Kőbányán az evangélikus felekezetű hívek számának növekedésével együtt 1899-ben elkezdődtek a rendszeres istentiszteleti alkalmak, a Kápolna téri általános iskola tornatermében. A Pesti Magyar Evangélikus Egyházközség ugyanebben az évben döntött a kőbányai evangélikus misszió megszervezéséről. Budapest X. kerületében az evangélikusok számára az első templom építésére Budapest Székesfőváros Önkormányzata 1908-ban a mai Kőrösi Csoma út és a Kolozsvári utca sarkán telket biztosított. Ez a terület templomépítésre alkalmatlan volt, egyrészt a kőbányai felső pályaudvar, a rákosi katonai gyakorlótér és a sörgyár közelsége, másrészt a talaj rossz minősége miatt is.

A Kőbányai Evangélikus Lelkészkör 1910-ben alakult meg, amelynek vezetésével Majba Vilmos (1865–1952) hitoktatót-lelkészt bízták meg.
Istentiszteleteket 1910-től a Budapest–Kőbányai Református Egyházközség Ihász utcai templomában tartottak. Már ebben az időben több mint kétszáz fiatal vett részt a X. kerületben az iskolákban evangélikus hitoktatásban. A lelkipásztor már kőbányai szolgálatának a kezdetén elkezdte a templomépítés költségeinek előteremtésére a gyűjtés megszervezését, de az elkövetkező években több nehézségébe ütközött.

A kőbányai evangélikus templom egy 1945 előtt kiadott képeslapon (Forrás: Zempléni Múzeum, Szerencs)

A templom napjainkban (Fotó: Millisits Máté/pestbuda.hu)

A kőbányai templomépítés ügyét segítette, hogy Majba Vilmos lelkipásztor elérte az 1920-as évek második felében, hogy az adományozó székesfőváros a területet, amely nem volt alkalmas templomépítés céljára, visszavegye, és helyette pénzbeli támogatást nyújtson. Az egyházközség a Kápolna utca 14. szám alatti telket vásárolta meg templomépítés céljára.

A Népjóléti Minisztérium 50 000 téglát és 50 köbméter építőfát adott, a Pénzügyminisztérium 100 000 téglával, a város 48 000 pengővel járult hozzá a templomépítéshez. A kőbányai híveknek az építkezés céljára összegyűjtött adománya közel 30 000 pengőt tett ki. Mind a templom alapkőletételén, 1930. május 11-én, mind a felszentelésén, 1931. október 4-én Raffay Sándor, a Bányai Evangélikus Egyházkerület püspöke végzett egyházi szolgálatot.

A templom alapkőletétele, 1930. május 11. (Fotó: Kőbányai Evangélikus Egyházközség)

A templom felszentelése, 1931. október 4. (Fotó: Kőbányai Evangélikus Egyházközség)

A templomot Frecska János építész tervei alapján emelték. Alaprajza az egyhajós, centrális elrendezésű, barokk szakrális épületek világát idézi, miközben az épület külső megformálásában legjobban az áramvonalas art deco nyugat-európai épületeivel rokonítható. A templom külső megjelenésében a vörös színű klinkertégla az egyedüli domináns anyag, amelynek megválasztásával az építész igazodott az eddig megépült jelentősebb kőbányai templomok – Szent László-plébániatemplom, Ihász utcai református templom – megjelenéséhez. Egyben olyan anyagot választott, amelyet a XX. századi északi-európai protestáns, szakrális építészetben is gyakran alkalmaztak.

A kőbányai templom a magyar főváros első modern építészeti stílushoz sorolható evangélikus temploma. Kör alaprajzú megoldása családiassá teszi. Az épület vörös téglából készült, úgynevezett Rohbau-típussal. A gyülekezeti terem az alagsorban kapott helyet. A kivitelezést Gratz Dániel és fia, a berendezést özv. Kleckner Lászlóné asztalosárugyára, a lakatosmunkát Skorka Lajos, a márvány- és műkőmunkákat Bozsolyák Sándor műkőgyára végezte. A templom és a paplak építésének teljes költsége 200 ezer pengőt tett ki. Az oltárkép helyén tíz évig egy nagy méretű festett kereszt volt látható.

A templom kapuja 2021-ben (Fotó: Millisits Máté/pestbuda.hu)

A Szlezák László (1870–1953) által öntött Luther-harangot 1933. október 31-én, a nagy reformátor születésének 450. évében szentelték fel. Az öntvény alsó átmérője: 91 cm. A harang palástján az alábbi felirat olvasható, amelyeket kehelyből, keresztből és istenszemből álló összetett dombormű egészít ki. A felirat a díszítmény körül: „ERŐS VÁR A MI ISTETÜNK” , a dombormű alatt:” LUTHER MÁRTON SZÜLETÉSÉNEK 450. ÉVFORDULÓJA EMLÉKÉRE”.

A Luther-harangot 1933. október 31-én szentelték fel (Fotó: Kőbányai Evangélikus Egyházközség)

Az oltárkép, Anthonis van Dyck németalföldi barokk festő Krisztus a kereszten című alkotásának másolta 1941-ben készült el. A kőbányai és a Vajda Péter utcai templom 1945 újév napján a legerősebb ostromtűzben állott, mert a szovjet hadsereg csapatai keletről és délről igyekeztek betörni Budapestre. Mindkét templomot a gránátok és ágyúk golyói sűrűn érték. Súlyos sérüléseket kapott ekkor a kőbányai templom kupolája, a torony és a lelkészlakás épülete. A legszükségesebb helyreállítási munkálatokat pár éven belül elvégezték.

A templom belső tere (Fotó: kobanya.lutheran.hu)

A templom épülete és az orgona teljes körű felújítása a rendszerváltás utáni évtizedekben történt meg, 2002. október 19-én ünnepélyes keretek között szólalt meg újra az 1961-ben készített orgona, amely előtte több évig műszaki okok miatt használaton kívül volt. A fizikai környezet megújulásával egy időben a gyülekezet lelki és kulturális élete is gazdagabbá vált. A Kőbányai Evangélikus Egyházházközség több európai evangélikus gyülekezettel hozott létre testvérgyülekezeti kapcsolatot. A finnországi Lohja evangélikus egyházközségével kiemelten áldott kapcsolat alakult ki. Az észak-európai hittestvérek segítették a gyülekezeti terem felújítását, ezért a hála jeleként azt Lohja-teremnek nevezték el.

Nyitókép: Kilencvenéves a kőbányai evangélikus templom (Fotó: Kőbányai Evangélikus Gyülekezet)