Karinthy Frigyes a VII. kerületben, a Damjanich utca 27. szám alatti házban született 1887. június 25-én. Édesapja Karinthi (Kohn) József művelt tisztviselő, a Ganz-gyár munkatársa, a Magyar Filozófiai Társaság egyik alapítója volt. Nevét 1874-ben változtatta meg az apa Karintira. Édesanyja Engel Karolina volt. A család evangélikus hitre tért, Karinthyt a Deák téri evangélikus templomban keresztelték. A hatgyerekes család az író hatéves koráig, az édesanya haláláig élt a Damjanich utcában.

A Damjanich utca 27. szám alatti házban született az író (Forrás: lechnerkozpont.hu)

Az épület eredetileg földszintes volt, majd Fluck Adolf megrendelésére 1870-ben egy emelettel bővítették Gottgeb Antal tervei szerint. Karinthy ebben, a már átalakított házban született meg, és még itt éltek, amikor 1893-ban további emelettel bővítette ki az U alakú házat Staerk Sándor építész. Jellegzetes a ház íves lépcsőháza, amit az első emeletig romantikus öntöttvas ráccsal láttak el.

„A hetedik kerület gyermeke volt Karinthy, azé a kerületé, amelynek legnagyobb területét a Városliget foglalta el. A Damjanich utcában született, kertes házban, a liget mezsgyéjén, de anyjuk halála után csaknem minden esztendőben, más-más házban, olykor másik kerületben ütöttek tanyát. Így került szinte évente más-más iskolába is” – írta Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona a Beszélő házak című, 1957-ben megjelent könyv Karinthyról szóló részében.

Fiatalkori arckép (Forrás: pim.hu)

Karinthy a Hauszmann Alajos  tervezte, 1883–1884-ben épült Állami Főreáliskolába járt a Markó utcába. Tizenöt éves volt, amikor megjelent első regénye, a Nászutazás a Föld középpontján keresztül a Magyar Képes Világ című lapban folytatásokban. Gimnazistaként több ezer verset, mesét, kalandos történetet írt, de az apja elégette ezeket, miután megbukott a gimnáziumban. Egyetemi tanulmányait soha nem fejezte be, bár képezte magát matematika–fizika szakon és az orvosi egyetemen is.

A korszak legismertebb tanára, az irodalomtörténész, esztéta, stiliszta Négyesy László professzor Stílusgyakorlatok című előadásait hallgatta a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarán. Itt ismerkedett meg Kosztolányi Dezsővel, de más, később korszakos írók, irodalmárok, köztük Juhász Gyula, Babits Mihály, Tóth Árpád indulását is ezek a szemináriumok készítették elő. Karinthyt e tudományon kívül érdekelte a repülés is, Wittmann Viktor mellett többször ült repülőgépen, majd Wittmann balesete után megírta A repülő embert.  

Egy évvel az érettségi vizsgáját követően már újságíróként dolgozott Az Ujság című lap munkatársaként. Kosztolányival kötött legendás barátsága innen, illetve a Stílusgyakorlatok óráitól volt datálható.

Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső és Harmos Ilona 1933-ban (Forrás: pim.hu)

Egyik kedvenc törzskávéháza a New York volt, itt mutatták be neki Judik Etel (ahogy az író nevezte Boga) színésznőt. „A Mester utca sápadt csillaga” a Thália Társaság, majd a Bárdos Artúr-féle Új Színpad drámai színésznője volt, de pályája megszakadt, miután megismerkedett az íróval, aki a férjezett asszonyt 1912-ben megszöktette.

Egy ideig Berlinben éltek, majd miután a férj beleegyezett a válásba (először agyon akarta lőni Karinthyt), 1914-ben összeházasodtak. Gyakran költöztek, 1914-ben megszületett a színésznő és Karinthy közös gyermeke, a gyakran csak „fájdalomhercegként” emlegetett költő, Karinthy Gábor.

A New York-palota, földszintjén a kávéházzal, amely az egyik törzshelye volt az írónak (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 

Időközben Karinthy berobbant a magyar irodalmi életbe. 1912-ben öt könyve jelent meg: az Esik a hó és a Ballada a néma férfiakról című novelláskötete, az Együgyű lexikon és a Görbe tükör humoreszkgyűjteménye, majd ugyanebben az évben megjelent az Így írtok ti, ami igazán ismertté tette.

Budapestre 1918-ra érkezett meg a spanyolnáthajárvány, a háborús sebesültekkel teli kórházakban megoldhatatlan helyzetet teremtve. Judik Etel kiemelten veszélyeztetett volt, mert anyja és korábbi házasságából született gyermeke is tbc-ben hunyt el.

Judik Etellel Siófokon 

Etel a járvány első hullámában, két héttel azután, hogy tömegessé vált Budapesten, 1918. október 17-én halt meg. Férje felolvasó körúton volt Felvidéken, még éppen hazaért és elköszönhetett feleségétől. Judik Etelt a Nemzeti Sírkertben temették el, Hatvany Lajos és Hevesi Sándor színigazgató mondott beszédet (a parcellát később felszámolták, majd maradványait fiával, Gáborral egy sírban helyezték el).

 A felesége halálát követő 1919-es év volt az volt az egyetlen esztendő, amikor az egyébként igen termékeny írónak nem jelent meg kötete.

Karinthy Frigyes a Gellért fürdőben (Forrás: pim.hu)

Karinthy életének újabb korszakát hozta el a Böhm Arankával kötött házassága. 1920-ban ismerte meg az akkor még férjezett asszonyt. A család barátja, Devecseri Gáborné így ír a találkozásról: „Hogy Aranka szerette-e és mennyire, hogyan, azt még ma se tudom. Szemlátomást mindjárt kezdetben eltökélte, hogy meghódítja, majd azt is, hogy hozzáköti sorsát. Elszántan, tervszerűen haladt célja felé, amiben nyilván az a meggondolás is szerepet játszott, hogy a Karinthy névnek nagyon jó csengése volt, s hogy egy országos hírű, népszerű író feleségének élete bizonyára sokkal érdekesebb, színesebb, nagyvonalúbb, mint amilyen egy egyszerű orvosfeleségé lehet.”

Házasságuk, viszonyuk az irodalomtörténészek által is feldolgozott témakör, Borgos Anna szerint Aranka pszichésen felkészült erre a találkozásra. Borgos úgy vélte, hogy Aranka a kezdetektől feleségszerepben gondolt magára Karinthy oldalán. „Identitását – sok más írófeleséghez hasonlóan – kapcsolataiban próbálta/tudta megtámogatni, meghatározni. De ez nem (a hagyományos írófeleség-szerepnek megfelelő) szubmissziót, a másiknak való alárendelődést jelentette, hanem a másiknak ő érte való rajongását.”  

1920. augusztus 14-én házasodtak össze, és Aranka XI. kerületi, a Verpelét út 2. szám alatti lakásában éltek, a Móricz Zsigmond körtér sarkán (ma Karinthy Frigyes út 2.). A ház az 1910-es évek elején épült, tervezőjét nem ismerjük. A család a második emeleten lakott egy négyszobás nagy lakásban. Ebből három szoba az utcára nézett, egy az udvarra. Közös fiuk, Karinthy Ferenc úgy emlékezett az 1986-os Elveszett otthonok című interjúban, hogy hol az egyik, hol a másik szobában laktak, mindenki költözködött a lakáson belül. A lift sosem működött a házban. Egyszer azonban véletlenül jó volt, Karinthy meg is írta a Ki kérdezett?...Címszavak a Nagy Enciklopédiához című írásában, hogy a ház felvonófülkéjének ajtaján aznap egy címke jelent meg: „A lift működik” felirattal.

Karinthyék a Móricz Zsigmond körtér sarkán, a mai Karinthy Frigyes út 2. szám alatti házban éltek (akkor Verpeléti út 2.) (Fotó: pestbuda.hu)

A lakásra így emlékszik Ferenc: „Szép lakásunk volt, bár meg kell mondani, kissé szedett-vedett. A könyvtárunkból sokan elvittek, lopkodtak belőle, és mi gyerekek is eladogattunk. […] Mellettünk udvari szoba-konyhás lakás, egy Szanyi nevű foltozószabó lakott benne. Nem tudom miért, mi gyerekek folyton ott lógtunk a Szanyiéknál, a konyhájukban. A Szanyi gyerekek is átjöttek olykor hozzánk, szállóige lett a családban, hogy a szüleim hazajöttek a kávéházból, és ugyan volt mindig szakácsnő, bár elmaradtunk – már nem én, a szüleim – a bérükkel sokszor, de ekkor épp semmi sem akadt otthon, mire anyám: – Mi van itt, minden lámpa ég, vacsora nincs, és a Szanyiek a szalonban. – Hát ez volt a Verpeléti út 2.”

Karinthyék viharos házassági és társasági élete ismert volt a környezetük előtt. Kosztolányiné szerint együttélésük 18 éve alatt soha nem tegezték egymást „mintha örökös ellenfélként álltak volna szemben egymással”. Böhm Aranka karakterét a kortársak úgy írták le, hogy hangos volt, harsány, hivalkodó, már-már szélsőségesen tetszeni akart környezetének, felhívni magára a figyelmet, meggondolatlanul szórta a pénzt, kórosan féltékeny és mindemellett hűtlen volt.

Böhm Arankával 1932-ben Siófokon (Forrás: pim.hu)

 „Anyám villámló szemmel, tántoríthatatlanul várta az újabb támadásokat, apám azonban már kimerülten pihegett a borjúpörkölt roncsai fölött. Három perc múlva oly békésen hámoztuk a diót, mintha mi sem történt volna. Az ilyen viharok mindennaposak voltak házunkban, amily gyorsan támadtak, oly hirtelen ültek is el” – írta életükről és szülei kapcsolatáról Karinthy Ferenc 1979-ben.

Karinthy mindemellett rajongásig szerette feleségét. Az író 1922 júniusában ezt írta Aranka naplójába: „Te buta, furcsa, édes és rettentően keserű, aranyos és szép és csúnya és tehetséges, nyugtalan te, te nagy, nagy baj és öröm a világon, nagy szerencsétlenség az én szegény fejemben benne. […] Muszály [sic] valamit itt a saját naplódban közölni veled, meg akarok valamit értetni, ami egészen biztos, és amire, ha rájössz, jobb kedved lesz, és édes leszel, amilyen vagy. Egy helyen azt írod, hogy elsietted az »élet«-edet. Te csacsi.”

Karinthy Frigyes a fiával, Ferenccel, Verpeléti úti otthonukban (ma Karinthy Frigyes út 2.) (Forrás: pim.hu)

Böhm Arankát a kortársak vádolták, hogy a kiegyensúlyozatlan kapcsolat hátráltatja az írót, ezért nem képes megírni „a nagy művet”, amire vágyott. Valóban nem voltak alkotásra alkalmas körülmények az otthonukban, de az irodalomtörténészek szerint ehhez nemcsak Aranka szélsőséges alkata, hanem Frigyesé is hozzájárult. Részben az otthoni körülményeknek is köszönhető, hogy Karinthy kávéházakban írt.

A Karinthy házaspár és a barátok törzshelye a Hadik Kávéház volt. A Bartók Béla út 36–38. szám alatti kávéházat dr. Palócz Ignác orvos és felesége építtette, ők a telket a Kramer bankárcsaládtól vették. Schwarcz Jenő készítette az eredeti terveket. A szemközti Bartók Béla út 31. alatti házat is ő tervezte. Mann József építőmester volt a kivitelező. Később a kissé neobarokk homlokzatot átalakították, szecessziós-eklektikus, néhol orientalizáló jegyeket mutató lett. A ház földszintjén működött a Hadik, az emeleteken összesen 30 lakást alakítottak ki. A padlástérben műtermet hoztak létre, ami a Gárdonyi térre nézett. Ezt Csontváry Kosztka Tivadar is bérelte.

A Hadik kávéház 1920 körül, képeslap

A kávéház, amit Téri Nándor nyitott meg, a közeli Hadik laktanyáról kapta a nevét, de a várt vendégek, a tisztek körében nem volt túl sikeres. 1912-től 1918-ig Somló Vilmos, 1918 és 1922 között Szívós Zsigmond, majd 1922-től a második világháborúig a legendás Kaiser család – Kaiser Adolf és fia, Kaiser Sándor – vezetette.

Igazán népszerű Karinthyéknak és társaságuknak köszönhetően lett. Ide járt Déry Tibor, Tersánszky Józsi Jenő, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Füst Milán, Nagy Lajos, Hunyady Sándor, Heltai Jenő, Rejtő Jenő és feleségeik. A II. világháborúban pusztulásnak indult helyet 2010 nyitották meg újra kávéházként. 

Kaiser Márta, Kaiser Adolf unokája visszaemlékezései közt megemlít egy anekdotát, ami Kaiser és Karinthy között játszódott le: – Kaiser úr, ma valahogy nem az igazi ez a feketekávé. – Át kell menni a Gebauerhez, Karinthy úr, hátha ott jobb! – feleli Kaiser. (Gebauer a konkurencia volt, a mai Szeged Étterem helyén.) – Mennék én, Kaiser úr – így Karinthy –, csakhogy ma nem vagyok úgy öltözve.”

Karinthy lelkes sakkozó volt, tagja a Kelenföld–Lágymányos Sakk-körnek, majd a Hadikban a Sávay sakk-kör elnöke lett.

A Hadik Kávéház teraszán Karinthy és társasága (Forrás: pim.hu)

Karinthy életművét szokás kávéházak szerint felosztani. A New Yorkban a koraiak, az Így írtok ti, a Görbe tükör, az Együgyű lexikon született. A Hadikban írta a nagy művek közül a Capilláriát, a Tanár úr kéremet, a Centrálban a  Minden másképpen van, a Barrabás. az Utazás a koponyám körül, a New Yorkban az Így írtok ti, a Görbe tükör, a Budapesti emlék, az Együgyű ábécé született. 

Karinthy Frigyes az 1920-as években már ismert írója, humoristája, jellegzetes alakja volt Budapestnek. A barát, Devecseri Gábor szerint szerette a népszerűséget és élt is vele. Erről számos történet maradt fenn.Örömmel vette, hogy a villamos megállt neki, és átengedte a Verpeléti úton, mert messziről megismerte a vezető a híres írót. A járókelők is felismerték, ő pedig azt mondta nekik: „Igen, én vagyok: igen, én vagyok”.  Ugyancsak Devecseritől tudjuk, hogy a Reviczky utcai lakásához nagyon közel volt a buszmegálló, de ő mégis odébb gyalogolt, mert örült, hogy a vezető, megpillantván őt a járdaszélen széles mosollyal fékez, és neki külön megállt.

„Egyszóval itthon volt ebben a városban, s ezt tudta is nagyon. S ahol nem lakott is, ott sem „az írók írója” volt [...] hanem a feltalálóké is, az őrülteké, a Hadik kávéház koldusaié, rikkancsoké és mérnököké, muzsikáló orvosoké, a pesti utca alakjaié, akik ismerték és szerették írásait és személyét" – írta Devecseri. [...] „Csöppet sem lepne meg, ha az utcán szembe jönne velem. És ha újra itt élne, ebben a városban, amelynek embereiből oly sok vázlatszerűen odavetett, de bazaltkőként szilárdan maradó írást épített, s amelynek embereit írásával maga is alakította és alakítja, ha ismét ebben a városban élne, megintcsak mindenki szeretné. Szeretnék benne – mint abban a három évtizedben, amelyben nem karcsú, de annál mozgékonyabb alakja olyan nagyon hozzátartozott Budapest életéhez – továbbra is a nem pusztán megfigyelő, hanem mindig kísérletező írót; azt, aki ha úgy érezte, hogy ellustult, hogy megalkudott, minden külső vádolónál erősebben, apró remekművekkel figyelmeztette magát a nagy remekmű elmaradására.”

Az író lakóhelyének környéke, a Móricz Zsigmond körtér a két világháború között. A kép bal oldalán álló kupolás háztól balra a mai Bartók Béla út, jobbra a Villányi út (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Karinthy Frigyest 1936-ban agydaganattal műtötték, majd 1938-ban agyvérzésben halt meg egy siófoki nyaralás közben. Feleségét, Böhm Arankát a II. világháború során Auschwitzba hurcolták, ahol 1944-ben meghalt. 

A család többi tagja később Újbudán maradt: a Gellért-hegyre, a Ménesi útra felköltözött Karinthy Ferenc (Cini), az unoka, Karinthy Márton pedig a Bartók Béla úton vezetett színházat. A Hadik Kávéház, az egykori törzshely ma a kortárs irodalmi élet egyik központi helye.

Nyitókép: Karinthy Frigyes a Hadik Kávéház teraszán 1929-ben (Forrás: pim.hu)