A Fiumei Úti Nemzeti Sírkert több, mint temető: egy varázslatos táji környezet, amely a nemzet legkiválóbb személyeinek végső nyughelye. Ráadásul az ország legrégebbi, folyamatosan működő keresztény sírkertje is, bár az 1849 áprilisi megnyitásakor még pusztán Kerepesi úti temetőnek nevezték, és nem is bírt kiemelt szereppel. Városrendezési szempontból viszont nagyon jó helyen volt: egy harmadik zöld terület létesült a Városliget és a Népliget között, amelyek egy ívben vették körül az egyre növekvő várost. 

A temetőt a megnyitása után hamarosan fallal vették körül, amely mentén jellemzően családi sírboltokat hoztak létre. Ezek nagy része máig eredeti állapotukat mutatja, így a sírkert legrégibb emlékeit képezi. Wieser Ferenc építész családja a Fiumei út mellett foglalt sírhelyet, így 1869-ben bekövetkezett halála után őt – aki a Szent István-bazilika melletti neogótikus Pichler-házat tervezte – szintén itt helyezték örök nyugalomra. A sírkövön igen sok név szerepel, tehát nemcsak az építésznek állít emléket, hanem az örökkévalóságnak általában. Építészeti megjelenése is ezt tükrözi, a sírkövet közrefogó két, ún. pilaszter szikár, archaikus formája a rendíthetetlenséget, az idővel való dacolást sugallja.

A Wieser család sírhelye (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Steindl és Wagner család nyughelye az északi fal mellett helyezkedik el, és egy nagy méretű, fekete márványobeliszk emlékezik meg róluk. E sírboltban helyezték örök nyugalomra 1902-ben Steindl Imrét, az Országház tervezőjét is. Halála centenáriumán az Országgyűlés Hivatala egy emléktáblát is elhelyezett a temetői falra. A szintén neogótikus stílusban tervező Pecz Samu – akinek nevéhez fűződik például a Szilágyi Dezső téri református templom – 1922 óta a keleti fal mellett alussza örök álmát szüleivel együtt. Az elhunytak neveit itt is egy egyszerű obeliszkre vésték.

A Steindl és a Wagner család sírhelye (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Linzbauer István, aki többek között a Vörösmarty téri egykori Haas-palotát tervezte, 1880-ban hunyt el. Az ő sírköve ez előzőkkel szemben már személyre szabott, a neve fölötti koszorúban ugyanis egy körző és egy vonalzó alkot egy csillagra emlékeztető mintát. Igen szép megjelenésű a sírkövön álló nagy méretű kereszt is.

Feszl Frigyesnek, a Pesti Vigadó tervezőjének nyughelyét kevésbé díszes sírkő jelzi. Egy egyszerű, szürke obeliszk áll a sírja fölött, de ősi formája miatt – az egyiptomi építészetből származik – ez is az örökkévalóságra tett utalás. Ez egyébként az egyik legkedveltebb sírkőforma, hazai elterjedését Gerenday Antal kőfaragó cégének köszönhette.

Linzbauer István síremléke (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Feszl Frigyesnek, a romantika legeredetibb mesterének síremléke (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A temető fénykora – az ország sorsával párhuzamosan – a kiegyezés után kezdődött. Ekkor a részben visszaszerzett nemzeti függetlenség hangsúlyozása presztízskérdés volt, ami egy nemzeti pantheon létesítését is megkövetelte. Ezért éppen Feszl Frigyes javasolta elsőként még 1871-ben, hogy szüntessék meg a köztemető jellegét, és csupán kiemelkedő személyek sírjait helyezzék ide. Erről azonban csak 1885-ben határozott a székesfőváros, de inkább csak a századfordulótól működött kizárólagosan dísztemetőként.

Éppen ebben az évben számolták fel a Szilágyi Erzsébet fasor és a Kútvölgyi út közötti Vízivárosi temetőt, ahová 1866-ban a skótból magyarrá lett Clark Ádámot temették. Felesége családjának, az Áldásyaknak sírboltjában kapott helyet, amit teljesen áttelepítettek a Kerepesi úti sírkertbe. Az obeliszk formájú sírkő alján olvasható a Lánchíd és az Alagút tervezőjének neve, följebb pedig egy vastag koszorú fogja át az alkotást.

Az Áldásy család sírboltja, rajta Clark Ádám nevével (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Petschacher Gusztáv sem hazánkban, hanem Bécsben született, csupán az Andrássy út kiépítése idején érkezett Budapestre. Neoreneszánsz paloták sorát tervezte ide, melyek közül talán a Kodály köröndön álló MÁV nyugdíjintézeti bérházak a legismertebbek. Síremléke egészen egyedi és fennen hirdeti az elhunyt hivatását: egy talapzaton (oszlopszéken) álló vájatolt törzsű oszlop, mely derékban kettétört. Csonkaságával szomorúan mutat rá, hogy az építészt élete teljében, mindössze 47 évesen ragadta el a halál 1890-ben. Vele nyugszik egyébként veje, Manno Miltiadesz szobrászművész és sportoló is.

Az osztrák származású Petschacher Gusztáv síremléke (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A korszak leginkább megbecsült, köztiszteletben álló építésze, Ybl Miklós 1891-ben hunyt el. Szinte természetes, hogy neki is e kiemelt helyszín lett a végső nyughelye. Legtöbb épületét neoreneszánsz stílusban alkotta meg, így síremléke sem lehetett más: középen antik modorban, medalionba helyezve látható a profilból ábrázolt arcképe, amelyet babérkoszorú ölel át. Egy markáns, növényi frízzel díszített párkány fölött félkörívet rajzolva záródik az alkotás, az ívmezőben egy újabb babérág mellett körző és vonalzó utalnak az elhunyt mesterségére. A síremléket Stróbl Alajos és Fort Sándor készítették.

Ybl Miklós, a legtekintélyesebb építész síremléke (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Ybléhoz hasonlít Czigler Győző síremléke, melyet 1905-ben faragtak ki. Építészként leginkább a Széchenyi-fürdőről ismert, de nagyon fontos volt az oktatói munkássága is. A Műegyetemen az ókori építészetet tanította, síremléke is erről tanúskodik, mely az antik művészet motívumait vonultatja fel: alul egy füzérrel átfogott posztamensen egy jón oszlopfő nyugszik, felül pedig egy ún. akrotérion áll, mely az ókorban a templomok tetejét díszítette. Az alkotók, Kiss György és Dvorák Ede a sírkő törzsén egy mellkép formájában ábrázolták az elhunytat.

Czigler Győző építész és tanár síremléke (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Cziglerhez hasonlóan Lechner Ödön is a neves 28. parcellában alussza örök álmát. A Deák-mauzóleum mellett elterülő parcella 1897-től vált egyre inkább a hírességek nyughelyévé, az 1914-ben elhunyt Lechner Ödön pedig egyértelműen annak számított. Maga a síremléke azonban semmit nem jelenít meg abból a határtalan fantáziából, amit a magyaros formanyelven megfogalmazott épületein láthatunk. Egyszerű, talapzaton álló obeliszk ez, de előtte a sírhelyet kőkeret fogja át, amelyet földdel töltöttek fel. Az ebben nyíló virágok mégiscsak emlékeztetnek sajátos, a növényi díszeket gazdagon alkalmazó építészeti stílusára.

A magyaros építészeti formanyelv megalkotója, Lechner Ödön síremléke (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Schickedanz Albert csupán egy évvel élte túl Lechner Ödönt. Noha hasonló időszakban temették el, síremléke mégis egészen más: egy szarkofágon ülő figurális alak. A síremlékeknél az 1880-as évek legvégéig az építészeti keret dominált, szobrok nem is tartoztak hozzájuk. 1889-ben történt változás a divatban, Huszár Adolf szobrászművésznek Donáth Gyula egy valódi temetői emlékszobrot készített. Innentől egyre gyakrabban egészítették ki plasztikák is a síremlékeket. A Schickedanz Albert sírján ülő, leplet tartó nőalak szobrát is neves alkotó, Moiret Ödön formázta meg. A szarkofág elülső oldalán látható még az elhunyt építész-festőről készült dombormű is.

Schickedanz Albert építész és festő síremléke (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Kauser József, több kórház és iskola építője – valamint a Szent István-bazilika befejezője –1919-ben hunyt el. Sírköve az eddigiektől egészen eltérő formát mutat: egy nagyméretű kereszt dominál benne, ahol a szárak találkozását két korong hangsúlyozza. A nagyobbik talán a dicsfényt jelképezi, a kisebbikben pedig Krisztus-szimbólumok állnak: az alfa és az ómega mint a görög ábécé első és utolsó betűje a kezdetet és a véget, vagyis az örökkévalóságot jelenti, míg a XP (kiejtve kiró) pedig Krisztus neve kezdőbetűi, egy ókeresztény jelkép.

Kauser József síremléke keresztény szimbólumokkal (Fotó: Both Balázs / pestbuda.hu)

Hauszmann Alajos – sok egyéb műve mellett – a Budavári Királyi Palota megtervezésével érdemelte ki, hogy itt temessék el hamvait 1927-ben. Egy egészen összetett, klasszicizáló, késő barokk síremléket állítottak számára: nevét egy harmonikus arányú, felül plasztikus párkányban végződő pillérre vésték, melyre még egy füzérekkel körbefont urnavázát is állítottak. A pillérre faragták a királyi palota képét, de az elhunyt művészetére ezenkívül még a talapzaton fekvő rajzeszközök, vonalzók és körzők is utalnak. A talapzat sarkán a gyász allegóriájaként egy antik lepelbe öltözött nőalak fejét megtörten lehajtva koszorút tart. A síremléket veje, a szintén építész Hültl Dezső és Vass Viktor készítették.

Hauszmann Alajos (jobbra) szomorúan ünnepélyes síremléke (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Alpár Ignác 1928-ban hunyt el, a nemzet pedig egy szarkofágban helyezte el hamvait, melyet Kosztolányi Kann Gyula, Kotál Henrik és Szege Sándor terveztek. Egy pár lépcsőfokos talapzaton áll, fedelének négy sarkára pedig az ókori építészetből ismert ún. akrotérionokat helyeztek. Ezek az archaikus elemek ebben az esetben is a szilárd tartósságot, az el nem múlást fejezik ki. A szarkofág oldalaira erősített bronz domborművek ugyanakkor egyéniesítik is a síremléket, rajta ugyanis – Hauszmannhoz hasonlóan – az elhunyt fő alkotásai, a városligeti Vajdahunyad vára, valamint a Szabadság téri Tőzsdepalota is látható.

Alpár Ignác és családja szarkofágja (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Nagyon hasonló szarkofágot tervezett Damkó József egykori kollégájának, az Astoria Szálló építészének, Hikisch Rezsőnek 1934-ben. Az elhunythoz egyébként is az antik görög stílus állt közel, épületein túl számos itteni síremléken is ezt láthatjuk (pl. a Damkóval közösen készített Haggenmacher Oszkár-síremlék). A szarkofág – mely Hikisch családtagjainak is helyet ad – lábakkal áll egy alsó posztamensen, az elhunytak neveit ez utóbbira véste fel Damkó egy füzéres keretben. A szarkofág oldalait görögös leplet viselő férfi- és nőalakok plasztikus domborművei díszítik. Fedelének sarkain akrotérionok állnak, a hosszabbik oldalán pedig a család neve olvasható szalagra vésve.

A Hikisch család antik modorban készült szarkofágja (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Korb Flóris neve szinte teljesen összefonódott Giergl Kálmánéval, hiszen legtöbb épületüket – például a Klotild-palotákat és a Zeneakadémiát – közösen tervezték. Ettől függetlenül Korbot nem vele, hanem családja körében helyezték örök nyugalomba. Síremléke architekturális és szobrászi elemekből áll, de azok egységes, antik modorban készültek. Középen, egy kisebb fülke (aedicula) előtt alacsony posztamensen ül egy női alak, aki Flóris lányának, a festőművész Korb Erzsébetnek állít emléket. A szobrot Kisfaludi Strobl Zsigmond formázta. A fülke fölött csigavonalas-füzéres díszítésű oromzat (attika) hirdeti a család nevét, a fülke mellett kétoldalt pedig külön-külön is szerepelnek a családtagok.

A Nemzeti Sírkertben természetesen jóval több építész nyugszik, hiszen valóban nagyra becsült emberek voltak, műveik – szerencsés esetben – a mai napig hirdetik tehetségüket. Sokak alkotásaikkal is jelen vannak itt, hiszen a nagy államférfiak mauzóleumait is építészek tervezték. Az építészet iránt érdeklődőknek így mindenképpen nagy élmény kilátogatni ebbe a – nem mellesleg – gyönyörűen parkosított temetőbe.

Nyitókép: A sírkert két, 1904 és 1908 között emelt árkádsora, amelyeket Gerle Lajos és Hegedűs Ármin tervezett (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)