Erős vár Kispesten – Kilencvenöt éves a kispesti evangélikus templom

A cikk angol nyelvű változata: The Lutheran church in Kispest is 95 years old

Írta: Bodó Péter

2022. május 22. 9:00

A kispesti Templom tér neve beszédes, hiszen három felekezet is ezen a szép helyen építette fel templomát: a katolikus, a református és az evangélikus. Közülük ez utóbbi a legújabb, bár már ez sem fiatal, hiszen 1927. május 22-én, vagyis éppen kilencvenöt évvel ezelőtt avatták fel. Tornyának különleges formája hűen tükrözi építése korának szemléletmódját, belső tere pedig az evangélikus hagyományokat.

Ha a Belvárosból az Üllői úton kifelé haladunk, ebből a hosszú – Közép-Európa leghosszabb – sugárútjából ágazik ki a szintén nyílegyenes Ady Endre út, Kispest egyik fő közlekedési verőere. Szinte már az út elejéről szemünkbe tűnnek a templomtornyok: a katolikus Nagyboldogasszony-templomé a legmagasabb, de a Templom térhez közeledve az út túloldalán lévő református és evangélikus templomok is láthatóvá válnak.

Képeslap Kispestről a XX. század első feléből (Forrás: hungaricana.hu)

Pedig ezen a területen százötven évvel ezelőtt még alig volt valami, neve is Szentlőrincpuszta volt. 1869-ben e pusztának a Pesthez közelebb eső részét felparcellázták, és rajta telep létesült, amit a gyors fejlődés eredményeként két évvel később már községgé is nyilvánítottak. Kispest 1922-ben városi rangot is kapott, amit elsősorban a lakosság intenzív növekedésének köszönhetett. Az itt letelepedők közt sokan evangélikus vallásúak voltak, az ő összefogásuk eredményeként alakult meg 1894-ben a helyi Evangélikus Egyházközség. Vezetőjük kezdetben Masznyi Sámuel állami tanító volt, így az első istentiszteleteket is a Fő utcai állami elemi iskolában tartották.

Kispest községétől 1901-ben kaptak ugyan földet templom, paplak és kántorlak építésére, de a kivitelezésre még hosszú évekig nem gondolhattak. Szervezetileg ettől függetlenül erősödtek, 1907-ben a korábbi fiókegyház státusából kilépve önállósult, és egyúttal missziói lelkészi állomássá is vált, 1922-ben pedig – Kispest városi rangra emelése után – anyaegyházzá alakult.

A kispesti református templom és a Kultúrpalota (Forrás: Országos Széchényi Könyvtár)

Az I. világháború utáni forradalmi légkör az egyházakat is érintette: 1918-ban az állami fenntartású iskolákban betiltották az istentiszteleteket. Az otthontalanná vált evangélikus gyülekezetnek a reformátusok segítettek, és befogadták saját templomukba, mely még a XIX. század utolsó éveiben felépült. Ezt csak ideiglenes megoldásként képzelték el a hívek, így gyűjtésbe kezdtek, és 1924 nyarára sikerült odáig eljutni, hogy letegyék egy saját templom alapkövét. Az ünnepélyes eseményre június 9-én került sor.

Az épület első terveit a fiatal Lehoczky György építész és díszítőművész készítette el, azokat azonban a Kereskedelemügyi Minisztérium államtitkára, Lipták Pál – maga is jeles mérnök – nem hagyta jóvá. Azt javasolta az Egyházközségnek, hogy a sokkal tapasztaltabb Sándy Gyulát bízzák meg az új tervek elkészítésével, aki hívő evangélikusként pontosan ismeri a felekezet különleges előírásait is.

Sándy Gyula portréja az 1920-as évekből (Forrás: Magántulajdon)

Az evangélikus templom lényege, hogy az építészet nyelvén is kifejezze a lelkész és a hívek, tehát az egész gyülekezet egységét. Ennek érdekében egyetlen térből kell állnia, melyben lehetőség szerint kerülni kell az oszlopok, pillérek és más zavaró elemek alkalmazását. Azok nemcsak felosztanák az épület belsejét, de akadályoznák is a rálátást a szentélyben zajló szertartásra. A középkori templomépítészeti hagyományt folytatva a szentély az evangélikus templomokban is a hosszanti elrendezésű templomház végében található, de a katolikusokkal ellentétben csak egy lehet belőle, és díszítése is visszafogottabb. A felekezetet megalapító Luther Márton nem tiltotta a szentképek elhelyezését a templomban, csak a babonás imádatuktól óvott. Jelmondatuk, egyben köszönési formájuk az Erős vár a mi Istenünk, ami szerencsésen egybeesett Sándy építészeti elképzeléseivel is.

Sándy Gyula a Felvidékről származott: Eperjesen született 1868-ban, és bár már hároméves korában Budára költözött a család, gyakran jártak vissza, leginkább a Rimaszombatban maradt rokonokat látogatták meg. Festőművész édesapja ilyenkor nagy kirándulásokra indult, hogy ihletet gyűjtsön tájképeihez, és gyakran vitte magával fiát is. Különösen kedvelte a középkori várromokat, amelyek a kis Gyulában is felélesztették a román, illetve gótikus építészet iránti érdeklődést.

Idősebb Sándy Gyula: Somoskő vára (Forrás: Magyar Nemzeti Galéria)

A Királyi József Műegyetem elvégzése után már első saját tervein is megjelentek a várszerű épülettömegek: bástyák, tornyok, magas tetők. A várak közismert eleme a falak pártázatos lezárása, ami elsősorban a védelmi funkcióval függött össze. A Felvidéken viszont – különösen annak keleti felében – az egyszerű lakóházakra is díszes pártázatot húztak a reneszánsz idejében, a XVI–XVII. században. Ennek a jellegzetes stílusnak az emlékeit Sándy maga is sokat látta gyermekkora óta, és a századforduló környékén ezeket is beemelte saját építészeti eszköztárába.

A Rákóczi-ház Eperjesen (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A trianoni békediktátum után a revíziós hangulathoz különösen jól illett a pártázatos reneszánsz stílusa, hiszen azzal az elveszett Felvidékre is emlékeztetni lehetett. A kispesti evangélikus templom ennek a megnyilvánulása és egyúttal egy egész hosszú sorozat nyitánya: Sándy ugyanis a két világháború – illetve kisebb számban a második világégés után – összesen huszonkilenc evangélikus templomot épített fel. Tervet ráadásul ennél sokkal többhöz készített.

A kispesti gyülekezet felkérésére Sándy 1925 áprilisában készítette el a templom terveit, mely természetesen megfelelt a vallási előírásoknak. Sőt, ismerve az evangélikus szertartás igényeit újabb praktikus fogásokat is kitalált, melyektől még jobban használhatóvá vált. Befogadóképességét például a gyülekezet összlétszámának negyedére kalibrálta, mert a tapasztalatok szerint így lehet biztosítani azt, hogy a templom megtelik hívekkel és nem lesz üres hatása. A belső tér hosszát is korlátozta – a szélesség kétszeresére szabta –, így elkerülhetővé vált, hogy a hátul ülő hívek nagyon messze kerüljenek a szentélytől, és ne láthassák a történéseket.

A kispesti evangélikus templom alaprajza (Forrás: Kispesti Evangélikus Egyházközség Irattára)

A templom végében egyenes záródású szentélyt alakított ki, amit kisebb földszintes terek vesznek körül: balról a sekrestye, jobbról a lelkészi hivatal, hátulról pedig az azokat összekötő folyosó. A templom főbejárata az Ady Endre – építésének idején Sárkány – út felől, a négyzet alaprajzú torony aljában nyílik. A torony mellett szimmetrikusan két kör alaprajzú lépcsőház is helyet kapott, melyek a karzatra vezetnek fel. Az első terveken a jobb oldalhomlokzat közepén is szerepelt egy bejárat, de az végül nem valósult meg. Az alapozáshoz és az oldalfalakat erősítő-tagoló pillérekhez vasbetont használtak, a falak azonban téglából állnak.

A templom főhomlokzata (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A templom képe a neoromán stílus és a felvidéki pártázatos reneszánsz keverékét mutatja, előbbit a tömegalakítás, valamint a félköríves ajtó- és ablaknyílások képviselik, utóbbira pedig a torony és a lépcsőházak pártázata, továbbá az épületet borító sgraffitoindák és virágok utalnak. Ez az olasz eredetű és elnevezésű technika a különböző színben felvitt vakolatok visszakaparását jelenti, ami egyfajta térhatást is kölcsönöz az alakzatoknak. Noha az egész homlokzatot sárga vakolat borítja, Sándy eredetileg – sok későbbi templomához hasonlóan – ide is egy másfél méter magas terméskő lábazatot képzelt el, amely a várszerű, neoromán jelleget erősítette volna.

A sgraffitodíszítés az oldalhomlokzaton is megjelenik (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A külsőhöz hasonló indás motívumok voltak eredetileg a szentély diadalívén is (ma már nagyobb, összetett virágok díszítik, bár a körökbe foglalt keresztény szimbólumok megmaradtak), s az oltárképet és a szószék hangvetőjét is a külsőhöz hasonló pártázat díszíti. A belső teret kazettás kialakítású, trapéz keresztmetszetű mennyezet (koporsómennyezet) fedi, amelynek formáját a jobb akusztika érdekében választotta a tervező. A templom kifestésére csak 1936-ban került sor, de a munkát ekkor is Sándy irányította. A belső berendezést Fazekas György műbútorasztalos készítette. Az ünnepélyes felszentelést 1927. május 22-én végezte el Raffay Sándor püspök.

A belső tér elegáns díszítése (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A II. világháborúban komoly károk érték, amelyek nagy részét helyreállították ugyan, de sajnos nem teljesen az eredeti megoldás szerint: a sgraffito helyett hagyományos festésként láthatók az indák a torony felső részén. A toronysisak tetején álló kereszt viszont máig őrzi a harcok nyomait: egy lövedék hatására oldalirányban elferdült, de ez nem annyira látványos, mint a Szent Korona esetében. A templom alapvetően jó állapotban van, és sárga színével üde hangulatot áraszt a térre, melyet a körülötte lévő takaros kert is támogat.

A nyitóképen: A kispesti evangélikus templom (Fotó: Bélavári Krisztina/Magyar Építészeti Múzeum)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó