Műterem a Belvárosban – A Strelisky fotográfusdinasztia Budapesten

A cikk angol nyelvű változata: Studio in the Inner City - The Strelisky photographer dynasty in Budapest

Írta: Simon Flóra

2022. április 20. 10:00

Strelisky Lipót az elsők között volt, aki az 1840-es években dagerrotípiával foglalkozott Budapesten. Dorottya utcai műtermében a kor politikusait, arisztokratáit, művészeit fotózta. Fia, a száz éve elhunyt Strelisky Sándor pedig az első fotós volt hazánkban, aki egy speciális technikával többszereplős fotográfiákat készített. A Strelisky-fotók ma felbecsülhetetlen értéket képviselnek, és segítik Budapest múltjának megismerését.

A XIX. századi Budapest egyik legismertebb fotográfusa volt Strelisky Lipót (1820–1905), aki az első róla fennmaradt írásos emlékek szerint 1840-ben kezdett el érdeklődni a fotográfia iránt, és 1843-ban készítette el  – a Louis Daguerre és Joseph Nicéphore Niépce által kifejlesztett képalkotási eljárással – első dagerrotípiáit. Strelisky tanítómestere valószínűleg egy Pesten dolgozó, Párizsból érkezett, dagerrotípiákat készítő francia szakember volt.

Első fényírdáját 1846-ban nyitotta meg a mai V. kerület Október 6. utca 3. szám (akkor Két sas utca 3. – Bálvány utca 1.) alatti házban. A Der Schmetterling színházi és literatúrai kiegészítő lapban hirdetésében közölte műterme megnyitásának hírét, illetve azt is részletezte, hogy a műterem felszerelése a kor legmodernebb eszközeiből áll, és Párizsból érkezett. A műtermet befogadó házat Hild József tervezte. A földszintjén kaptak helyet az Iparműtár árusítóhelyiségei, a műterem a harmadik emeleten volt.

A mai Október 6. utca 3. szám alatt nyitotta meg első fényírdáját Strelisky Lipót (Fotó: googlemaps.com)

Strelisky Lipót első dagerrotípiáit 1846-ban kiállította a Pesti Műegylet tárlatán. Itt 1840-től a kortárs művészetek kaptak kiállítási lehetőséget, s Strelisky megjelenésével immár a dagerrotípia is bekerült a művészeti anyagok seregszemléjébe. A fotográfus pályáját támogatta az a tény is, hogy az Október 6. utcai házban élt a kor színházi életének jól ismert tragikája, Charlotte Wolter, és az egyik legnagyobb színművésze, Adolf von Sonnenthal. Mindketten a Gyapjú utcai Német Színház tagjai voltak. Strelisky Lipótot művészportéi rövid idő alatt ismertté tették.

A kutatók hosszú időn át úgy gondolták, hogy a Petőfi Sándorról fennmaradt egyetlen dagerrotípia Strelisky Lipót munkája. Ma azonban az az elfogadottabb vélekedés, hogy a költő barátja, a színész és amatőr fotográfus Egressy Gábor (Egressy Béni testvére) örökítette meg a költőt. Az azonban bizonyos, hogy 1849 augusztusa után a fotográfus Petőfi arcképével medallionokat gyártott, és ezeket a polgári ellenállást hirdetve árulta az utcán. A korabeli jegyzőkönyvek alapján tudható, hogy ezért az Újépületbe, a Neuegebäude-ba vitték, és napokig vallatták.

Strelisky készítette a Görgey-dagerrotípiát 1849-ben (Forrás: Kreilisheim György: Régi magyar fényképezés. 1941. Officina Nyomda és Kiadóvállalat)

A Strelisky családban ennek ellenére élt egy történet a Petőfi-dagerrotípia kapcsán. „Édesapám sokszor elmondotta nekünk, hogy ő negyvennyolcban lefényképezte Petőfit, még pedig ez a felvétel volt az első, melyet az akkor divatba jövő és nálunk még kipróbálatlan bőrnegatívra vett fel. Az öreg úgy mondta el, hogy 1848. március 15-én éppen a Múzeum körúti gyűlésről jött hazafelé a Bálvány utca 1. szám alatt levő ház zárt üvegfolyosóján levő műtermébe, […] mikor a ház előtt diákok seregét pillantotta meg, akik a vállukon hozták Petőfit éljenezve és dalolva. Megkérdezte, hogy mit akarnak, mire elmondották, hogy Strelisky fényképészt keresik és követelik, hogy fényképeztesse le a költőt azonnal a mai nap emlékezetére. Édesapám, aki maga is lázas lelkesedéssel hallotta Petőfi szavalatát, boldogan karolt bele a költőbe és úgy ment fel az egész társaság a fényírdába, mint akkor nevezték. A felvétel szépen sikerült, és úgy tudom, hogy édesapám maga vitte el Petőfinek egy pár nap múlva” – emlékezett vissza később Strelisky fia, Sándor.  

Ez a történet minden bizonnyal a családi legendárium része. Amit bizonyosan Streliskynek tudhatunk a forradalom és szabadságharc kapcsán, az egy Görgey-portré, valamint Egerben őrzik egy korabeli litográfiáról készült felvételét is az 1848. július 5-i első népképviseleti országgyűlés megnyitásáról a Pesti Vigadóban. 

Strelisky Lipót 1861-ben elsők között nyitotta meg felülvilágítós műtermét, amit a Dorottya utca 11. szám alatti ház legfelső szintjén alakított ki. A házat, ami eredetileg kétszintes volt, Pollack Mihály tervezte 1822-ben Kardetter Lipót megrendelésére. Az eredeti klasszicista kazettás boltozatú kapuzata és díszkútja ma is látható. Majd csak később, 1885-ben építettek rá egy harmadik emeletet.

A Dorottya utca 11. szám alatt lévő műterem plakátja (Forrás: Fortepan/Képszám: 90380)

A Vasárnapi Ujság 1865. október 29-én egy cikkében így méltatta a fotográfust, aki immár színezett felvételeket is készített: „Strelisky eljárását, mely által a színek kimondhatatlan lágyságot és élénkséget mutatnak, még eddig el nem sajátítá senki.”

„A fényképezés e nemét, noha sokan utánozzák, oly tökélyben senki sem állítja elénk, mint földink, ki nem kevés mértékben járult a magyar fényírók hírnevéhez […] E képek hűség, művészi fölfogás, s gyöngéd, meleg színezésük által igazán páratlanok, miről Streliskynek Dorottya utcai gazdag kirakata előtt meg lehet győződni. A színezés e neme különös fogással jár, mely Strelisky úr titka” – írta a Fővárosi Lapok 1865. október 15-én. 

Strelisky Lipót az 1867-es párizsi világkiállításról és egy 1871-es londoni seregszemléről is érmekkel tért haza. Császári és magyar királyi udvari fényképész címet szerzett. Mindezt az elismerést aprólékos munkájának, nagy hozzáértésének és elhivatottságának köszönhette. 1878 őszén a Strelisky család átköltözött a korábbi műerem mellé, a Dorottya utca 9. számú házba, lakóhelyüket és műtermüket is itt alakították ki. 

Jókai Mór híres fotóját Strelisky Sándor készítette (Forrás: oszk.hu)

Strelisky Lipót fia, Strelisky Sándor édesapja mellett kitanulta a mesterséget. Az 1880-ban készült felvételeken már nem szerepel keresztnév, csak a család vezetékneve. Az 1890-ben a Budapesti Kereskedelmi és Váltótörvényszéknél a fotográfuscég immár Sterlisky Sándor nevére volt bejegyezve, és ekkorra őt találjuk apja Dorottya utcai műtermének élén is. 

Az Ezredéves Kiállítás kizárólagos fényképészeti jogát nyolc szakmai képviselő kapta meg, így ifj. Divald Károly, Goszleth István, Klösz György, Koller Károly utódai (Forché Román és Gálfy István), Mertens és Társa, Mai Manó és Szigeti, Strelisky Sándor, Weinwurm Antal. A kiállításon Strelisky Sándor még az apjával együtt dolgozott. 

Ferenc József és Erzsébet a millennium idején (Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár, Koller K. és Strelisky felvétele, ltsz.: 62.1402., 56.1933)

A Vasárnapi Ujság rendszeresen közölte a Strelisky-műterem millenniumi eseményekről szóló fotóit. Sándor jelentősége a sokszereplős csoportképek készítésében volt. Műtermében minden egyes szereplőt külön egy előre koreografált pozícióban lefotózott, majd ezekből az egyedi felvételekből montírozta össze a sokalakos képet.

Abban az időben nem volt lehetőség valódi báli felvételeket készíteni már csak a világítás hiányosságai miatt sem. Az Udvari bál című 1897-es kép is montírozás eredménye. Az alkotó az egyenként fotografált szereplőket a Budavári Palota díszterméről készített felvételen helyezte el.

Az Udvari bál  című kép minden egyes szereplőjét külön fotózta le, majd montírozta össze a fotográfus (Fotó: Strelisky Sándor/Vasárnapi Ujság, 1897. január 3.)

A kép előterében huszártábornoki egyenruhában Habsburg Frigyes főherceg áll, körülötte a királyi család tagjai, mögöttük politikusok, magas rangú hölgyek és urak foglalnak helyet. Jól felismerhető a bal oldalon Jókai Mór alakja. 

Strelisky Sándor jelentős alkotása továbbá a Filharmóniai Társaság fennállásának 50. jubileumára készített kép 1903-ból. A társaság 1853-ban alakult, ennek Emlékkönyvébe rendelték meg a fotót.

A Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara, 1903 (Fotó: Strelisky Sándor/Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

A Dorottya utca 9. szám alatti házat 1910-ben lebontották, mert statikája miatt életveszélyessé vált, majd rövid idő alatt újat emeltek a helyére. A kiköltöztetés idején Strelisky Sándor új műtermet nyitott a Vörösmarty tér 7–9. szám alatti (akkor Gizella tér) található Gerbeaud-ház legfelső szintjén. Ezt az apa, Lipót már nem érte meg.

A Dorottya utca 11. szám alatti ház, balra a 9. számú ház 1975-ben 

A Harmincadhivatal épületének helyén Hild József 1859-ben tervezte meg klasszicista bérházát. A műterem beköltözésekor a Gerbeaud cukrászda már itt működött, hiszen Kugler Henrik még 1870-ben helyezte át a cukrászdáját, majd 1884-ben átadta annak vezetését Gerbeaud Emilnek.

Vörösmarty (Gizella) tér, a Gerbeaud-ház 1900-ban (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az elegáns műteremben volt szökőkút, medence, számos szobor, télikert, terasz, ahol a téli felvételeket készítette. Hívószobák, másoló- és retusálószobák is működtek természetesen. Volt egy üvegműterem, egy nagy műterem és egy az enteriőr képeknek kialakított világos terem. Ha színészeket fotózott, akkor az üvegműterembe szállították a díszleteket, a jelmezes jeleneteket, színpadképeket pedig a rendező állította be. A ma ismert korai színházi felvételek jelentős részét a Strelisky fotóműterem jegyzi.

József Attila édesanyja is felkereste a műtermet gyermekeivel. A kép 1908-ban készült (Forrás: OSZK. Kézirattár. Jelzet: Arckép 1242)

Strelisky Sándor mindvégig nagyszámú megrendelői körrel rendelkezett, műtermét ő maga vezette 1922-es haláláig. Cége özvegye irányításával 1940-ig maradt fenn, majd végleg megszűnt.

Nyitókép: Estély a Park Klubban. Montírozott csoportkép (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó