A magyar régészet bölcsője – Múlt és jövő találkozása az óbudai Flórián téren

A Fővárosi Önkormányzat nemrég leporolt egy 2017-es fejlesztési tervet, amelynek alapján megújítanák Budapest III. kerületének nagy múltú közterét, a Flórián teret: egészen pontosan a tér parkos részét. A jövő tervezése mellett érdemes visszapillantani a múltba, hiszen a Flórián tér története a római örökséget és a magyar történelmi múltat tekintve is rendkívül érdekes.

A római korban a mai Flórián téren és környékén épült fel Aquincum katonai tábora, majd körülötte a táborváros (canabae). Először egy palánktábor létesült, amelyet aztán az I–II. század fordulóján kőből építettek át úgy, hogy az alkalmas legyen egy légió – vagyis 6000 főnyi helyőrség – befogadására. Így lett ez a tábor körülbelül 350 éven át a Vespasianus császár (9–79) által alapított – és azelőtt Európa számos más területén is harcoló – Legio II Adiutrix állomáshelye.

Az egykori római légiótábor alaprajza (Fotó: BTM-Aquincumi Múzeum)

Az új, körülbelül 480x520 méter területű, négyzet alaprajzú tábor 160 centiméter vastag, emeletes falain körülbelül 90 méterenként állt egy-egy négyszögű torony, még egy emelettel magasodva a falak fölé. A tábor négy háromnyílásos kapuval rendelkezett, amelyek közül kettőt részben helyre is állítottak. Utóbbiak közül a mai Flórián téri aluljáró délnyugati kijáratánál állt a tábor déli kapuja (porta principalis dextra), amelynek két emeletes, négyszögletes kaputornya két, egyenként 3,5 méter széles kapunyílást fogott közre.

A római tábor déli kapujának rekonstrukciója; külső nézet (Fotó: BTM-Aquincumi Múzeum)

A védművet többször átépítették, majd a IV. század elején a keleti kapunyílást befalazták, és csak a nyugatit használták. Ezt, és a vele szemközti, északi kaput kötötte össze a tábor oszlopokkal és boltsorral (taberna) szegélyezett, észak-déli főútja (via principalis). Érdekesség, hogy nagyjából ennek az útnak a nyomvonalát követi a mai Szentendrei út is. A mai pesti oldalon lévő Transaquincum hídfőállás felé vezető Duna-parti átkelőt, valamint a tábor keleti és nyugati kapuját összekötő út (via praetoria) pedig a mai Vörösvári út elődjének tekinthető.

A déli kapun belépve rögtön jobbra állt a táborparancsnok helyettes (tribunus laticlavius) lakóháza. A táborközpont (principia) a négy kaput összekötő főutak metszéspontjában helyezkedett el. Itt volt a parancsnoki épület, közelében egy III. század elején emelt tornyos diadalívvel (tetrapylon). E mögött sorakoztak a parancsnokság gyűléstermei. Itt volt a táborszentély is, ahol a légió hadijelvényeit, kitüntetéseit; az ellenségtől zsákmányolt zászlókat, jelvényeket és a katonák zsoldját őrizték.

A római tábor déli kapujának rekonstrukciója; belső nézet (Fotó: BTM-Aquincumi Múzeum)

A légiótáborban naponta megfordult a római helytartó, a légió parancsnoka, de szinte majdnem mindegyik római császár is ellátogatott ide uralkodása során. Sajnos a Flórián Üzletközpont építésekor (1973–1976) az itt előkerült római romokat nagyrészt elbontották, sőt néhol felrobbantották, így a principia területéről csak a diadalív három falcsonkja maradt meg az üzletközpont alagsorában. Utóbbiak közül egyet a nagyközönség is láthat, az alagsori szinten található élelmiszerüzletben. A katonák kaszárnyái főként a tábor keleti és nyugati falai mentén helyezkedtek el.

A római tábor déli kapujának rekonstrukciója, mai légi felvételre vetítve (Fotó: BTM-Aquincumi Múzeum)

Az elkészült Flórián Üzletközpont 1976-ban (Fotó: Fortepan/Képszám: 69912)

A régészek feltárták a tábor teljes közműhálózatát, az ivóvízvezetékek helyét és a szennyvízcsatorna-rendszert is. Az erősségben tábori kórház (valetudinarium), raktárak, lovassági istállók és élelemellátással foglalkozó üzemek is helyet kaptak. A mai Flórián teret is magában foglaló római légiótábor képe a II–III. század során nem sokat változott. A táborban több, később híressé vált hadvezér is szolgált; többek között – császárrá választása előtt – Hadrianus is.

A Therma Maiores (Fürdőmúzeum) bejárata az Árpád híd felüljárói alatt (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A légiótábor viszonylag jobb állapotban megmaradt emléke az Árpád híd felüljárói alatt található, az I–II. század fordulóján épült Nagy Fürdő (Therma Maiores) romkertje. A mintegy 120 x 140 méter alapterületű katonai közfürdő a principiától keletre helyezkedett el, a táboron belül. Többszöri átépítés után még a IV. század végén is használták. A fürdőben hideg (frigidarium), langyos (tepidarium) és meleg (caldarium) vizű medence is a katonák rendelkezésére állt; a víz felmelegítéséhez padlófűtésrendszert (hypocaustum) építettek ki. Az ásatások során több fürdőkád és medence került napvilágra; de számos olyan lelet is előkerült, amelyek az egykori gazdag díszítésre utalnak (mozaikok, szökőkút-töredékek, kőfaragványok).

A Therma Maiores rekonstrukciója (Fotó: Wikipedia)

A Flórián téri fürdő romjainak egy részét Schönvisner István (1738–1818) régész, nagyváradi kanonok, levéltáros, latin szakos professzor vezetésével tárták fel 1778-ban. Az első falmaradványok építkezés közben bukkantak elő. Ezek a feltárások voltak az első régészeti kutatások Magyországon, így azt mondhatjuk, hogy a Flórián tér a magyar régészet bölcsője, a feltárt maradványok pedig az ország első műemlékének számítanak. A munkálatok után a romok fölé védőtetőt emeltek, és lehetővé tették a maradványok megtekintését. Az ásatások az 1930-as évektől az 1980-as évekig kisebb-nagyobb megszakításokkal folytatódtak.

Az utolsó kutatások már az Árpád híd 1980-as években történt szélesítéséhez, alul- és felüljáróinak építéséhez kapcsolódtak, amelyekről már egy korábbi cikkünkben írtunk. Végül 1985-ben Fürdőmúzeum néven újra látogathatóvá tették a romterületet, amely mai tudomásunk szerint az egyik legnagyobb római fürdő az Alpok vonalától északra.

A Flórián tér közelében álló egykori óbudai királyi (később királynéi) vár rekonstrukciója (Fotó: Buzás Gergely/Pazirik Kft./Óbudai Múzeum)

A Flórián tér középkori történetéről sajnos csak kevés adatunk van, egy közeli és jelentős épületegyüttest viszont mindenképp meg kell említenünk e korból: ez pedig a mai tér délkeleti végének közelében az 1230-as években épült óbudai (akkor még budai) királyi vár, amelynek maradványai a Kálvin közi református templom és parókia alatt rejtőznek. A vizesárokkal körülvett, négyzetes alaprajzú, zömök toronnyal rendelkező erődítmény IV. Béla rezidenciája volt; a tatárjárás során nem sérült meg súlyosan. Ezután épült fel a mai értelemben vett budai vár, és változott át az itteni település neve Budáról Vetus Budára (azaz Óbudára; németül: Alt-Ofenre).

Nagy Lajos király édesanyjának, Łokietek Erzsébet özvegy királynénak adományozta az óbudai várat és a környező városrészt, így lett ez a település egészen a török időkig „civitas reginalis”, azaz a „királynék városa”. Szívesen időzött itt Szilágyi Erzsébet, Beatrix királyné és II. Lajos felesége, Mária királyné is. A vár maradványait 1908 és 1984 között tárták fel; az alapfalak nagy részét visszatemették, a leleteket a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumába szállították. A református parókia pincéjében azonban ma is látható néhány falmaradvány.

A török kor végén Óbuda a Zichy család birtokába került, akik nagyrészt német telepesekkel élesztették újra a várost; ők a XIX. század végén kirobbanó filoxérajárványig főként szőlőtermesztéssel, valamint kisvendéglők üzemeltetésével foglalkoztak. A Zichyek nevéhez fűződik a Flórián tér közelében épült, barokk Zichy-kastély és a Szent Péter és Pál templom építtetése. Ebből a korból ered a Flórián tér neve is. Gróf Zichy Miklós (1707–1758), a művészetek nagy pártolója, az 1740-es években úgy döntött, hogy a pestis és az Óbudát gyakran sújtó tűzvészek ellen fogadalmi szobrokat állíttat.

A munkával házi szobrászát és építésvezetőjét, Bebo Károlyt (1712–1779) bízta meg, akiről napjainkban utcát neveztek el Békásmegyeren. Sajnos Zichy Miklós nem élhette meg a szobrok felállítását, de özvegye, Berényi Erzsébet (1715–1796) megvalósította férje egykori álmát: még 1758-ban elkészült a tűzvészek ellen oltalmazó Szent Flórián, és a pestistől védelmező Borromei Szent Károly szobra. Az 1763-ban történt komáromi földrengés után Berényi Erzsébet a kompozíciót kiegészíttette Néri Szent Fülöp szobrával, aki a katolikus hit szerint megvédi a híveket a földrengésektől.

A szoborcsoport három szentje eleinte „külön életet élt”: állítólag a mai Fő téren álló Zichy-kastély előtt kaptak helyet. 1819-ben aztán közös talapzatra kerültek a szobrok a mai Flórián téren, amelyet innentől kezdve a helyi lakosság már fokozatosan ilyen néven emlegetett. 1874-ben aztán hivatalosan is Flórián utcának keresztelték a szobor előtti utat, és csak 1912 óta létezik a Flórián tér elnevezés. A XX. század elején, a vaskorláttal övezett műalkotás már erősen zavarta a forgalmat; 1919-ben pedig a megszálló román csapatok megrongálták az alakokat, így 1928-ban a szoborcsoportot lebontották. Csak a Flórián-szobrot helyezték el a tér egy másik pontján (a többi szobor a Budapesti Történeti Múzeum raktárába került).

A századfordulón a szobor népszerű találkahellyé vált, sőt úgynevezett „embervásárokat” is tartottak a közelében. Ez annyit jelentett, hogy a hajnali órákban a módosabb óbudai gazdák itt bérelték fel azokat az embereket – a „Flórián-huszárokat” –, akiket aztán napszámosként alkalmaztak aznap valamelyik környékbeli földjükön. Az Árpád híd építése miatt aztán a Flórián-szobornak is követnie kellett társait a múzeumi kőtárba.

 A Flórián tér és a Vörösvári út 1959-ben, a panelosítás előtt (Fotó: Fortepan/Képszám: 251195)

A hidat végül – Sztálin híd néven és még félszélességben – 1950-ben adták át, ezzel az addig csendes Flórián tér bekapcsolódott a fővárosi forgalom vérkeringésébe. A téren először egy körforgalmat alakítottak ki: ebbe torkollott északról a Szentendrei út, délről a Korvin Ottó (ma: Pacsirtamező) utca, Pest felől az 1956-ban visszakeresztelt Árpád híd, nyugatról pedig a Vörösvári út. Ezzel a Flórián tér új közlekedési csomóponttá vált, átvéve a korábbi óbudai centrumnak számító Fő tér szerepét.

Az Árpád híd budai hídfője 1976-ban, háttérben a Flórián tér az új panelokkal (Fotó: Fortepan/Képszám: 206989)

1968–1976 között a környék régi – többnyire földszintes, 1850-es években épült – házait szanálták, és felépült az óbudai panellakótelep, amely teljesen megváltoztatta a városrész addigi kisvárosias arculatát. Sajnálatos módon építészeti szempontból értékes, szecessziós és eklektikus épületeket (például a „Fűszer–Csemege-ház”) is lebontottak. Az első szalagházat a fentebb már említett – és egy korábbi cikkünkben is bemutatott – Flórián Üzletközpont mögött húzták fel 1969-ben, mögötte pedig kialakították a modern Kórház utcai piacot.

A Flórián Üzletközpont napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Flórián Üzletközpont mögött emelték helyére az első óbudai panelelemet 1969-ben; az eseményt emléktábla hirdeti a ház átjárójában (Fotó: Wikipedia)

1970-ben, a tér nyugati szélén, a Szőlő utca vonalában felépült az úgynevezett „Faluház”, amely nevét onnan kapta, hogy egy átlagos magyar falu lakossága (körülbelül 3000 ember) él benne. Ezzel ez a panelszalag nemcsak a főváros, hanem az ország legnagyobb lakóépülete is egyben. (A 315 méter hosszú, 886 lakásos panelházat 2009-ben újították fel.)

Bontják a Flórián tér régi házait; háttérben a már elkészült „Faluház” 1976-ban (Fotó: Fortepan/Képszám: 47346)

1981-ben megszűnt az addig a téren át közlekedő 11-es és 33-as villamosjárat, és megkezdődött az Árpád híd szélesítéséhez kapcsolódó, fentebb már említett felüljárók építése, egyben a korábbi körforgalom felszámolása. 1984-ben, a munkálatok végeztével megindult a ma már Kelenföldig közlekedő 1-es villamos; ekkor még csak a Lehel utcáig. Időközben (2000-ben) megszűnt a tér keleti részén (Flórián tér 3.) 1913 óta üzemelő Flórián (Felszabadulás) mozi.

De szerencsére valami vissza is tért a régi, óbudai világból: a Flórián téri aluljáró délkeleti kijáratánál 2012-ben újra felállították a sok megpróbáltatást átvészelő Szent Flórián-szoborcsoportot és a hozzá tartozó Fogadalmi oltárt. A Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumának kőtárában lapuló szobrokat felállításuk előtt restaurálták; igaz, Borromei Szent Károly szobra annyira rossz állapotban volt, hogy újra kellett faragni.

A 2012-ben visszaállított Szent Flórián-szoborcsoport (Fotó: Wikipedia)

A kompozíció napjainkban is áll; központi figurája továbbra is Szent Flórián, a tűzoltók (és kéményseprők) védőszentje, aki mellett az állandó attribútumait is láthatjuk: lába mellett egy égő házat, amelyet a kezében lévő vizesdézsával igyekszik eloltani, és közben talán arra gondol, milyen furcsa lett ez a róla elnevezett tér abban a bonyolult XX. században.

A Flórián téren most újabb változás várható, egy 2017-es fejlesztési terv újragondolásával a kiviteli tervek elkészítése a Fővárosi Önkormányzat döntése értelmében a közeljövőben elkezdődhet. A tervek alapján a területen futókör, szabadtéri fitnesspark, játszótér létesülne; a jelenlegi murvás ösvényeket szilárd burkolattal látnák el. A park közepén mosdók épülnének, de lenne itt díszmedencés pihenőkert, természetes játéktér, kutyás parkrész és kerékpáros ügyességi pálya is. 

Így nézne ki a megújult park madártávlatból (Fotó: Garten Studio Kft./Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata)

Megmaradna a Közlekedési balesetek áldozatainak emlékműve – Mihály Gábor szobrászművész alkotása 1996-ból – és a parkolók is. A helyiek észrevételei alapján véglegesített parkfelújítási koncepció megvalósítását EU-s forrásból finanszíroznák.

A Flórián téri park megújításához kapcsolódna az üzletközpont környezetrendezése is (Fotó: Garten Studio Kft./Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata)

Közlekedési balesetek áldozatainak emlékműve; Mihály Gábor, 1996. (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Nyitókép: A Therma Maiores (Fürdőmúzeum) romjai (Fotó: Wikipedia)