Az 1960-as években első pillanatásra rémisztőnek tűnő hibákat fedeztek fel a szakemberek az akkor mindössze 20-30 éves hazai épületekben. Az elvileg teljesen jól megépített, viszonylag fiatal házak egy részében hatalmas repedések jelentek meg. Nem az addig fel nem ismert háborús sérülések vagy az '56-os forradalom alatti harcok miatt jelentek meg ezek a súlyos hibák, hanem a szakemberek azzal szembesültek, hogy maga az építőanyag megy tönkre.

A probléma Budapest több helyszínén is jelentkezett. A felújítás alatt álló Margitszigeti Nagyszálló födémje 1966. január 28-án beomlott. Néhány hónap múlva, 1966. szeptember 16-án egy belvárosi sokemeletes lakóházban is probléma lépett fel: hatalmas repedés keletkezett az épületen. A Népszabadság 1967. október 29-i száma így írt az esetről:

„A Rákóczi út 4. számú lakóház egyik lakója – a Műegyetem statikai tanszékének professzora – az említett napon figyelt fel a baljós jelekre: a kazánház falán 24 óra alatt 40 centiméterrel nőtt egy korábbi repedés. Ennek a fele sem volt tréfa, a helyiségben tapasztalt rendkívül gyors folyamatból joggal következtethetett a professzor és a többi szakember is arra, hogy a lakóház állapota közvetlen életveszélyt rejt magában.”

A vizsgálatok már közvetlenül a margitszigeti baleset után megkezdődtek, öt intézményt jelöltek ki a felmérések elkészítésére: az Építéstudományi Intézetet, az Építőipari Minőségvizsgáló Intézetet, a Szilikátipari Központi Kutató és Tervező Intézetet, a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatot és a Budapesti Műszaki Egyetemet. 

A Margitszigeti Nagyszálló 1965-ben, ahol leszakadt a födém (Fotó: Fortepan/Képszám: 120757)

A vizsgálat megállapította, hogy a sérült szerkezetek bauxitbetonból készültek. Az az építőanyag tehát, amelynek a hibákat tulajdonították, az érintett épületekben lévő beton volt.

A beton egy hihetetlenül erős és időtálló anyag, hiszen vannak 2000 éves betonépítmények szerte a világon. Igaz, a rómaiak után másfél ezer évig nem ismerték a betonépítés titkát, de az anyagot a XVIII. század végén ismét előállították, és a XIX. században megkezdődött a nagyarányú felhasználása.

Ma az emberiség a legtöbbet cementből használ fel, ami a beton egyik alapanyaga, hiszen alapesetben az nem áll másból, mint cementből, vízből és homokos kavicsból. Mégis, nagyon sokféle beton van, és a XX. század elején megjelent egy olyan változat, amelyben a hagyományos portlandcementet (ez kapható ma a hazai építőanyag-telepeken) bauxitcementtel helyettesítették. Ennek a betonnak a nagy előnye volt, hogy már két nap után annyira erősnek bizonyult, mint a hagyományos beton négy hét után, azaz sokkal gyorsabban lehetett vele dolgozni.

Az Országos Társadalombiztosítási Intézet Fiumei út 19. szám alatti épületének tornya 1931-ben (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Magyarországon 1928-tól forgalmazták, és egészen 1942-ig gyártották nagyüzemben – ekkor már tudták, hogy a bauxitbetonnak vannak kedvezőtlen tulajdonságai is –, de teljesen csak 1949-ben hagytak fel az alkalmazásával. Már az 1950-es években voltak bizonyos jelek, amelyek az anyag hibáira utaltak. A Fiumei út 19. alatt található Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) tornya 1956-ban, a harcokban megsérült, és a felmérések jelezték, hogy vannak bajok az épület szerkezetével. A Műegyetem ezután sok más vizsgálatot végzett egyéb épületeken is, de az 1960-as évekig – fentebb ismertetett esetekig – nem merült fel súlyos probléma. Az említett balesetek utáni vizsgálatok kimutatták, hogy a bauxitbetonban a megszilárdulása után olyan kémiai folyamatok keletkeznek, amelyek a beton szilárdságcsökkenéséhez vezetnek.

A baj az volt, hogy valójában senkinek sem volt fogalma arról, hogy hány ház épült bauxitbeton felhasználásával. Az olyan nyilvánvalóan jól dokumentált építkezések, mint a 18 emeletes OTI-torony vagy az Egyesült Izzó lámpagyári épülete, ismertek voltak, de hogy hány magánházban, kisebb-nagyobb bér- vagy társasházban használtak ilyen anyagot, az rejtély volt a szakemberek előtt.

Szintén bauxitbetonnal épült az egykori Bartók mozi épülete is (Fotó: Fortepan/Képszám: 157995)

Mivel nem volt valószínűsíthető az, hogy a többi problémás épület is épp egy statikaprofesszor szeme előtt megy majd tönkre – szinte hihetetlen, hogy a Rákóczi úti épületnél pont ez történt –, gyorsan lépni kellett. A budapesti bauxitbetonos épületek felmérésére program indult, amelynek határideje 1967. október 31-e volt. Összesen 36 ezer budapesti, állami kezelésben álló épületet kellett megvizsgálni. A munkát a Népszava 1967. október 5-i száma így mutatta be:

„A beérkezett jelentések alapján a fővárosi tanács katasztert állít fel a bauxitbetont tartalmazó épületekről, elrendeli azok részletes statikai vizsgálatát és ahol sürgős beavatkozásra van szükség, haladéktalanul megteszi. A fővárosi bauxitbetonos építkezésekről még nem teljes a lista, de máris ismeretes, hogy a Rákóczi út 4. számú házon kívül az SZTK épületének tornya és födéme bauxitbetonnal készült, továbbá ilyen építkezési eljárást alkalmaztak igen sok fővárosi filmszínháznál, így például az Adynál, a Bartóknál és a Vörösmarty mozinál is, amely – mint ismeretes – már zárva van. Sok építész is jelentkezik, bejelentve, hogy hol és mikor alkalmazott bauxitbetont a múltban, és ez természetesen igen komoly segítség.”

Az is nehezítette a felmérést, hogy nemcsak az érintett időszakban épített, hanem az akkor felújított épületeket is vizsgálni kellett. Ugyan az első lista a kitűzött határidőre elkészült, a felmérés három évig tartott. Azt találták, hogy a vizsgált épületek 44 százaléka megfelelő, itt ötévenkénti ellenőrzést írtak elő, 32 százalék tartozott a „B” kategóriába, ahol háromévente végeztek ellenőrzéseket, míg a többi felmért épületnél, azaz a „C” kategóriában azonnali beavatkozásra volt szükség, ennek keretében például az OTI 18 emeletes tornyát visszabontották.

Országszerte – 1990-ig – 2034 épületet vettek fel a listára, amelyek legnagyobb része, összesen 1717 épület Budapesten volt. Ez a szám jól mutatja tehát, hogy a probléma elsősorban a fővárost érintette. Igaz, a szakembereket ezután is érték meglepetések, még az 1990-es években is derült ki egyes épületekről, hogy tartalmaznak bauxitcementet.

Az egykori OTI-irodaház napjainkban, még mindig biztonságosan áll (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A bauxitbeton-pánik óta eltelt fél évszázad, a házak állnak, mi lehet ennek az oka? Az 1960-as években túlreagálták a problémát? Nem. A bauxitbetonos épületeket a mai napig nyilvántartják, ezek adatbázisa nyilvános, azt az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Kft. tartja naprakészen, bárki elérheti az emi.hu oldalon. Ugyanezen a honlapon a bauxitbetonos épületekről ezt olvashatjuk, ami magyarázza, miért nem történt nagyobb katasztrófa az elmúlt ötven évben:

„A '60-as évek végére egyértelművé vált, hogy a megszilárdulás után sajátos kémiai reakciók indulnak meg a bauxitbeton anyagában és ezek szilárdságcsökkenéshez vezetnek. A több mint harmincéves vizsgálati tapasztalat alapján megállapítható, hogy a szilárdságcsökkenés sebessége a korábban feltételezettnél kisebb, de nem elhanyagolható mértékű. A tényleges helyzetet tovább ronthatják olyan kedvezőtlen környezeti hatások, mint a nedvesség és a magas hőmérséklet. Figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy a bauxitbeton eleve kisebb szilárdságú, mint a portland cement felhasználásával készült beton. Ezért szükséges a bauxitbeton szerkezetek rendszeres és szakszerű megfigyelése, valamint időszakos műszeres vizsgálata.”

Nyitókép: Az Extra Áruház épülete1968-ban. Egy építészprofesszor szeme láttára repedt meg a lakóház (Fotó: Fortepan/Főfotó)