Január 22-e nem véletlenül a magyar kultúra napja, hiszen 199 éve, ezen a napon tisztázta legnagyobb hatású költeményének kéziratát Kölcsey Ferenc. A Himnusz költőjének első budapesti szobrát 1939-ben avatták fel a Batthyány téren halálának százéves évfordulója alkalmából. A műalkotás eredetijét azonban – mely igen szomorú sorsa jutott –  nem a magyar fővárosban, hanem a Szatmár megyei Nagykárolyban állították fel először.


A budapesti alkotás eredetije, Kölcsey szobra Nagykárolyban, korabeli képeslapon

Kallós Ede szobrászművész gróf Károlyi István országgyűlési képviselő megbízásából 1897 áprilisára készítette el az eredeti, másfélszeres életnagyságú Kölcsey-szobrot, amelyet a költő szülővárosától nem messze, Nagykárolyban avattak fel, ahol Szatmár vármegye főjegyzői tisztségét töltötte be, majd országgyűlési képviselő is volt. A Károlyi-kastély kertjében felállított szobor egy megmunkálatlan, méretes kőtömb tetején elgondolkodva ábrázolta Kölcseyt. 

Ruhája az 1830-as évek magyaros stílusát tükrözte, kezében könyvet tartott. A talapzaton elöl a költő vezetékneve szerepelt: „KÖLCSEY”, hátul pedig a Himnusz első sora volt olvasható. Trianon után azonban jelentős változások következtek be Nagykároly városának életében is, és a szobrot többször is súlyosan megrongálták a románok. Először 1933-ban, majd pedig 1934-ben, amikor is lefűrészelték és elvitték a fejét, a helyére pedig zöld ágakat helyeztek.

A meggyalázott nagykárolyi Kölcsey-szobor a Függetlenség című lap 1934. szeptember 8-i számában

Az eseményről a Brassói Lapok című újság számolt be 1934. szeptember 1-jén. A lap leírta, hogy az alaposan megtervezett csonkítást milyen vandál módon hajtották végre:

„acélfűrészüket előbb bezsírozták, nehogy hangot adjon, és arra is volt idejük, hogy a hatalmas bronzdarabot feltűnés nélkül elszállítsák”.

A merénylet utáni reggelen a térre érkező embereket döbbenetes látvány fogadta: a lefejezett Kölcsey-szobor.  A korabeli újságokból az is kiderül, hogy nem ez volt az első ilyen eset, ugyanis a nagykárolyi Kossuth-szobor is hasonló rongálásoknak volt kitéve, az ott élő magyarok pedig félelemmel és ijedséggel szemlélték, hogy vajon mikor kerül sor Kölcsey „kilakoltatására” is – írta a Keleti Ujság 1933. június 3-án. 

Kallós Ede 1934-ben elcsukló hangon beszélt művének tönkretételéről:

„37 év távlatában látom lelki szemeimmel a nagykárolyi Kölcsey-szobor díszes leleplezését, amelyen ott volt a Kölcsey-család, továbbá a Vécsey- és Károlyi-családok képviselői. Bartha Miklós (országgyűlési képviselő) mondott ünnepi beszédet a szoborleleplezésen. Aztán lehullott a lepel és ott ült a nagy költő bronz-alakja, fejét lehajtva, egyik keze térdén, a másikban könyvet tart... Aztán tízezrekre menő tömeg énekelte: Isten áldd meg a magyart!”

– idézte a szobrászt a Függetlenség napilap 1934. szeptember 8-án. A költő szobrának megcsonkított bronztestét végül ledöntötték, darabokra szedték és beolvasztották.


Az 1939-ben Budapesten felavatott Kölcsey-szobor az Uj Idők 1939. július 2-i számában, Dulovits Jenő fényképén

Az Erdélyben megsemmisített szobor azonban öt év múlva Budapesten született újjá. Kallós Ede az eredeti gipszmintái alapján készítette el az alkotás bronzmását, melyet 1939-ben, Kölcsey halálának centenáriuma alkalmából, bár egy év késéssel állítottak föl a magyar fővárosban. 

A szobor eredeti helyén, a Batthyány tér közepén arccal az Országház felé 1940-ben, a Kölcsey-emléknapok alkalmából történt koszorúzás után (Forrás: Képes Vasárnap, 1940. december 15., Szász Béla felvétele)

Az alkotás a Batthyány téren kapott helyet, az eredetihez hasonlóan magas talapzaton, a mai M2-es metró lejáratának területén, arccal a Dunára, illetve a Parlament felé nézve. A Himnusz költőjének szobra azonban nem sokáig őrizhette meg kiemelt pozícióját a II. világháború után: a metróépítés miatt először felvonulási épületekkel vették körbe, majd az 1960-as években a Kiscelli Múzeum raktárában helyezték el. 1974-ben pedig a korábbi talapzata nélkül került vissza a Batthyány tér északi szélére, arra a helyre, ahol ma is áll, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat épülete mellé.

A Batthyány tér az 1950-es évek legelején: középen, a hirdetőoszloptól balra még látható a Kölcsey-szobor (Fotó: Fortepan/Képszám: 4309)

Jelenlegi helyén, a Batthyány tér szélén messze nem érvényesül úgy, mint egykor a tér közepén (Fotó: Kozics Júlia/pestbuda.hu)

A mostani formája azonban nem érvényesül úgy, mint korábban a többméteres talapzatról ránk néző, park közepén pompázó eredeti Kölcsey-szobor. Kapott egy csupán 20 centiméteres talapzatot – amelyen elől a „Kölcsey” felirat látható,  ahogy az eredetin is – mögé pedig egy márványborítású támfal került, amelyen a Huszt című vers sorait olvashatjuk. Mivel a szobor a fejét enyhén lefelé tartja, az eredeti talapzaton állva úgy tűnt, mintha a költő ránk tekintene a magasból. Az új talapzattal viszont azt a benyomást kelti, mintha csak maga elé meredne búsan.

A Kölcsey-szobor napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Bár Kölcsey Ferenc első budapesti, köztéren felállított szobra kissé méltatlan módon, korábbi pompájától megfosztva a Batthyány tér szélére lett kiszorítva, az alkotás mind a mai napig áll, dacolva korral és idővel, akár a magyar kultúra maga. 

Nyitókép: Kölcsey Ferenc szobra a Batthyány téren (Fotó: Kozics Júlia/pestbuda.hu)