Ferenc József pontosan 125 évvel ezelőtt, 1897. szeptember 25-én rendelte el az akkori miniszterelnökhöz, Bánffy Dezső báróhoz címzett leiratában tíz olyan köztéri szobor felállítását Budapesten, amelyek a magyar történelem nagy alakjait örökítik meg. Úgy fogalmazott: „magyar székesfővárosomnak erre alkalmas terei oly kisebb méretű szoborművekkel láttassanak el, melyek, midőn a várost díszítik egyszersmind a múlt idők azon kiválóbb alakjainak emlékét örökítik meg, kik a nemzeti élet különböző terein kitűntek". A rendelkezés azt is tartalmazta, hogy a költségeket a királyi udvartartás költségvetéséből kell fedezni.


Szinte az összes újság megírta a királyi döntést (Forrás: Religio, 1897. szeptember 29.)

A szövegben a tíz kiemelkedő személyt meg is nevezte az uralkodó, a névsor a király által megadott sorrendben a következő volt: Szent Gellért, Pázmány Péter, Bocskai István, Bethlen Gábor, Hunyadi János, Zrínyi Miklós, Pálffy János, Anonymus, Werbőczy István és Tinódi Lantos Sebestyén. A szobrok felállítására 400 ezer koronát szánt a király, de végül félmillió koronába került Ferenc József ajándéka. 


A névsor a király által megadott sorrendben

A szoborállításról szóló döntés igen nagy eseménynek számított, szinte minden újság beszámolt róla másnap. Estére pedig az egyetemi ifjúság, a polgárság részvételével fáklyás menetet rendezett a király tiszteletére. Márkus József polgármester kétezer fáklyát osztatott szét erre az alkalomra. A Pesti Hírlap így fogalmazott 1897. szeptember 26-i számában: „A király ajándékának híre egyébként szétterjedt az egész országban, sok dolgot adva a távíróhivataloknak, meg a telefonoknak. A nagyobb vidéki városokban is, ahol a hírlapszolgálat jó, különkiadásban jelentek meg a lapok, szó szerint közölve a királyi kéziratot, amelynek révén a mai nap boldog napja lett a szép Magyarországnak.”


Ferenc József fotója az 1890-es évekből (Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

A Budapesti Hírlap még patetikusabban fogalmazott szeptember 26-i számában: „Negyedfélszázadnyi botorkálás után más-más utakon: a nemzet és a király egymásra találtak és megismerték egymást. A mai nap fordulópontot jelent históriánkban. A Habsburg-dinasztia a mai napon jön igazán nemzeti dinasztiánkká. A jós Kölcsey igéi a valóság köntösébe öltöztek: Megbűnhődte már a nép: A múltat, s jövendőt. Hála érte a jó, a nemes, a nagy királynak és hála érte a hozzánk kegyes gondviselésnek!”

A szobrok több év alatt készültek el, melyekről később beszámolunk, azonban érdekesebb, hogy miért történt az ajándékozás. A legismertebb legenda szerint II. Vilmos császár, aki 1897 szeptemberében volt látogatóban Budapesten, szóvá tette Ferenc Józsefnek, hogy kevesli a városban a szobrokat. Ezt azonban akkor az újságok nem írták meg. Az első fontosabb forrás, amely Vilmos császárra hivatkozott, Liber Endre Budapest szobrai és emléktáblái című, 1934-ben megjelent kötete volt. Ebben a szerző így írt: „Mikor II. Vilmos német császár 1897-ben Budapesten volt, egy sétakocsizás után a hagyomány szerint nagyon dicsérte fővárosunk szépségeit, de hangoztatta, hogy nincs meg elégedve a szobrainkkal, különösen azért, mert igen kevés szobrot látott. Csodálkozott ezen főképen azért, mert — úgymond — a magyarok históriája tele van Héroszokkal, akik megérdemelnék, hogy emlékük bronzba öntve vagy kőbe faragva hirdesse nagyságukat. Vilmos császár a főváros szobrairól alkotott véleményét állítólag felséges barátja, első Ferenc József király előtt sem titkolta.”


II. Vilmos német császár bevonulása Budapestre (Forrás: Ország-Világ, 1897. szeptember 26.)


II. Vilmos császár Budapesten az operaházi díszelőadás udvari páholyában (Forrás: Vasárnapi Ujság 1897. október 3.)

A szövegből kiderül, hogy a főváros szobrairól könyvet író Liber Endre – a kötet írásakor Budapest főpolgármestere –  szerint is csak a „hagyomány”-ra lehet támaszkodni, biztos információnk nincs arról, hogy milyen előzmények járultak hozzá Ferenc József 1897. szeptember 25-i döntéséhez, az említett tíz szobor felállításának elrendeléséhez.

Ami azonban biztos, hogy szinte minden újság és erről szóló híradás II. Vilmos császár 1897. szeptemberi itt-tartózkodásán elmondott pohárköszöntőjére hivatkozik, amikor azt a kérdést fejtegetik, hogy miért volt ilyen nagylelkű Ferenc József. Ezt Liber is kiemeli munkájában: „Híres pohárköszöntőjében, melyben nemzeti hőseinket dicsőítette, külön megemlítette Zrínyi nevét, a legmagasztalóbb szavakkal.”


Zrínyi Miklós szobra a Kodály köröndön (Fotó: Kozics Júlia/pestbuda.hu)

A lapok megírták, hogy II. Vilmos Zrínyi hőstetteinek felemlítése mellett azt is megjegyezte, hogy Magyarország oly sokszor volt a kereszténység védőbástyája, oly sokszor kellett különböző népektől védeni a hitet és az országot. S ha megnézzük, a szobrok nagy része valóban kapcsolódik a kereszténység védelmezéséhez, ki így, ki úgy.

A korabeli iskolai értesítők is beszámoltak és tudósítottak Vilmos látogatásáról. A Székesfehérvári Polgári Leányiskola 1897-es értesítőjében így olvasható a történet: „A német császár pohárköszöntöje, mely bátran történelmi visszapillantásnak nevezhető, a legnagyobb dicsérettel említi fel a lovagias magyar nemzet hűségét és lojalitását a trón és korona iránt. II. Vilmos érzelemvilágának egész hevével mondotta, hogy Szigetvár és Zrínyi a német és porosz tanuló ifjúságot is lángoló honszerelemre tüzelik […] Császári ajkak zengtek végül dicshimnuszt az atyai barátnak, királyunknak, kinek az európai béke fenntartásában oly kimagasló s hervadhatatlan érdemei vannak. – II. Vilmos német császár budavári köszöntőjével, úgy szólva, az egész világ sajtója foglalkozott, s ezen pohárköszöntő eredményezte, hogy az egész kontinens figyelme felénk irányult s az eddigi osztrák túlsúlyt Magyarországba helyezte át.”


Hunyadi János szobra a Halászbástya alatt, az I. kerületi Hunyadi János úton (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Vilmos császár 1897. szeptemberi látogatásáról szóló beszámolókat olvasva nem zárható ki, hogy Ferenc József valóban azért intézkedett oly gyorsan – még ugyanabban a hónapban – a szobrok felállításáról, mivel II. Vilmos több ízben is elismeréssel szólt a magyar hősökről, nevesítve többüket, köztük Zrínyit is, olyan személyek tetteit magasztalta, akiknek nem volt köztéri szobruk addig Budapesten.

Ezt az elgondolást támasztja alá az is, hogy bár a tíz szobrot sok év alatt állították fel a főváros közterületein, mégis, az első alkotás, amely már 1899-ben elkészült, Zrínyi Miklós szobra volt, azt a szoborbizottság még ebben az évben meg is tekintette Róna József műtermében. A bronzba öntés 1902 májusában készült el, ezt követőben helyezték el az alkotást a Kodály köröndön.

Az ajándék tíz szobor alkotói, leleplezésük ideje és jelenlegi helyük:

Szent Gellért szobra (1902), alkotó: Jankovits Gyula, helyszín: a Gellért-hegy lejtője

Pázmány Péter szobra (1914), alkotó: Radnai Béla, helyszín: Eredetileg az északi Klotild-palota a Ferenciek tere felé eső kis teresedésén állt a szobor (V. kerület, Kígyó utca 11.) 1958-ban áthelyezték a Józsefvárosi templom elé

Bocskay István szobra (1903), alkotó: Holló Barnabás, helyszín: Eredetileg a Kodály köröndön volt, majd 1958-ban áthelyezték a Hősök terére

Bethlen Gábor szobra (1902), alkotó: ifj. Vastagh György, helyszín: Eredetileg a Kodály köröndön volt, majd 1948-ban helyezték át a Hősök terére

Hunyadi János szobra (1903), alkotó: Tóth István, helyszín: A Halászbástya alatt, a Hunyadi János út kanyarulatában áll

Zrínyi Miklós szobra (1902), alkotó: Róna József, helyszín: Kodály körönd

Pálffy János szobra (1905), alkotó: Senyei Károly, helyszín: Eredetileg a Kodály köröndön volt, majd 1950-ben lebontották. Jelenleg a A FÖRI Rendészeti Központ épülete mögötti területen áll (XVI. kerület, Pálya utca 27.)

Anonymus szobra (1903), alkotó: Ligeti Miklós, helyszín: Városliget, a Vajdahunyad vára közelében

Werbőczy István szobra (1908), alkotó: Donáth Gyula, helyszín: Eredetileg a Klotild-palota Curia felőli részén állt a mai Ferenciek terén, azonban 1945 májusában ledöntötték és eltűnt a szobor

Tinódy Sebestyén szobra (1907), alkotó: Bezerédi Gyula, helyszín: Eredetileg a volt Nemzeti Színház előtt állt a Blaha Lujza téren, majd 1955-ben áthelyezték a Népligetbe

A király ajándékának a miértje talán az utókor számára nem is annyira fontos. Sokkal lényegesebb az, hogy a nagylelkű felajánlás által a tíz szobor Budapest fényét még tovább növelte és növeli ma is.

Nyitókép: A tíz szobor a király által megadott sorrendben