Idén ünnepeljük Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóját, s ennek jegyében országszerte, így Budapesten is a költőt előtérbe állító kulturális programok, rendezvények sora indult el. A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) is 2023-ra időzítette a magyar irodalom egyik legnagyobb alakjáról szóló új, állandó kiállítás megnyitását.

A Petőfi Irodalmi Múzeumnak otthont adó Károlyi-palota belső tereit is felújították az elmúlt időszakban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Hazánk egyik legmeghatározóbb költőjét mindannyian „ismerjük”: életútja és több verse iskolai tananyag, minden magyar tud róla valamit, mindenkiben él egy kép Petőfi Sándorról. Mégis a teljes életművéhez képest nagyon kevés verse számít igazán közismertnek. Az iskolában tanult műveken túl sokkal gazdagabb életműről van szó: több száz versét jegyzi a hazai irodalomtörténet, ami kiugróan nagy teljesítmény egy mindössze 26 évet élt fiatalembertől.

Petőfi Sándor több arcképe és műve is látható az új állandó kiállításon (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az is ritka jelenség, hogy egy művész, egy alkotó körül már életében olyan hatalmas kultusz alakuljon ki, mint Petőfi körül. Ő teljesen felforgatta a magyar irodalmi élet állóvízét, verseit már azelőtt széles körben ismerték és énekelték (sokszor a szerző nevét nem ismerve), mielőtt örökre eltűnt az 1849-es segesvári csatában.

A Petőfi-kultusz bizonyítéka a sok szobormű is, melyeket más-más módon formáztak a költőről (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Petőfi Irodalmi Múzeum Költő lenni vagy nem lenni című kiállítása január 14-én nyílt meg a nagyközönség előtt. Az egy nappal korábbi sajtótájékoztatón – amelyen lapunk is részt vett – Demeter Szilárd főigazgató köszönetét fejezte ki a hosszú munka minden résztvevőjének, majd a kiállítás kurátorai ismertették a tárlat részleteit. Dr. Kalla Zsuzsa, a PIM főmuzeológusa kiemelte: nem mindennapi kihívás egy XIX. századi életművet a mai ember számára bemutatni, s ez különösen igaz Petőfire, hiszen ismertsége miatt mindannyiunkban rögzült egy fix kép a költőről, amitől nem könnyű elvonatkoztatni.

Demeter Szilárd főigazgató köszöntője a január 13-i sajtómegnyitón. Mellette a kiállítás három kurátora: Dr. Kalla Zsuzsa, Dr. Vaderna Gábor és Prágai Adrienn (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Dr. Vaderna Gábor Irodalomtörténész az „ismerős” és „ismeretlen” Petőfi együttes bemutatását hangsúlyozta ki, utóbbival utalva arra, hogy az elmúlt 20-25 év irodalom- és kultúratudományi eredményei is bekerültek a kiállításba. Prágai Adrienn művészettörténész a képzőművészet és az irodalom kapcsolódását, egymásra hatását emelte ki: ha a kettő együtt képes megjelenni a kiállítótereken, az nemcsak színesíti a tárlatot, de sokkal több értelmezési lehetőséget nyújt a látogató számára. Ennek jegyében a termek falain XIX. századi, a költővel kortárs, illetve századvégi festmények kísérik a Petőfi-idézeteket.

Az új állandó kiállítás hét kiállítótérből áll, ebből az első, a Nyitóterem kívánja az úgynevezett „ismerős Petőfit” a fókuszba állítani: itt olvashatunk életútjáról és láthatunk eredeti Petőfi-kéziratokat, melyek most először lettek kiállítva állandó tárlaton (nagyon érzékeny műtárgyakról van szó, szigorú fény- és páraviszonyok kialakítását igénylik).

A nyitótérben Petőfi több kézirata is első alkalommal szerepel állandó tárlaton (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A másik hat kiállítótér egy-egy tematikus csomópont köré épül, melyek a jelenből feltett kérdésekre próbálnak meg a Petőfi-életmű segítségével válaszolni. Az első ilyen terem a Kötelék nevet kapta, mely a költő igen szerteágazó társas viszonyait mutatja be: rengeteg személyes ismerőse volt, s bár nagyon sokan szerették, annál többen gyűlölték, irigyelték őt.

„S azt gondolod tán: annyi a barátom

Mint fönn az égen a csillag? ha egy

Lehull közűlök, észre sem veszem?

Hiszen tudod jól: mily kis számotok van

Nektek, kik engem őszintén szerettek,

Kik fönntartjátok szívem melegét.”

A Kötelék nevű térben olyan tárgyakkal találkozhatunk, mint egy Arany Jánosnak ajándékozott kávéskanál vagy egy Tompa Mihállyal közösen aláírt ajtódarab a murányi vár egyik terméből (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Róna nevet viselő teremben beleláthatunk Petőfi tájélményeibe: abba, ahogy első otthonához, az Alföldhöz, a Tiszához, az egész táj csendjéhez és nyugalmához kötődik.

„Oh természet, oh dicső természet!

Mely nyelv merne versenyezni véled?

Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,

Annál többet, annál szebbet mondasz.”

 

A Róna terem falán Petőfi szavai és a vele kortárs alföldi tájképek együtt jelennek meg. A tárlat festményei között például Barabás Miklós és Madarász Viktor művei is megtalálhatók (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Róna terem képeit és versrészleteit hang- és videóelemek is kísérik (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A kísérteties nevű Rémek kiállítótér megmutatja, hogy a romantikus költészet mindig is vonzódott a misztikus dolgok, a borzongás, a halál természete vagy a végítélet ábrázolása után. Petőfire is igaz volt mindez, sikerei ellenére a költő életében rendszeresen visszaköszön a pesszimizmus és a félelem, ám ezekben az érzésekben is az önkifejezés lehetőségét látta.

„Mi szép, mi szép volt a halotti ágyon!

Mint hajnalban ha fényes hattyu száll,

Mint tiszta hó a téli rózsaszálon:

Lengett fölötte a fehér halál.”

 

A Rémek terem témái között ott van a földi élet és a szellemi túlvilág közötti kapcsolat vagy épp az emberi hűtlenség (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az Otthon szekcióban találkozhatunk Petőfi életművének egyik legfontosabb szeletével, a zsánerköltészettel: hogyan lehet a mindennapi életünk egyszerű dolgait, pillanatait művészetté formálni, költőien leírni. Petőfi kettő, szinte egymással ellentétes területről is merít: az első otthonának számító vidéki, falusi világból, majd később a polgári, pesti miliőből.

„Még ugy csak megjárja, ha az ég

Fellegetlen, holdas, tisztakék.

Ablakomra rákönyökölök,

Hosszú szárból sűrűn füstölök,

S elmerengek majdnem reggelig...

Nekem ebben nagy kedvem telik.”

Az Otthon nevű kiállítótérben csendéletekkel és korabeli bútordarabokkal is találkozhatunk (fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az Áldozat címet kapta a következő kiállítótér: áldozattá lehet válni, de áldozatot lehet hozni is – mind a kettő folyamatosan jelen van a költő életében. Tudta, hogy a közösségért való áldozat egyszerre teher és kötelesség is.

„Legyen olyan minden ember, mintha

Zrínyi Miklós unokája volna,

Harcoljon ugy minden ember, mintha

Egyedül rá támaszkodnék honja!”

Az Áldozat kiállítótér részlete. Itt már megjelenik Petőfi közéleti tevékenysége, harcias kiállása (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az utolsó terem az Erő nevet viseli, mely a költő életének utolsó éveivel egybecseng: Petőfi egy adott történelmi helyzetben az élre tört, elveit tettekre váltotta, de belekeveredett egy olyan helyzetbe, ahol neki és harcostársainak fel kellett ismerni: egy forradalom mindig erőszakkal jár, és nem minden történhet úgy, ahogy azt ők március 15-én elképzelték.

„Lehetnek ékesebb, nagyobbszerű lantok és tollak, mint az enyém, de szeplőtlenebbek nincsenek, mert soha lantomnak egy hangját, tollamnak egy vonását sem adtam bérbe senkinek; énekeltem és írtam azt, mire lelkem istene ösztönzött, lelkem istene pedig a szabadság.”

Az Erő című kiállítótérben egy interaktív adatmegjelenítő felülettel találkozhatunk, de láthatjuk Jókai Mór kokárdáját is (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Végezetül az állandó kiállítás kilépője egy ideiglenes tárlathoz vezet, amelyben a Petőfi Irodalmi Múzeum korábbi kiállítási tradícióval ismerkedhetünk meg, elsősorban a XX. század második felének avantgárd képzőművészetét érintve.

A hangulatában is eltérő ideiglenes kiállítás terének egy részlete (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Költő lenni vagy nem lenni című kiállítás egy modern és tartalmas tárlat, ami minden Petőfi-rajongónak és klasszikus szépirodalmat kedvelőnek egy különleges felfedezőút. 

A Petőfi Irodalmi Múzeum hátsó udvarának része, amelyet (hosszú idő után) egybenyitnák a Károlyi-kerttel (fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumnak otthont adó Károlyi-palotában tekinthető meg, az V. kerület, Károlyi utca 16. szám alatt,  az épület felújított tereiben.

Nyitókép: Petőfiről készült szoborművek a „Költő lenni vagy nem lenni” című kiállítás nyitóterében (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)