A magyar régészet bölcsője – Múlt és jövő találkozása az óbudai Flórián téren

Írta: Benyó Gergely

2022. július 18. 14:00

Van egy tér Óbudán, amely a nevét a tűzoltók védőszentjének szobráról kapta. Persze előbb megvetették itt a lábukat a rómaiak is, akik nem gondolták, hogy egykori táboruk és fürdőjük romjait 2000 évvel később dózerrel és robbanóanyaggal próbálják meg eltüntetni egy szocialista mintavárosrész felépítésének kedvéért. Aztán jártak itt magyar királyok és királynék, törökök és Zichyek, a „Flórián-huszárok”. A nagy múltú városrészt napjainkban sajnos leginkább közlekedési csomópontként tartjuk számon.

A Fővárosi Önkormányzat nemrég leporolt egy 2017-es fejlesztési tervet, amelynek alapján megújítanák Budapest III. kerületének nagy múltú közterét, a Flórián teret: egészen pontosan a tér parkos részét. A jövő tervezése mellett érdemes visszapillantani a múltba, hiszen a Flórián tér története a római örökséget és a magyar történelmi múltat tekintve is rendkívül érdekes.

A római korban a mai Flórián téren és környékén épült fel Aquincum katonai tábora, majd körülötte a táborváros (canabae). Először egy palánktábor létesült, amelyet aztán az I–II. század fordulóján kőből építettek át úgy, hogy az alkalmas legyen egy légió – vagyis 6000 főnyi helyőrség – befogadására. Így lett ez a tábor körülbelül 350 éven át a Vespasianus császár (9–79) által alapított – és azelőtt Európa számos más területén is harcoló – Legio II Adiutrix állomáshelye.

Az egykori római légiótábor alaprajza (Fotó: BTM-Aquincumi Múzeum)

Az új, körülbelül 480x520 méter területű, négyzet alaprajzú tábor 160 centiméter vastag, emeletes falain körülbelül 90 méterenként állt egy-egy négyszögű torony, még egy emelettel magasodva a falak fölé. A tábor négy háromnyílásos kapuval rendelkezett, amelyek közül kettőt részben helyre is állítottak. Utóbbiak közül a mai Flórián téri aluljáró délnyugati kijáratánál állt a tábor déli kapuja (porta principalis dextra), amelynek két emeletes, négyszögletes kaputornya két, egyenként 3,5 méter széles kapunyílást fogott közre.

A római tábor déli kapujának rekonstrukciója; külső nézet (Fotó: BTM-Aquincumi Múzeum)

A védművet többször átépítették, majd a IV. század elején a keleti kapunyílást befalazták, és csak a nyugatit használták. Ezt, és a vele szemközti, északi kaput kötötte össze a tábor oszlopokkal és boltsorral (taberna) szegélyezett, észak-déli főútja (via principalis). Érdekesség, hogy nagyjából ennek az útnak a nyomvonalát követi a mai Szentendrei út is. A mai pesti oldalon lévő Transaquincum hídfőállás felé vezető Duna-parti átkelőt, valamint a tábor keleti és nyugati kapuját összekötő út (via praetoria) pedig a mai Vörösvári út elődjének tekinthető.

A déli kapun belépve rögtön jobbra állt a táborparancsnok helyettes (tribunus laticlavius) lakóháza. A táborközpont (principia) a négy kaput összekötő főutak metszéspontjában helyezkedett el. Itt volt a parancsnoki épület, közelében egy III. század elején emelt tornyos diadalívvel (tetrapylon). E mögött sorakoztak a parancsnokság gyűléstermei. Itt volt a táborszentély is, ahol a légió hadijelvényeit, kitüntetéseit; az ellenségtől zsákmányolt zászlókat, jelvényeket és a katonák zsoldját őrizték.

A római tábor déli kapujának rekonstrukciója; belső nézet (Fotó: BTM-Aquincumi Múzeum)

A légiótáborban naponta megfordult a római helytartó, a légió parancsnoka, de szinte majdnem mindegyik római császár is ellátogatott ide uralkodása során. Sajnos a Flórián Üzletközpont építésekor (1973–1976) az itt előkerült római romokat nagyrészt elbontották, sőt néhol felrobbantották, így a principia területéről csak a diadalív három falcsonkja maradt meg az üzletközpont alagsorában. Utóbbiak közül egyet a nagyközönség is láthat, az alagsori szinten található élelmiszerüzletben. A katonák kaszárnyái főként a tábor keleti és nyugati falai mentén helyezkedtek el.

A római tábor déli kapujának rekonstrukciója, mai légi felvételre vetítve (Fotó: BTM-Aquincumi Múzeum)

Az elkészült Flórián Üzletközpont 1976-ban (Fotó: Fortepan/Képszám: 69912)

A régészek feltárták a tábor teljes közműhálózatát, az ivóvízvezetékek helyét és a szennyvízcsatorna-rendszert is. Az erősségben tábori kórház (valetudinarium), raktárak, lovassági istállók és élelemellátással foglalkozó üzemek is helyet kaptak. A mai Flórián teret is magában foglaló római légiótábor képe a II–III. század során nem sokat változott. A táborban több, később híressé vált hadvezér is szolgált; többek között – császárrá választása előtt – Hadrianus is.

A Therma Maiores (Fürdőmúzeum) bejárata az Árpád híd felüljárói alatt (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A légiótábor viszonylag jobb állapotban megmaradt emléke az Árpád híd felüljárói alatt található, az I–II. század fordulóján épült Nagy Fürdő (Therma Maiores) romkertje. A mintegy 120 x 140 méter alapterületű katonai közfürdő a principiától keletre helyezkedett el, a táboron belül. Többszöri átépítés után még a IV. század végén is használták. A fürdőben hideg (frigidarium), langyos (tepidarium) és meleg (caldarium) vizű medence is a katonák rendelkezésére állt; a víz felmelegítéséhez padlófűtésrendszert (hypocaustum) építettek ki. Az ásatások során több fürdőkád és medence került napvilágra; de számos olyan lelet is előkerült, amelyek az egykori gazdag díszítésre utalnak (mozaikok, szökőkút-töredékek, kőfaragványok).

A Therma Maiores rekonstrukciója (Fotó: Wikipedia)

A Flórián téri fürdő romjainak egy részét Schönvisner István (1738–1818) régész, nagyváradi kanonok, levéltáros, latin szakos professzor vezetésével tárták fel 1778-ban. Az első falmaradványok építkezés közben bukkantak elő. Ezek a feltárások voltak az első régészeti kutatások Magyországon, így azt mondhatjuk, hogy a Flórián tér a magyar régészet bölcsője, a feltárt maradványok pedig az ország első műemlékének számítanak. A munkálatok után a romok fölé védőtetőt emeltek, és lehetővé tették a maradványok megtekintését. Az ásatások az 1930-as évektől az 1980-as évekig kisebb-nagyobb megszakításokkal folytatódtak.

Az utolsó kutatások már az Árpád híd 1980-as években történt szélesítéséhez, alul- és felüljáróinak építéséhez kapcsolódtak, amelyekről már egy korábbi cikkünkben írtunk. Végül 1985-ben Fürdőmúzeum néven újra látogathatóvá tették a romterületet, amely mai tudomásunk szerint az egyik legnagyobb római fürdő az Alpok vonalától északra.

A Flórián tér közelében álló egykori óbudai királyi (később királynéi) vár rekonstrukciója (Fotó: Buzás Gergely/Pazirik Kft./Óbudai Múzeum)

A Flórián tér középkori történetéről sajnos csak kevés adatunk van, egy közeli és jelentős épületegyüttest viszont mindenképp meg kell említenünk e korból: ez pedig a mai tér délkeleti végének közelében az 1230-as években épült óbudai (akkor még budai) királyi vár, amelynek maradványai a Kálvin közi református templom és parókia alatt rejtőznek. A vizesárokkal körülvett, négyzetes alaprajzú, zömök toronnyal rendelkező erődítmény IV. Béla rezidenciája volt; a tatárjárás során nem sérült meg súlyosan. Ezután épült fel a mai értelemben vett budai vár, és változott át az itteni település neve Budáról Vetus Budára (azaz Óbudára; németül: Alt-Ofenre).

Nagy Lajos király édesanyjának, Łokietek Erzsébet özvegy királynénak adományozta az óbudai várat és a környező városrészt, így lett ez a település egészen a török időkig „civitas reginalis”, azaz a „királynék városa”. Szívesen időzött itt Szilágyi Erzsébet, Beatrix királyné és II. Lajos felesége, Mária királyné is. A vár maradványait 1908 és 1984 között tárták fel; az alapfalak nagy részét visszatemették, a leleteket a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumába szállították. A református parókia pincéjében azonban ma is látható néhány falmaradvány.

A török kor végén Óbuda a Zichy család birtokába került, akik nagyrészt német telepesekkel élesztették újra a várost; ők a XIX. század végén kirobbanó filoxérajárványig főként szőlőtermesztéssel, valamint kisvendéglők üzemeltetésével foglalkoztak. A Zichyek nevéhez fűződik a Flórián tér közelében épült, barokk Zichy-kastély és a Szent Péter és Pál templom építtetése. Ebből a korból ered a Flórián tér neve is. Gróf Zichy Miklós (1707–1758), a művészetek nagy pártolója, az 1740-es években úgy döntött, hogy a pestis és az Óbudát gyakran sújtó tűzvészek ellen fogadalmi szobrokat állíttat.

A munkával házi szobrászát és építésvezetőjét, Bebo Károlyt (1712–1779) bízta meg, akiről napjainkban utcát neveztek el Békásmegyeren. Sajnos Zichy Miklós nem élhette meg a szobrok felállítását, de özvegye, Berényi Erzsébet (1715–1796) megvalósította férje egykori álmát: még 1758-ban elkészült a tűzvészek ellen oltalmazó Szent Flórián, és a pestistől védelmező Borromei Szent Károly szobra. Az 1763-ban történt komáromi földrengés után Berényi Erzsébet a kompozíciót kiegészíttette Néri Szent Fülöp szobrával, aki a katolikus hit szerint megvédi a híveket a földrengésektől.

A szoborcsoport három szentje eleinte „külön életet élt”: állítólag a mai Fő téren álló Zichy-kastély előtt kaptak helyet. 1819-ben aztán közös talapzatra kerültek a szobrok a mai Flórián téren, amelyet innentől kezdve a helyi lakosság már fokozatosan ilyen néven emlegetett. 1874-ben aztán hivatalosan is Flórián utcának keresztelték a szobor előtti utat, és csak 1912 óta létezik a Flórián tér elnevezés. A XX. század elején, a vaskorláttal övezett műalkotás már erősen zavarta a forgalmat; 1919-ben pedig a megszálló román csapatok megrongálták az alakokat, így 1928-ban a szoborcsoportot lebontották. Csak a Flórián-szobrot helyezték el a tér egy másik pontján (a többi szobor a Budapesti Történeti Múzeum raktárába került).

A századfordulón a szobor népszerű találkahellyé vált, sőt úgynevezett „embervásárokat” is tartottak a közelében. Ez annyit jelentett, hogy a hajnali órákban a módosabb óbudai gazdák itt bérelték fel azokat az embereket – a „Flórián-huszárokat” –, akiket aztán napszámosként alkalmaztak aznap valamelyik környékbeli földjükön. Az Árpád híd építése miatt aztán a Flórián-szobornak is követnie kellett társait a múzeumi kőtárba.

 A Flórián tér és a Vörösvári út 1959-ben, a panelosítás előtt (Fotó: Fortepan/Képszám: 251195)

A hidat végül – Sztálin híd néven és még félszélességben – 1950-ben adták át, ezzel az addig csendes Flórián tér bekapcsolódott a fővárosi forgalom vérkeringésébe. A téren először egy körforgalmat alakítottak ki: ebbe torkollott északról a Szentendrei út, délről a Korvin Ottó (ma: Pacsirtamező) utca, Pest felől az 1956-ban visszakeresztelt Árpád híd, nyugatról pedig a Vörösvári út. Ezzel a Flórián tér új közlekedési csomóponttá vált, átvéve a korábbi óbudai centrumnak számító Fő tér szerepét.

Az Árpád híd budai hídfője 1976-ban, háttérben a Flórián tér az új panelokkal (Fotó: Fortepan/Képszám: 206989)

1968–1976 között a környék régi – többnyire földszintes, 1850-es években épült – házait szanálták, és felépült az óbudai panellakótelep, amely teljesen megváltoztatta a városrész addigi kisvárosias arculatát. Sajnálatos módon építészeti szempontból értékes, szecessziós és eklektikus épületeket (például a „Fűszer–Csemege-ház”) is lebontottak. Az első szalagházat a fentebb már említett – és egy korábbi cikkünkben is bemutatott – Flórián Üzletközpont mögött húzták fel 1969-ben, mögötte pedig kialakították a modern Kórház utcai piacot.

A Flórián Üzletközpont napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Flórián Üzletközpont mögött emelték helyére az első óbudai panelelemet 1969-ben; az eseményt emléktábla hirdeti a ház átjárójában (Fotó: Wikipedia)

1970-ben, a tér nyugati szélén, a Szőlő utca vonalában felépült az úgynevezett „Faluház”, amely nevét onnan kapta, hogy egy átlagos magyar falu lakossága (körülbelül 3000 ember) él benne. Ezzel ez a panelszalag nemcsak a főváros, hanem az ország legnagyobb lakóépülete is egyben. (A 315 méter hosszú, 886 lakásos panelházat 2009-ben újították fel.)

Bontják a Flórián tér régi házait; háttérben a már elkészült „Faluház” 1976-ban (Fotó: Fortepan/Képszám: 47346)

1981-ben megszűnt az addig a téren át közlekedő 11-es és 33-as villamosjárat, és megkezdődött az Árpád híd szélesítéséhez kapcsolódó, fentebb már említett felüljárók építése, egyben a korábbi körforgalom felszámolása. 1984-ben, a munkálatok végeztével megindult a ma már Kelenföldig közlekedő 1-es villamos; ekkor még csak a Lehel utcáig. Időközben (2000-ben) megszűnt a tér keleti részén (Flórián tér 3.) 1913 óta üzemelő Flórián (Felszabadulás) mozi.

De szerencsére valami vissza is tért a régi, óbudai világból: a Flórián téri aluljáró délkeleti kijáratánál 2012-ben újra felállították a sok megpróbáltatást átvészelő Szent Flórián-szoborcsoportot és a hozzá tartozó Fogadalmi oltárt. A Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumának kőtárában lapuló szobrokat felállításuk előtt restaurálták; igaz, Borromei Szent Károly szobra annyira rossz állapotban volt, hogy újra kellett faragni.

A 2012-ben visszaállított Szent Flórián-szoborcsoport (Fotó: Wikipedia)

A kompozíció napjainkban is áll; központi figurája továbbra is Szent Flórián, a tűzoltók (és kéményseprők) védőszentje, aki mellett az állandó attribútumait is láthatjuk: lába mellett egy égő házat, amelyet a kezében lévő vizesdézsával igyekszik eloltani, és közben talán arra gondol, milyen furcsa lett ez a róla elnevezett tér abban a bonyolult XX. században.

A Flórián téren most újabb változás várható, egy 2017-es fejlesztési terv újragondolásával a kiviteli tervek elkészítése a Fővárosi Önkormányzat döntése értelmében a közeljövőben elkezdődhet. A tervek alapján a területen futókör, szabadtéri fitnesspark, játszótér létesülne; a jelenlegi murvás ösvényeket szilárd burkolattal látnák el. A park közepén mosdók épülnének, de lenne itt díszmedencés pihenőkert, természetes játéktér, kutyás parkrész és kerékpáros ügyességi pálya is. 

Így nézne ki a megújult park madártávlatból (Fotó: Garten Studio Kft./Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata)

Megmaradna a Közlekedési balesetek áldozatainak emlékműve – Mihály Gábor szobrászművész alkotása 1996-ból – és a parkolók is. A helyiek észrevételei alapján véglegesített parkfelújítási koncepció megvalósítását EU-s forrásból finanszíroznák.

A Flórián téri park megújításához kapcsolódna az üzletközpont környezetrendezése is (Fotó: Garten Studio Kft./Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata)

Közlekedési balesetek áldozatainak emlékműve; Mihály Gábor, 1996. (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Nyitókép: A Therma Maiores (Fürdőmúzeum) romjai (Fotó: Wikipedia)

Összesen 3 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Bocs, egy hiba:
"...Fürdőmúzeum néven újra látogathatóvá tették a romterületet, amely mai tudomásunk szerint az egyik legnagyobb római fürdő az Alpok vonalától északra."
Északra és keletre vagy észak-keletre.


Példaértékű lenne elkezdeni lebontani a paneleket (50 évre tervezték) Flóriánostul, faluházastul, Árpád-híd felüljáróstul

Válaszok:
Múltbanéző | 2022. július 31. 18:21

Bizonyára az állam finanszírozná a több ezer lakás lebontását, és a lakók új lakásba költöztetését. A " bontsuk le a panelt" gondolatnál kevés nagyobb hülyeséget lehet hallani. Egyébkent sehol a korabeli iratok között nincs, hogy ezeket a házakat 50, vagy hány évre tervezték. A legjobb bizonyíték erre maga az épület, a panellakás, hiszen a közművek, infrastruktúra felújítása után, remekül működik mind a 100akárhányezer...



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó