A nők társadalmi helyzete és a nőnevelés kérdése iránt hazánkban, akárcsak Európában a XVIII. század végén nőtt meg az érdeklődés. A lánynevelés célja ekkor, sőt még a XIX. század közepén is a családanyai és gazdasszonyi szerepre való felkészítés volt, miközben műveltségbeli oktatásuk háttérben maradt.  A magas színvonalú nőnevelés eszményét tűzte ki céljául Veres Pálné Beniczky Hermin (1815–1895), aki megalapította az Országos Nőképző Egyesületet (régies alakja Országos Magyar Nőképző-Egylet), amely mérföldkövet jelentett a hazai nőképzésben.

Az alapítás előzménye az volt, hogy Veres Pálné olvasta Madách Imre akadémiai székfoglaló beszédét, mely a Koszorú című lapban jelent meg 1864-ben A nőről, különösen esztétikai szempontból címmel, s mely szöveg a nők taníttatásának felesleges voltáról is szólt.

A beszéd felháborította Veres Pálnét. 1865-ben tette közzé a Felhívás a nők érdekében című kiáltványát Jókai A Hon című lapjában, melyben felhívta a figyelmet arra, hogy milyen fontos a nők szerepe és hatása a család erkölcsiségére, a szellemi műveltségére s ezáltal – mint írta – az államra. Azt is közölte, hogy a nőnevelés előmozdítása érdekében az első lépést megtenni a nők kötelessége. Ezután Buzdító szózat címmel újabb kiáltványt fogalmazott meg a nők magas szintű taníttatása érdekében.

Veres Pálné portréja (Forrás: Veres Pálné Gimnázium)

Miután kiáltványainak nem lett visszhangja, gyűlést szervezett az V. kerület Nádor utca 5. szám alatti Tigris szállóban. Az 1839–40-ben egyemeletes épület felhasználásával készült, Hild József tervezte szálló abban az időben Pest egyik legelegánsabb szállodája volt. Járt itt Liszt Ferenc, és itt működött a Kossuth Lajos szerkesztette Pesti Hírlap szerkesztősége is. Veres Pálné személyesen hívott meg 22, irodalommal, művészetekkel is foglalkozó hölgyet az összejövetelre, mely 1867. május 24-én volt. Veres Pálné itt ismertette a nőképző egylet alakításának tervét. Beszédében kifejtette, hogy a társadalomban mai napig uralkodik az az előítélet, hogy a nőnek az alapos műveltség szükségtelen. Fontosnak tartotta, hogy a társadalom felülemelkedjen ezen előítéleten. 

A jelenlévők lelkesen karolták fel az eszmét, és a nőképzés ügye mellé álltak. Köztük volt egyebek mellett Beniczky Keglevich Stephania grófnő, Hollán Ernőné, Kubinyi Vilmosné, Kubinyi Krisztina, Mocsáry Imréné, Odescalchy Gyuláné hercegnő, báró Podmaniczky Árminné, Rudnayné Veres Szilárda (az alapító lánya), Szathmáry Károlyné, gróf Teleky Sándorné.

Veres Pálné hamarosan egy füzetet írt és tett közzé Nézetek a női ügy érdekében címmel, majd alakuló közgyűlést hívott össze 1868. március 23-ra. Ez a nap az Országos Nőképző Egyesület megalakulásának napja. Elnöknek Veres Pálnét, alelnöknek gróf Teleki Sándornét, pénztárnoknak Szathmáry Károlynét választották meg. Céljuk a leányok és nők tanulásának támogatása, elősegítése volt. Ezt szimbolizálta jelszavuk is: Haladjunk!

Az alakuló ülésen határozat született arról, hogy egy tanodát hoznak létre. Az első évkönyvükben ezt írták: „Egyesülésünk főindoka: A nőnevelés hiányain segíteni s a vagyontalan nők számára önfentartási módok előmozditásán munkálni. [...] a nőnek is szükséges közhasznú ismeretek alapos megszerzése, értelmének s itélő tehetségének nagyobbmérvű fejlesztése, [...] hogy az életben reá váró sokoldalú feladatnak, – mint gyermekei műlegvalódibb nevelője, háztartásának vezetője és gyakran mint özvegy, gyermekeinek egyedüli fenntartója – kellő és czélszerű szellemi kiképeztetés által megfelelni képesitve legyen."

A Tigris szállóban gyűltek először össze 1867-ben Veres Pálné felhívására az egylet későbbi tagjai. Rudolf Alt rajza,1840-es évek  (Forrás: szepmuveszeti.hu)

Veres Pálné a közgyűlésen egy kérvény benyújtását indítványozta az országgyűlés felé, hogy egy nőket oktató országos tanodát, ahogy nevezték, felsőbb iskolát hozhassanak létre. Egy 12 tagú női küldöttség fölkérte Deák Ferencet, hogy a 9000 magyar nő aláírásával ellátott kérvényt juttassa el a képviselőházhoz. Az országgyűlés az alapítást megszavazta. Időközben az egyesülethez csatlakozott Vachott Sándorné Csapó Mária író, költő, fordító, szerkesztő, a magyar gyermekirodalom megteremtője. A tanoda 1869. október 17-én nyílt meg 12 tanulóval Vachott Sándorné lakásában, az Országúton (ma Múzeum körúton). A szervezet bérelte a helyiségeket az iskola számára.

Az idő tájt az országban működtek ugyan magán-leányiskolák, de azok nem nyújtottak megfelelő minőségű oktatást, és csak a tehetősebbeket célozták meg. Karacs Teréz leánynevelő intézetében, mely 1846-ban Miskolcon nyílt, a lányokat elsősorban kézimunkákra, szabásra-varrásra, fehérnemű-készítésre tanították. Teleki Blanka Pesten 1846-ban megnyitott intézete magyar nyelvű, nemzeti szellemű képzést nyújtott. A képzés tartalmas volt, humán és reál tantárgyakat, valamint művészeteket is tanultak a diákok. Ez az intézet azonban csak a magyar főúri körökből való lányoknak volt elérhető.

A nőképző tanoda megnyitóján Veres Pálné is beszédet mondott. „Felszólította a szülőket, hogy gyermekeiket ne vonják el az intézettől, s szivükre kötötte a tanoda növendékeinek a szorgalmat, s jó magaviseletét, Isten áldását kérve e tanintézetre, hogy virágozzék az hosszú éveken keresztül, s legyen mindig a hasznos ismeretek, és magasztos női erények ápoló iskolája” – írja Az Országos Magyar Nőképző-Egylet története és tanintézetének statistikája című, 1873-ban megjelent magyar, német és francia nyelvű kiadvány.

A Kecskeméti utca 7. szám alatti ház bérelt helyiségeiben működött a tanoda 1870 és 1888 között (Fotó: Budapest Főváros Levéltára)

Az igazgató Gyulai Pál lett, az intézet felügyelőnője Vachott Sándorné. Az első évben a lányok a következő tantárgyakat tanulták: magyar, német és francia nyelv, magyar irodalom, német irodalom, számtan, természetrajz és természettan, lélek- és gondolkodás-, nevelés- és egészségtan, esztétika, az emberi művelődés története, könyvvitel és rajz, gyorsírás.

A tanév végét nyilvános vizsga zárta, amit 1870-ben közönség jelenlétében tartottak meg a megmarat hét diáknak (a többieket a szüleik elvitték az iskolából, jobbára kiházasítás miatt). Az első vizsgázókat név szerint is ismerjük: Rapos Aranka, Freund Vilma, Herzog Sarolta, Karner Vilma, Székely Ilona, Kiss Etelka, Eltér Janka. A legjobb eredményeket elért diákoknak ösztöndíjakat ajánlott fel több egyesületi tag is.

Az 1870–71-es tanévben elindult a következő osztály is, így immár 41 növendék volt a két évfolyamon. Ekkor már a Kecskeméti utca 7. szám alatt működött az iskola, ugyancsak egy bérleményben. A kétemeletes, kora eklektikus lakóházat Wagner János tervezte Perger Ignác megrendelésére 1868-ban.  Az egylet vezetősége úgy gondolta, hogy a tanodát bentlakásossá kell alakítani, hogy vidéki tanulók számára is elérhető legyen. Az 1871–72-es tanévben az iskola bentlakásos lett, ekkor már 3 évfolyammal és 3 tanteremmel. A tantervet kibővítették, és bevezették a földrajz és történelem, továbbá a hittan oktatását.

A tanintézet első önálló épülete a Zöldfa (ma Veres Pálné utca) utca 36. szám alatt 1888-ban készült el. Az 1949-es államosításkor elvették az iskolától a házat (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Gyulai Pál 1871-ben lemondott az intézet vezetéséről egyéb teendőire hivatkozva. Corzán Avendáno Gábor került a helyére. A tanodában a 13 tanáron kívül alkalmaztak nevelőnőket is, és az intézetnek volt két orvosa. Ebben az évben a vizsgák már 3 napig tartottak, ugyancsak nyilvánosan.

A következő évtől, tehát az 1872–73-as tanévtől ismét változtatásokat vezettek be, így a meglevő osztályok mellett Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter támogatásával négyosztályos elemi oktatást indítottak. Az iskolának immár összesen 99 diákja volt. 

Az intézményben a tanév októberben kezdődött, és 10 hónapig tartott. A pest-budai lányok tandíja az elemi osztályokban 50 forint volt, a felsőbb osztályokban 70 forint. A vidékről érkezők a tandíjért és a teljes ellátásért az elemi osztályokban 380, a felsőbb osztályokban 400 forintot fizettek. Az árvákat és a szegényeket alacsonyabb áron fogadták és látták el. Ingyen is kaptak képzést a rászorulók, de ebben az esetben a szülőnek szerződnie kellett arról, hogy a lányát nem veszi ki időközben az intézményből. A lányok naponta ötször kaptak enni, reggelire kávét, tízóraira kiflit, majd főtt ételt ebédre, uzsonnát (ez a szabályzat szerint az évszakhoz igazodott, valószínűleg gyümölcs), majd vacsorára szintén főtt ételt. Évkönyvük szerint mindennap sétát tettek.

A Veres Pálné utca 36. szám alatti épületet, mely ma felújítás alatt áll, 1949-ig használhatta az iskola. Mellette, a Veres Pálné utca 38. szám alatt az 1898-ban megvásárolt ház, amelyben a Veres Pálné Gimnázium ma is működik (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

1873-ban a tananyag így alakult: Hit- és erkölcstan; Anyanyelv: a) Beszéd- és értelemgyakorlatok, b) írás és olvasás, c) anyanyelvtan; Számtan; Történettani tárgyak: a) földrajz, b) történelem; Természettudományi tárgyak: a) természetrajz, b) természettan; Kézi munka; Szoba gymnasztika; Művészeti tárgyak: a) éneklés, b) rajzolás. Ezeket a tantárgyakat tanulták az elemi és a felsőbb iskolában is más-más szinten.

A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium az 1870–71-es és az 1871–72-es tanévekre évenként 1000 forintot segélyezett az intézménynek, majd az elemi oktatás megindítása után évi 5000 forintot. Tőkéjüket növelték az adományok, illetve a bálok, hangversenyek és tombolajátékok rendezése.

Az intézet korcsolyapályája 1903-ban (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Az iskola 1876-tól már három tagozaton működött, négyéves elemi iskola, négyéves polgári iskola, és bevezettek egy kétéves felsőbb tanfolyamot is. 1881-ben Veres Pálné lánya, Veres Szilárda elvesztette gyermekét. Veres Pálnéban ennek kapcsán fogalmazódott meg, hogy unokája emlékére saját iskolaépületet emeltetnek: „Alapítványt teszek drága unokám emlékére, arra, hogy intézetünknek saját otthona legyen.” Megvásárolták a Zöldfa utca 36. szám alatti telket (a mai Veres Pálné Gimnázium szomszédságában), ahol korábban Vitkovics Mihály háza állt. 1888-ra elkészült az iskola kétemeletes épülete, melyet színes téglaburkolat és majolika is díszített. 

Az Országos Nőképző Egyesület fennállásának 25 éves jubileumát 1893. március 25-én ünnepelték, ekkor Veres Pálné arany érdemkeresztet kapott az uralkodótól. A kultuszminiszter és a főpolgármester is megjelent az ünnepségen, ami a nőképzésben elért eredmények jelentőségét mutatja.

Az iskola főzőiskolája 1906-ban (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Veres Pálné külföldi útjai során számos ismeretet szerzett a külföldi leánygimnázumokról, és tervezte annak megnyitását hazánkban is. Sajnos ezt már nem érhette meg. 1895-ös halála után munkáját lánya, Rudnayné Veres Szilárda és gróf Teleki Sándorné vette át és folytatta az egyesület élén. Veres Pálné törekvéseinek eredményeként az egyesület minisztériumi jóváhagyással 1896. október 2-án leánygimnáziumot alapított, amely az ország első  leánygimnázuma lett. 

Az iskola évkönyvében is írnak arról, hogy 1898-ban megvették a szomszédos házat a Zöldfa utca (ma Veres Pálné utca) 38. szám alatt, ahová azután a gimnáziumot átköltöztették: „Legújabb időkben pedig megvette az egyesület a szomszédos nagy háromemeletes bérházat is, melynek kertre nyiló felében az 1896-ban felállított leánygimnázumot helyezte el. Ezen házhoz az egyesületnek kegyeletes emlékei fűződnek, minthogy Veres Pálné ebben tartott állandó lakást.” (Ez a ház ma a Veres Pálné Gimnázium épülete.)

A gimnázium 1903-ban nyilvános jogot kapott. A nyolcosztályos gimnázium egy első és egy ötödik évfolyammal indult. Az intézmény hivatalos neve már megnyitásakor tartalmazta az alapító nevét: Országos Nőképző Egyesület Veres Pálné Leánygimnáziuma. 

A díszterem 1906-ban (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A tanterv alapja a fiúgimnáziumok tanterve volt, ám a lányok nem tanultak görögöt, latin nyelvet pedig csak az ötödik osztálytól. Ugyanakkor a tanultak éneket és a női kézimunkát is. Az első osztály 1900-ban érettségizett.

A leánygimnáziumok létrehozásának ügye lassan haladt ezután, 1912-ig csupán három nyilvános leánygimnázium létezett az országban. A 8 osztályos gimnázium mellett az épületben ekkor még egyéb képzés is zajlott:  elemi, polgári, 4 osztályos tanítóképző, 7 osztályos felsőbb leányiskola és tanfolyamok, így főzőiskola.

Veres Pálné szobrának megkoszorúzása 1916-ban (Forrás: Veres Pálné Gimnázium)

Áttörés következett be a nők felsőfokú iskoláztatása terén is. Wlassics Gyula kultuszminisztersége alatt egy 1896-ban kiadott rendelet megnyitotta az egyetemek bölcsész- és orvosi karát, valamint az egyetemi gyógyszerészeti tanfolyamot a nők előtt.

Veres Pálnénak az Erzsébet téren szobrot állítottak, Kiss György alkotását 1906. május 5-én avatták fel. A  szoborra közadakozásból gyűlt össze a pénz két év alatt. Miután a monumentális márványszobor állapota leromlott, 2001-ben a Képzőművészeti Egyetem restaurátor-műhelyébe szállították, ahol helyreállították, 2007 májusa óta a Veres Pálné utca elején áll.

Emléktábla Veres Pálné utcáról (Forrás: Veres Pálné Gimnázium)

A Zöldfa utca 1905-ben vette fel Veres Pálné nevét egy erről 1967-ben állított emléktábla szerint. Más források szerint 1906-ban történt a névváltoztatás.

Veres Pálné szobra (Fotó: Juharos Róbert/pestbuda.hu)

Az iskolában 1920-ban beszüntették a polgári és felsőbb leányiskolai képzést, csak a gimnázium működött. Az intézményt 1949-ben államosították, ekkor elvették a gimnáziumtól a Veres Pálné utca 36. számú épületet, és csak a Veres Pálné utca 38. szám alatt működött tovább. Ez az épület a II. világháború alatt kisebb sérüléseket szenvedett el, első nagyszabású felújítása 1981–1983-ban volt.

Az iskola épülete a Veres Pálné utca 38. szám alatt napjainkban (Fotó: Juharos Róbert/pestbuda.hu)

A belső udvart, ahol a századelőn korcsolyapálya is működött, befedték, és padlófűtéses aulává alakították át. Említésre méltó az intézmény 1872-ben alapított könyvtára, amely több mint 30 ezer kötettel, felbecsülhetetlen értékű muzeális állománnyal rendelkezik. Az iskola 1869-es alapításának 150. évfordulóját 2019-ben ünnepelte.   

Nyitókép: Veres Pálné szobra (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)