Nem kell Hercule Poirot-nak lenni ahhoz, hogy az ember detektívnek érezhesse magát: mi, Budapest-rajongók egy kicsit mindnyájan nyomozók lehetünk néha. Ha találunk egy régi fotót, amely mellé nincs odaírva, hol és mikor készült, kezdődhet is a kutatás! Izgalmas kaland felderíteni egy hely múltját, a házak, utcák, terek történetét, és mindezt összevetni a jelennel: mi az, amit saját szemünkkel láthatunk séta közben és mi az, ami már csak emlékként létezik. A következő öt fotó segítségével barangolásra hívjuk az Olvasót térben és az időben – Budapesten.

Fönt: a II. kerületi Csalogány utca az 1920-as években, alatta: az utca napjainkban. Háttérben mindkét képen az Országház részlete látszik (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény; Both Balázs/pestbuda.hu)

A vízivárosi Csalogány utca az 1920-as években még egészen más képet mutatott, mint manapság: jellemzően földszintes, legfeljebb egyemeletes házak sorakoztak egymás mellett a kövezett utcák mentén, a háttérben azonban felsejlik két magasabb épület, az Országház és az 1757-ben felszentelt Szent Ferenc sebei templom alakja. A Csalogány utca 29.-ben, amelyen a „pék” felirat látható, A magyar ipar 1929-es almanachja szerint Goldmann Sándor és Lajos péksége működött, akik 1921-ben vették át az 1903-ban alapított üzletet édesapjuktól, Antaltól. Szomszédjukban, a 27. számú épületben (a képen az eggyel távolabb álló ház) a XX. század első évtizedében Richter József borháza és üzlete működött. A II. világháborúban megsérült épületeket az utca többi házával lebontották, majd az utca kiszélesítése után modern lakóépületeket emeltek a helyükön, így a Csalogány utca mai képe szinte semmiben nem emlékeztet egykori kisvárosias hangulatára.

A Bécsi út eleje a Zsigmond tér felől nézve az 1900-as évek elején és ugyanaz a helyszín napjainkban. A háttérben a Kolosy téren álló Sarlós Boldogasszony-templom tornya látszik (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény; Both Balázs/pestbuda.hu)

A második, a Bécsi utat ábrázoló képet az előtérben látható bolt segít elhelyezni az időben: a korábban Pesten kereskedő Halász Miklós ugyanis 1905-ben helyezte át fűszerüzletét a Bécsi út 2. szám alá, a mai Zsigmond tér sarkára, a fotó tehát ezt követően, valamikor a XX. század első évtizedében készült. Hiába volt azonban forgalmas helyen a bolt, a lapok 1907-től kezdve fizetésképtelenségről, csődről írnak, a Pesti Hírlap 1908. február 26-i számából pedig kiderül, hogy Halász Miklós Bécsi út 2. alatti üzletét árverésre is bocsátották. Az ingatlan azonban a család tulajdonában maradt, hiszen a lakcímjegyzék szerint még az 1920-as években is itt lakott Halász Miklósné „fűszer-, festék-, gyarmatáru-, vegyes- és terménykereskedő”. A háttérben magasodó újlaki Sarlós Boldogasszony-templom azonban jól beazonosítható: az épület 1750 óta áll a helyén.

Az 1896-ban lebontott Bécsi kapu hűlt helye 1912-ben és az 1936-ban újraépített kapu napjainkban (Fotó: Fortepan/Képszám: 86052; Both Balázs/pestbuda.hu)

A budai Várban található Bécsi kaput akár középkori eredetűnek is gondolhatnánk, amely évszázadokkal dacolva, szilárdan áll a helyén. Ez azonban tévedés, az eredeti, középkori építményt ugyanis már a török uralom után, 1723-ban lebontották, és újat építettek helyette, ám az is csak 1850-ig állt, ekkor szintén újjal váltották fel. Az 1896-os millenniumi ünnepségek miatt aztán ezt is elbontották, ekkor azonban már nem készült helyette új: a Vár északi bejárata évtizedekre kapu nélkül maradt. Ezt az időszakot örökíti meg ez a szokatlan, 1912-ben készült fotó. De mit ér egy Vár kapu nélkül? – gondolhatták sokan, így végül 1936-ban, Buda török alóli felszabadításának 250. évfordulóján Kismarty-Lechner Jenő (a szecesszió mesterének, Lechner Ödönnek az unokaöccse) tervei alapján az 1850-es kapuhoz hasonlót építettek vissza, ez látható a mai napig. 

A Deák Ferenc tér 1904-ben Klösz György képén még egészen más arcát mutatta, a Szent István-bazilika azonban elárulja, hol is állunk (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.147; Both Balázs/pestbuda.hu)

Ha nem tudnánk, hogy a Deák Ferenc teret nézzük, bizony aligha ismernénk rá az 1904-ben Klösz György által készített kép alapján. Ám két segítség mégis akad számunkra: a középen magasodó Szent István-bazilika, illetve a jobbra álló házon lévő Anker-felirat sejteti, hogy valahol a mai Károly körút és a mai Bajcsy-Zsilinszky út találkozásánál állhatott egykor a fényképész. A képen jobb oldalon látható, 1860-as években épült Gyertyánffy-házba, amely Pest első négyemeletes lakóháza volt, 1864-ben költözött be az Anker Élet- és Járadékbiztosító Társaság, amely csak a fotó elkészülte után, 1908-ban építtette a ma is álló, Alpár Ignác tervezte palotáját. A bal oldalon látható, a II. világháború után lebontott házsor első tagja a XVIII. század végén épült, majd 1822-ben második emelettel bővített „Két török-ház” avagy Kemnitzer-ház, amely egészen 1950-es lebontásáig meghatározó eleme volt a Deák tér arculatának. Ebben az időszakban bontották le a szomszédos házakat is, helyükön előbb parkoló, majd gödör, végül szórakozóhely lett. 

Az 1903-ban átadott régi Erzsébet híd a Gellért-hegyről nézve 1913-ban és az 1964-ben felavatott új átkelő (Fotó: Fortepan/Képszám: 151697; Both Balázs/pestbuda.hu)

Az 1903-ban átadott, a Kereskedelmügyi Minisztérium hídszakosztályán dolgozó Nagy Virgil, Czekelius Aurél, Beke József, Gálik István és Gottlieb Ferenc által tervezett régi Erzsébet híd nemcsak külsejében, de szerkezetében is jelentősen különbözött Sávoly Pál tervezte, 1964-ben átadott utódjától. Az eredeti átkelő 290 méteres ívét ugyanis nem kábelek, hanem – az első budapesti Duna-hídhoz hasonlóan – láncok tartották, és jóval keskenyebb is volt a mainál. Építése ráadásul teljes városrendezést is igényelt, hiszen sem a pesti, sem a budai oldalon nem vezettek hozzá megfelelő utak, csak utcák. Pesten ezért kiszélesítették a mai Rákóczi út folytatásaként a Duna felé futó Hatvani utcát, a mai Kossuth Lajos utcát, lebontva a környező házakat. Még a történelmi városházát is képesek voltak lebontani, és nem sokon múlott, hogy a Belvárosi plébániatemplom a helyén maradt. Utóbbi esetében a bontás mellett az épület odébb tolása is felmerült, szerencsére azonban erre nem jutott pénz, így az épület megúszta, és azóta is áll Budapest egyik legrégebbi templomaként. 

 

Nyitókép: A régi Erzsébet híd 1913-ban és a mai átkelő napjainkban (Fotó: Fortepan/Képszám: 151697; Both Balázs/pestbuda.hu)