A felvidéki Rozsnyón született Máltás Hugó 1829. május 6-án egy kilencgyermekes katolikus családban. Tanulmányait szülővárosában kezdte, majd Esztergomban folytatta és a Pozsonyi Bencés Gimnáziumban fejezte be. Céltudatosan készült az építészi pályára, mert már gimnáziumi tanulmányai alatt is Feigl János prímási építőmester mellett inaskodott: télen csak rajzolt, nyáron viszont a gyakorlati kivitelezésekben is részt vett.

A Bécsi Képzőművészeti Akadémia napjainkban, itt tanult Máltás Hugó (Forrás: hu.wikipedia.org)

Építészi tanulmányait Bécsben végezte 1844 és 1848 között, tehát nagyon fiatalon. Egy évig a Polytechnikumban (a mai Műszaki Főiskola elődjében), további három évig pedig a Képzőművészeti Akadémián. Utóbbiban olyan neves tanárok kezei alatt pallérozódott, mint August von Sicardsburg vagy Eduard van der Nüll, akiknek a nevéhez a Bécsi Operaház tervezése is fűződik. 1848 őszén Pesten telepedett le, és Zitterbarth Mátyás irodájában helyezkedett el. Három évig dolgozott a klasszicizmus jeles mesterénél, aki ekkorra már túl volt pályájának zenitjén, fő alkotásai ugyanis még a szabadságharc előtt készültek. Az 1850-es évek elején a Citadella alapozási munkáit végezte vállalkozóként, Máltás talán ebben a hatalmas beruházásban is részt vett.

A Citadella a XIX. század végén (Forrás: OSZK Digitális Képarchívum, Képszám: 027687)

Következő munkahelye az Országos Építési Igazgatóság volt, ahol 1851 augusztusától foglalkoztatták. Itt szinte végig a budai királyi palota építésén dolgozott, melyet a szabadságharc leverése után a Helytartótanács számára kellett átalakítani (korábban József nádor használta). Ez tehát még nem kapcsolódott a század végén zajló nagyszabású bővítéshez, annál sokkal kisebb léptékű volt. De maga Máltás sem mélyedt el benne igazán, ugyanis mindössze két év után, 1853 augusztusában kilépett az Igazgatóságtól, hogy a budai városi rajziskolában taníthasson rajztanárként. Ez ugyan szerényebb anyagi megbecsüléssel járt, de végre tervezhetett önállóan is.

Nem is tétlenkedett, egymás után kapta a megbízásokat, amelyeknek egy részét a budai városi tanáccsal (a rajziskola fenntartójával) ápolt jó kapcsolatának köszönhetett. 1854 elején tervet készített a Nagyboldogasszony-templom (közismerten Mátyás-templom) főhomlokzatának átépítésére, mely sajnos nem maradt fenn, de a leírásokból tudható, hogy két tornyot tartalmazott, és Máltás saját, középkorról alkotott elképzelését tükrözte volna, ha megvalósul. Ez azonban nem történt meg, helyette Schulek Frigyes építette át a templomot a század utolsó negyedében. Szintén papíron maradt a templommal szemben álló régi budai városházához készített emeletráépítési terve is.

A Nagyboldogasszony-templom átépítése (Forrás: Fortepan/Képszám: 116770)

Az Úri utca 38. számú lakóházat viszont az ő tervei szerint magasították meg egy szinttel, illetve alakították át a belső terét. Máltás gótizáló romantikus homlokzatot rajzolt, mely az 1850-es évek meghatározó stílusának számított. A megelőző klasszicizmussal és a rákövetkező historizmussal összevetve nagyon rövid ideig volt divatban, és ebből fakadóan viszonylag kevés építészeti emléke maradt fenn a romantikának. Benne alapvetően két irányzat különíthető el: a félköríves és a csúcsíves, mely elsősorban az ajtó- és ablaknyílások formájára vonatkozik. Mindkettő a középkorra utal vissza, de nem híven követve a román vagy gótikus építészetet, csupán annak hangulatát idézve fel. Máltásnál a félköríves változat jóval gyakoribb, csúcsíveket szinte egyáltalán nem is tervezett. Az Úri utcai házon viszont a stílusegy másik jellegzetes vonása került előtérbe: az ablakkötények ornamentális díszítése. Növényi indákat látni még továbbá az egyenes záródású nyílások fölött, illetve a plasztikus szemöldökpárkányok tetején is.

Az Úri utca 38. számú lakóház a Várban (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A budai Vár tövében, a Hunyadi János út 18. szám alatti lakóházon már felismerhető a félköríves irányzat, hiszen az első emeleti ablakok ilyen formát mutatnak. Boltíveiket itt is erőteljes párkány övezi, és a kötényekben is jelen vannak a növényi inda motívumok. A homlokzat közepéből előrelépő kiszögellést viszont háromszögű oromzat zárja, melyet hármas kapcsolt ablak tör át. Ez nem igazán jellemző Máltás stílusára, feltehetőleg az építtető, Reitter Ferenc kívánságát tükrözi. Ő is értett az építészethez, hiszen a budai Országos Építési Igazgatóság főmérnöke volt, aki többek között a Duna pesti oldalának szabályozását és a rakpart kiépítését tervezte.

Reitter Ferenc egykori háza a Hunyadi János út 18. szám alatt (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Máltás Hugót 1855-ben kérték fel a Zsigmond téri Szentháromság szobor talapzatának tervezésére. A mű a XVIII. század elején készült barokk stílusban, és eredetileg a várbéli Szentháromság téren állt, de pár évtizeddel később az Óbuda részét képező Újlakra szállították, hogy helyére a ma ismert szoborcsoport kerülhessen. A XIX. század közepén aktuálissá vált a szobor helyreállítása, de a talapzat ekkor már menthetetlen volt, Máltás újat tervezett helyette. Ugyanebben az évben foglalkozott még a Budai Reáliskola új épületével is, a városi tanács felkérésére rajzokat készített hozzá, de azok végül nem valósultak meg, az iskola Hans Petschnig tervei szerint épült fel.

A Zitterbarth család bérháza a Bajcsy-Zsilinszky út 22. szám alatt (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A főváros pesti oldalán első műve a mai Bajcsy-Zsilinszky út 22. szám alatt bérház volt, melyet építtetői után Zitterbarth-háznak is neveznek. A tervezésre való felkérésben minden bizonnyal szerepet játszott egykori főnökével való kapcsolata is. Valójában magán az engedélyezésre benyújtott tervlapon is ifj. Zitterbarth Mátyás aláírása szerepel, mivel Máltás nem rendelkezett céhes mesterjoggal. Az 1857-re megvalósult épület háromnyílású bejárata illeszkedik csak az eddig látott romantikába, az emeleteken megjelenő formavilág – különösen az ablakok törtvonalú szemöldökpárkányai – inkább a barokkhoz közelítik. Az öttengelyes főhomlokzat részleteiben is igen gazdag, például a középrizalitot határoló falpillérek is díszes fejezetet kaptak. A bérház eredetileg háromemeletes volt, a ma látható negyediket utólag húzták rá. Sajnos a kapualja sem az átadáskori képét mutatja már, mely egykoron csarnokszerű volt, és árkádos folyosó vezetett a belső udvarba.

A Masjon család bérházának Jégverem utcai és a Fő utcai homlokzata (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Még nagyobb bérházat tervezett a budai Jégverem utca 2. szám alá a holland eredetű Masjon család megbízásából 1861-ben. Három homlokzata is szabadon áll, így mérete még nagyobbnak tűnik: egyik a Duna-partra (Bem rakpart 4.), másik a Fő utcára (7. szám), a harmadik pedig a Jégverem utcára néz. Alaposabban megnézve viszont észrevehető, hogy két bejárattal is rendelkezik, hiszen két külön bérházat rejt magában az egységes külső. Nincsenek rajta olyan vibráló díszek, mint a Zitterbarth-házon, de egy ilyen méretű épülethez egyébként is az elegáns visszafogottság illik. Az ablakok környékén azért megtalálhatók a romantikus elemek: indás kötények és plasztikus szemöldökpárkányok.

Máltás legnagyobb épülete a József nádor téren álló Kovács-Sebestyén-ház (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Máltás legnagyobb alkotása – méretben és minőségben egyaránt – a József nádor tér 5–6. szám alatti Kovács-Sebestyén-ház. A megbízó Kovács-Sebestyén Endre, a Rókus Kórház sebésze volt, aki befektetési célból döntött a patinás helyszínen bérház építése mellett. A korábban szabálytalan alakú teret a névadó nádor szerette volna a kiépülő Lipótváros központjává tenni, tehát még a reformkorban rendezték a körvonalait, és több klasszicista palota is létesült itt. Máltás viszont romantikus stílusban készítette a terveket 1860–1861-ben, de annak ellenére, hogy barokkos elemeket is felhasznált, a homlokzat nyugodt, kiegyensúlyozott, monumentális hatást kelt, így nem idegen a tér összképétől sem. A romantikus-barokkos díszeket egyébként is a sarokrizalitokra (kiszögellésekre) koncentrálta – melyeket hatalmas falpillérek fognak közre –, a középső szakaszok kevésbé tagoltak. Eredetileg háromemeletes volt, 1922–23 folyamán a Magyar Forgalmi Bank bővíttette még egy szinttel, így nyerte el mai képét.

A Fő utca 3. számú házban vízhajtó gép működött (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A budai Fő utca 3. szám alatt emelt épület stílusában hasonló az előbbihez, de funkciója egészen különleges: vízhajtó gép- és bérház volt. A Clark Ádám tervezte gépek a Várba, a Várszínház melletti tartályba vitték fel a vizet, ehhez tervezett Máltás építészeti keretet 1861–1866 között. A nagy teljesítményű szivattyú működtetéséhez gőzgépet használtak, ahhoz pedig egy magas kémény is társult, mely a ház szűk udvarából nyúlt az ég felé. Az ipari építmény erős kontrasztban áll a részletgazdag, romantikus homlokzattal. Különösen az első emelet félköríves záródású ablakait veszi körül móros hatású díszítés.

Az 1860-as évek végétől megváltozott a közízlés, és a romantikát a neoreneszánsz váltotta fel. Ebben Máltás már kevésbé érezte otthon magát, és épületei sem képviseltek olyan magas színvonalat, de tisztességesen megoldott alkotások. Közülük a legtöbb iskola, melyet egy szabályozott program keretében emeltek a fővárosban. Eleinte Vassél Alajos építész kapta a tervezői megbízásokat, az ő halála után Feszl Frigyes és unokaöccse, Feszl László, majd Máltás Hugó tervezte a legtöbb iskolát. 1869-ben a Krisztinavárosi Tanítóképzőt tervezte, melyet az Attila út 97–99. szám alatt találjuk, 1874–1875 között pedig a Medve utcai iskolát emelték a tervei szerint (Medve utca 5–7.) és ma a Csik Ferenc Általános Iskola és Gimnázium működik benne.

A Csík Ferenc Általános Iskola és Gimnázium napjainkban (Forrás: hu.wikipedia.org)

Utolsó alkotása egy szimbolikus helyen, a Kerepesi úti temetőben (ma Fiumei Úti Nemzeti Sírkert) valósult meg: egy halottasház és ravatalozó, amely 1879–1880-ban épült. Ezt követően is részt vett építési ügyekben, de már csak hivatalnokként, 1874-ben ugyanis az újonnan létrejött Budapest Műszaki Osztályának építés-rendőri mérnöke lett. Közel három évtizedet töltött el ebben a pozícióban, míg 1901-ben nyugdíjba vonult. Szellemileg még ezután is friss maradt, így sajnos látnia kellett az ország trianoni széthullását is. A tragikus békeszerződés második évfordulóján, 1922. június 4-én hunyt el.

A nyitóképen: A Kovács-Sebestyén-ház a József nádor téren (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)