díszítetlen téglahomlokzatával a lakótelepi házak világával kíván különös párbeszédet folytatni. A templomkeretben az egyetlen szakrális jel az a harangláb, amelyet a gyülekezet folytonoságának jeleként hoztak át Csillaghegyről.

Párbeszéd a múlttal

A káposztásmegyeri lakótelepet Újpest északi részén 1982-ben kezdték építeni, a szocialista korszak nagy kiterjedésű lakótelepei közül utolsóként. Az 1989–1990-es politikai változások előtt itt sem nyílt lehetőség templomépítésre, az istentiszteleteknek a Káposztásmegyeri Közösségi Ház adott helyet. Az önálló Budapest-Káposztásmegyeri Református Missziói Egyházközség 1997-ben alakult meg, 1998-ban Újpest önkormányzata telket adományozott számukra templomépítésére.

Az épülő káposztásmegyeri református templom 2005-ben (Fotó: Millisits Máté/pestbuda.hu)

Az ünnepélyes alapkőletétel 1999-ben történt, maga az építkezés 2001-ben kezdődött Potzner Ferenc építész tervei alapján. Az építkezés tíz évig tartott egyházi, állami és önkormányzati támogatással, illetve a hívők és külföldi támogatók adakozásából. A templomot 2011-ben szentelték fel.

A templom Potzner Ferenc tervei alapján épült, 2011-ben szentelték fel (Fotó: Juharos Róbert/pestbuda.hu)

A templom és a hozzá kapcsolódó gyülekezeti célokat szolgáló helyiségek, valamint a parókia U alakú alaprajzot mutat. Az épületegyüttes külső megformálásában azokkal a XX. század első felében készült alkotásokkal folytat párbeszédet, amelyeknek létrehozói ötvözni tudták az erdélyi népi építészetet a finn és az angol architektúra nemzeti karaktert kereső világával.

Potzner Ferenc a megújuló tradíció és a kortárs szellem harmonikus egységet hozta létre: az épületegyüttes által határolt kis kert a középkori kolostorok világát idézi.

A szakrális térben a modern technika is megjelenik (Forrás: Káposztásmegyeri Református Gyülekezet)

Karakteres sisaktorony

A református hitélet kezdetei Rákoskeresztúron – okleveles források tanúsága szerint – a XVII. század közepéig nyúlnak vissza, ám a gyülekezetnek nem volt önálló temploma. Akkoriban a mai Szent Kereszt téren álló római katolikus templom középkori elődjét használhatták az istentiszteleteik alkalmával. Ezt a feltételezést támasztja alá, hogy a templom körül a XX. század második felében végzett régészeti ásatások során egy fémből készült kakast is találtak, amely egykor a toronycsúcsot díszítette.

Az 1900-as évek elejétől az evangélikus templomban, illetve az 1950-es évek elejéig az evangélikus iskolában tartották az istentiszteletet.

A Rákoskeresztúri református templom toronysisakja az erdélyi református templomokat idézi  (Fotó: Millisits Máté/pestbuda.hu)

A rendszerváltás évétől, 1990-től újra a rákoskeresztúri evangélikus templomban voltak a református istentiszteletek. Már ebben az évben felmerült a rákoskeresztúri református templom építésének gondolata, és a Budapest-Rákosligeti Református Egyházközség Presbitériuma templomépítéshez kért ingatlant a XVII. kerületi önkormányzattól. A kérelmet 1994-ben bírálták el, és 99 évre térítésmentesen átadták az 1540 négyzetméteres telket.

Több tervvariáns elkészítése után az építkezés Cseh József (1924–2010) építészmérnök tervei alapján 1995. július 26-án kezdődött. A templom felszentelését a Magyar Reformátusok IV. világtalálkozóján, 2000. július 2-án tartották.

Az templom üvegablaka a címer részletét ábrázolja (Fotó: Millisits Máté/pestbuda.hu)

Az épület jól alkalmazkodik a lejtős terep adottságaihoz. A déli oldalon kapott helyet a főbejárat, ahonnan az előtéren át a templomtérbe lehet lépni. Kelet felől az oldalbejáraton át a templomtér alatti szinten gyülekezeti termek találhatók. A legalsó szinten urnatemetőt alakítottak ki.

Az épület karakteres eleme a toronysisak, amely az erdélyi református templomok tornyának lezárást idézi.  A bejárattal szemben lévő három üvegablak közül a középsőt az Isten Bárányának ábrázolása díszíti, amely a Magyarországi Református Egyház 1933-ban elfogadott címerének a részlete. 

 Nyitókép: A Káposztásmegyeri református templom Potzner Ferenc építész tervei alapján épült, 2011-ben szentelték fel (Fotó: Juharos Róbert/pestbuda.hu)