Az első karácsonyfa – Közel kétszáz éves a fenyőállítás szokása Budapesten

A cikk angolnyelvű változata: The first Christmas tree - The custom of decorating pine trees is almost two hundred years old in Budapest

Írta: Simon Flóra

2021. december 24. 9:00

Annyi bizonyos, hogy a XIX. század első évtizedeiben már megjelent a karácsonyfa Pest-Budán, de hogy pontosan ki állította az első fát, azt eddig nem sikerült teljes bizonyossággal kideríteni. A legtöbb forrás szerint Brunszvik Teréz grófnőnek nagy szerepe volt a szokás elterjesztésében: az általa alapított kisdedóvóban, Budán, a mai Mikó utcában 1828. december 24-én már körbeállhatták a karácsonyfát a gyerekek, de elképzelhető, hogy az arisztokrata családok szalonjaiban előbb megjelent a feldíszített fenyő.

A karácsony egyik legmeghittebb eseménye, a karácsonyfa-állítás immár több száz évre tekint vissza. A szokás a Német-római Birodalomban a Rajna felső szakaszának vidékéről indult útjára a XVI-XVII. században. A néprajzkutatók szerint a legkorábbi emlékek Elzászba és Badenbe mutatnak, ahol örökzöld ágakkal és fákkal díszítették a karácsonyi és újévi portákat. Ezek az első említések még karácsonyi májusfaként nevezik meg a fenyőágat, fenyőfát.

Európában először az arisztokrata és a polgári családokban vált divattá a karácsonyfa. XIX. századi életkép

A XVIII. század végén a karácsonyfa-állítás megjelent Németország számos területén és szerte Európában is, elsősorban az arisztokrácia és a jómódú polgárság otthonaiban. A néprajzi kutatások alapján elmondható, hogy a parasztság csak a XIX. század végétől emelt az ünnep részeként díszes fenyőfát, de a szokás néhány évtized alatt általánossá vált a társadalom egyre szélesebb rétegeinél, úgy a szegényeknél, mint az arisztokrácia köreiben.

Ebben a házban, az I. kerület Mikó utca 8. szám alatti Angyalkertben 1828. december 24-én karácsonyfát állított Brunszvik Teréz grófnő a növendékeinek  (Forrás: Martonvásári Óvodamúzeum)   

Magyarországon közel kétszáz éves múltra tekint vissza a fenyőállítás, de nincs közös álláspont arról, hogy pontosan kinek a házában jelent meg az első fa karácsonykor. A legtöbben Brunszvik Terézhez kötik a karácsonyfa-állítás szokásának elterjesztését. Annyi bizonyos, hogy az általa alapított első magyar kisdedóvóban, a budai, I. kerületi Mikó utca 8. szám alatt ő maga és kis növendékei fenyőfával ünnepelték a karácsonyt 1828. december 24-én. 

Lukács László A karácsonyfa elterjedése című könyvében felidézi az Élet és Literatura folyóirat 1842-ben közölt írását, amelyben azt írják, hogy a karácsonyfa-állítás divatját Brunszvik Teréz grófnő Bécsből hozta Budára. A hazai gyermeknevelés úttörőjének tekinthető Brunszvik Teréz 1828. június 1-jén édesanyja, Brunszvikné Seeberg Anna otthonában, a Mikó utca 8. szám alatti egyemeletes házban nyitotta meg hazánk és Közép-Európa első kisdedóvóját, amellyel új utat nyitott a hazai gyermeknevelés történetében. Ebben az intézetben, az úgynevezett Angyalkertben a gyerekeknek fenyőfát díszített fel, többek szerint a szokás innen indult magyarországi hódító útjára.  

Az I. kerület, Attila út 81. és Mikó utca 8. szám alatti épület helyén állt Brunszvik Teréz kisdedóvója (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Több lehetőség mutatkozik arra, hogy a grófnő honnan hallott először az Európában egyre népszerűbb karácsonyfáról. A kutatások szerint a Brunszvik család 1814-ben (a ma is álló) martonvásári családi kastélyban töltötte a szentestét, mely ünnepen részt vett Asbóth János is a családjával.

Asbóth János, a keszthelyi Georgikon igazgatója göttingai tanulmányai során találkozott a karácsonyi fenyőállítás divatjával. Nem zárható ki, hogy Brunszvik Teréz tőle hallott először e szokásról. Ugyancsak lehetséges az is, hogy egyik kedvenc olvasmányában, Goethe Werther szerelme és halála című könyvében olvasott a karácsonyfáról, mint új német módiról. A regényben a fa „paradicsomi boldogságba ragadja a lelket.” 

Brunszvik Teréz szobra az I. kerület Logodi utca és Gránit lépcső találkozásánál (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Lukács László mindemellett kiemeli, hogy báró Podmaniczky Frigyes a Budapesti Hírlap 1884-es karácsonyi számában publikált visszaemlékezésében, majd az 1887-ben publikált naplójában is azt állítja, hogy édesanyja, a drezdai születésű gróf Noszticz-Jäckendorf Elza, egy szász királyi miniszter lánya honosította meg Pesten a karácsonyfát 1828-ban.

A báró így ír a reformkori pesti arisztokrata család karácsonyestjéről: „Elérkezvén karácsony napja, hat órakor háromszoros csengetés hirdette a mi karácsonyfánk megérkeztét. Ekkor megnyílt atyánk nappali terme s mi gyermekek – öten voltunk – egy szoba közepén elhelyezett nagy asztalon, mindegyikünk külön megtalálta karácsonyfáját s az a körül csoportosított különféle ajándékokat. Még most is előttem lebeg e szeretetteljes kép, az apánk komoly, áhítatos magatartása, az anyánk jóságos tekintete, a repeső öröm a gyermekarcokon, melyeknek pírján megtört a viaszgyertyák halvány fénye. Az est azzal telt el, hogy mindegyikünk apróra megvizsgálta a nyert ajándékokat s mindegyikünk külön forró, hálás kézcsókkal megköszöné azokat a boldog szülőknek. Szüleinktől néhány tanácsot és intelmet kellett meghallgatnunk. Az akkor hallott szavak mélyen vésődtek lelkünkben, s egész éven, mint intő jobb lebegett előttünk. A karácsonynak mai formák szerint való megünneplését, vagy helyesebben magát a karácsonyfát édesanyám honosította meg hazánkban…” 

A karácsonyfa alatt (Vasárnapi Ujság, 1900. december 24.)

A Jövendő című folyóirat 1905-ös számában Vay Sándor azt közli, hogy a divatot József nádor harmadik felesége, Mária Dorottya württembergi hercegnő hozta be országunkba 1819-ben, általa ismerték meg a főúri családok.

Vidéken eleinte kevésbé volt ismert a szokás, mint Pest-Budán, ezt mutatja Báró Splény Béla pátyi földbirtokos emlékirata is, aki az 1824-es esztendőről ezt jegyezte fel 1877-ben: „A most divatozó karácsonyfák akkor még nem váltak szokássá…”. A karácsonyfa meghonosodása csak az 1848-49-es szabadságharc után kezdődött. 

A fővárosban a polgár családoknál szolgáló cselédek fontos szerepet játszottak a karácsonyfa-állítás elterjesztésében. Hiszen miután férjhez mentek, és hazatelepültek falujukba, a saját családjukban is díszítettek fát. A magyar falvakban csak az első világháború után lett általános a karácsonyfa-állítás szentestére.  

Üdvözlőlap 1902-ből (Forrás: Országos Széchényi Könyvtár)

Az oktatási intézményeknek ugyancsak fontos szerepük volt a karácsonyfa-állítás elterjedésében. Az óvodákban, az iskolákban is megjelentek a díszített fenyők, és a XIX. század második felében pedig az árvaházakban is rendszeresen állítottak karácsonyfát a gyermekek számára. (Brunszvik Teréz grófnő egyébként összesen három kisdedóvót nyitott Budán, egyet pedig Pesten, és több intézményt vidéken.)

A szegény gyermekek karácsonyfájának vagy árvák karácsonyfájának nevezett fákat szociális jelleggel emelték, és apró ajándékokat helyeztek el alattuk. 1870. december 26-án például az Ellenőr című lap arról tudósított, hogy az árvaházakban már felállították a szegények karácsonyfáját. A Magyar Gazdaasszonyok leány-árvaházában a díszes fa alatt 48 lánykát ajándékoztak meg.

A fát egészen az 1920-as évekig termésekkel, kézzel készített kis tárgyakkal, gömbökkel díszítették, majd megjelentek a sorozattermékek, az ezüst lamellák, gyertyatartók, gömbök. A leghagyományosabb elem a karácsonyfa-díszítés során a fényt, vagyis Krisztust és a teljességet szimbolizáló fénylő üveggömb, az első bűnt is jelképező alma volt, valamin a girlandok, melyek a paradicsomi kígyót jelenítették meg. 

A fa tetejére vagy a betlehemi csillagra utaló díszt helyeztek el már abban az időben is, vagy kis fehér selyem korongot, aminek a közepén egy angyal volt. A karácsonyfát  körbeállta a család, meggyújtották a gyertyákat, énekeltek. Így jelenítették meg a fényhozó Jézust, a világ világosságát, és űzték el a sötétséget, a gonoszt. 

Fenyővásár a Városház téren 1890-ben (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1890. december 21.)

A karácsonyfa fővárosi, gyors népszerűsödésének köszönhetően a régi pesti városháza előtti téren az 1860-as években már rendeztek fenyővásárokat. Sokat segített a karácsonyfa polgári körökben való elterjedésében a XIX. század második felének ifjúsági irodalma, és a képes újságok cikkei is, de ugyancsak fontos szerepe volt az újságok karácsonyi mellékleteinek, és a karácsonyra küldött képes levelezőlapoknak.  

Miután a karácsonyi vásárok is egyre nagyobb tömegeket vonzottak a XIX. század végén, a régi Városháza előtti téri piacon egymást érték a bódék, árusok. Az ünnepi ajándékozás ez időben elsősorban a gyerekek megörvendeztetéséről szólt, így játéklovat, dobot, trombitát, játék kardot a fiúknak, babát, bababútort és játékedényt a kislányoknak, medvecukrot, krumplicukrot, mézeskalácsfigurákat lehetett venni. A gyerekruhát és kiscsizmát kínáló iparosok és kereskedők is megjelentek, így a karácsonyfaárusok gyakran kiszorultak a tér szélére, sőt, a befagyott Duna jegén is álltak a fahalmok.

           Az oktatási intézményekben és az árvaházakban is karácsonyfával ünnepeltek (Forrás: Vasárnapi Ujság,1908. december 24.)

A XX. század második évtizedeire a karácsonyfa-állítás általánossá vált egész Magyarországon.

Ugyanakkor egy új szokás jelent meg a köztereken. Slachta Margit, a magyar alapítású női szerzetesrend, a Szociális Testvérek Társaságának főnöknője 1927-ben kanadai, illetve amerikai körútjáról hazatérve kezdeményezte a Mindenki karácsonyfája meghonosítását.

                      Mindenki karácsonyfája a Nemzeti Múzeum előtt (Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum)

Az első Mindenki karácsonyfáját a Ferenciek terén álló templom előtti téren helyezték el, majd 1934-től a Magyar Nemzeti Múzeum lett a fő  helyszín. De nemcsak itt, hanem Budapest 14 további helyszínén, valamint vidéken is állítottak karácsonyfát. Ez azonban már egy újabb történet, ami a közösségeket megörvendeztető karácsonyfákról szól….

Nyitókép: A karácsonyfát először gyerekeknek állították hazánkban Brunszvik Teréz kisdedóvójában, innen terjedt el a szokás először az arisztokrata és polgári családokban (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1871. december 24.) 


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó