A Rimanóczy építészdinasztia egyik legismertebb alkotója, Rimanóczy Gyula 1903. január 19-én született Bécsben. Nagyapja Rimanóczy Kálmán (1840–1906) nagyváradi tervező és vállalkozó építész volt, apja Rimanóczy Árpád (1867–1925) Bécsben tanult építészetet, és a Magyar Királyi Honvédség mérnökkari tisztje volt. Nagybátyja, ifj. Rimanóczy Kálmán építész ugyancsak Nagyváradon tevékenykedett.  

Rimanóczy Gyula a belvárosi Főreáliskolában érettségizett, majd a budapesti Királyi József Műegyetem építészkarán folytatta tanulmányait, ahol 1925-ben diplomázott. Mestere volt Wälder Gyula, Möller István, dr. Hültl Dezső és dr. Kotsis Iván. 

Rimanóczy Gyula portrérja (Forrás: Nemzeti Örökség Intézete)

Már abban az időben kitűnt tehetségével, és mint az évfolyam legjobb tervezője, 1924-ben Hauszmann-jutalomdíjat kapott. Maróthy Kálmán építész, mérnök-ezredes szerződtette az irodájába, és egy évig Wälder Gyula műtermében is dolgozott, akinek 1926-ban segédkezett a Ciszterci Szent Imre Gimnázium tervezése során.

Rimanóczy folyamatosan képezte magát, külföldön is számos tanulmányúton vett részt. A német és a holland téglaépítészet nagy hatást tett korai munkáira, miközben a korszerű építészetet nemzeti hagyományokkal ötvözte. Első önálló és megvalósult hazai munkája a német hatásokat mutató Somlói út 6/b alatti villa volt. (Az 1926-ban Lengyelországban épült Markowsi-villa volt az első önálló terve).  

Az építészt 1929-ben felvették a Budapesti Mérnöki Kamara tagjai közé. Ebben az évben feleségül vette Yvonne Foucault-ot, a Budapesti Pasteur Chamberland Intézet igazgatójának lányát. Két fiuk született, a későbbi építész, ifj. Rimanóczy Gyula (1932–1992) és Rimanóczy Jenő (1933–2019), valamint egy lányuk, Rimanóczy Yvonne (1930).

Egyre fontosabb megbízásokat kapott. Több templom tervpályázati művét elkészítette (székesfehérvári Prohászka-emléktemplom, az Árpádházi szentek temploma és a Négy evangélista temploma.) Ezek a tervek már magukon viselték sajátos térformálásának jegyeit. 1931-ben kérte fel a budai ferences rend pasaréti templomuk és rendházuk megtervezésére.

A templom tervét 1931 végén kiállította Milánóban a Modern Keresztény Művészet nemzetközi kiállításon (ugyanitt kiállította a Négy evangélista temploma terveit is).  Az építkezés  nagyon lassan kezdődött el, ugyanis viták alakultak ki körülötte. A régi és „új építészet” együttes megjelenítése, a templomépítészetben szokatlan vasbeton alkalmazása miatt számos támadások érték a tervet.

A pasaréti ferences templom távlati képe (Forrás: A Pesti Városháza, 1934. 4. 15)

Hogy mi is történt pontosan, azt Az Est lap tudósítójától tudhatjuk, aki 1933. október 7-eki alapkőletétel kapcsán így írt: „Idestova harmadik esztendeje, hogy a budai ferences rend megbízta Rimanóczy Gyula építészmérnököt a Pasaréti templomának és rendházának építésével. […] Az új templom és rendház terve rövidesen elkészült, mindenki tetszését megnyerte, semmi sem állta tehát útját az építkezés megindulásának. Csak a szokásos formalitás volt hátra: építési engedélyt kellett kérni a Fővárostól. És ekkor jelentkezett váratlanul az első bonyodalom. Az az építész-politikus, aki nem egyszer szállott már szembe fiatalabb kollegáival, aki a képviselőház egyik ülésén »Senki Jánosoknak« nevezte a magánmérnököket, átkérette a templom terveit a magasépítési bizottsághoz, amely azután legközelebbi ülésén egyhangú határozatot hozott: mint alkalmatlant elutasította a fiatal építészmérnök tervét. Az elutasító határozat másnap valamennyi lapban megjelent. Az építészmérnök, talán éppen mert a »harmincévesek« közül való volt, nem adta fel a harcot. Megfellebbezte a magasépítési bizottság döntését, tervei a Központi Egyházművészeti Hivatal elé kerültek és ezt a harmadik csatát ő nyerte meg. […] Emberi számítás szerint most már igazán nem volt akadálya a templom felépítésének. […] A munka nem kezdődhetett el. Illetékes fórumok, bizonyos információk hatása alatt újabb akadályt emeltek a templomépítkezés elé. Az információk arról szólottak, hogy Róma legutóbb állást foglalt volna a túlságosan modern, extrém templomépítési stílussal szemben, és Rimanóczy Gyula tervét […] idesorozták. A mostani katolikus nagygyűlés egyik szónoka – véletlenül éppen a már említett építész-politikus – energikusan megállapította, hogy egy idő óta »szovjet stílus« vonul be a templomépítészetbe.”

A cikkben megnevezett mérnök politikus Petrovácz Gyula volt. (Annak ellenére támadta az építész modernista törekvéseit, hogy XI. Pius pápa már 1925-ös enciklikájában megerősítette a modern egyházművészet befogadását.) Petrovácz végül nem tudta megakadályozni a templom megvalósulását. Kevés módosítással (az oldalhomlokzat körablakainak változtatásával) kiadták az építési engedélyt. 1934. október 14-én dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás felszentelte a templomot.

A pasaréti Páduai Szent Antal-templom (Forrás: Pasaréti Ferences Plébánia)

Rimanóczynak ez az eset  szimpatizánsokat hozott, hiszen sokan a 31 éves építész mellé álltak, és országszerte ismert lett. Ugyanakkor elvesztette azt a lehetőséget, hogy övé legyen a főváros első modern templomát tervező építész megtisztelő címe. Az Árkay Aladár és Bertalan által tervezett városmajori templom ugyanis időközben éppen elkészült. A pasaréti templom tervezéséért 1935-ben a Magyar Építőművészek Szövetsége mesterdíjjal tüntette ki Rimanóczy Gyulát, és elnyerte Budapest Székesfőváros Művészeti Ezüstérmét is.

Kétlakásos villa terve a XI. Szirtes utca 3/a alatt (Forrás: Rimanóczy Jenő-Ferkai András: A Rimanóczy dinasztia története II., mtak.hu)

Rimanóczy a pasaréti templom terezése közben nyitotta meg saját irodáját 1933. január 1-jén, ahol 1948 októberéig magántervezőként dolgozott. Számos családi házat tervezett, és vélhetően megélhetési okok miatt eleinte olyan feladatokat is elvállalt, amelyekben kompromisszumokra kényszerült. Ilyen volt a XI. Szirtes utca 3/a szám alatti kétlakásos villa, melynek megrendelőjét nem sikerült meggyőznie arról, hogy a neobarokk helyett egy modernebb homlokzatot tervezhessen. Ugyanakkor a dr. Nékám Lajos egyetemi tanár és családja által megrendelt I. kerületi, Rezeda utca 4. szám alatti villa áttervezésénél egy modern, lapos tetős, tetőteraszos tervet készített.

Az 1934-ben készült Szakács-villa a II. Pasaréti út 97. szám alatt (Forrás: Rimanóczy Jenő-Ferkai András: A Rimanóczy dinasztia története II., mtak.hu) 

Az építész 1933-tól jegyzett villái kompromisszumok nélkül születtek. Egyik legismertebb alkotása a Szakáts Lajos és neje számára 1933-ban tervezett és 1934-ben épült villa a II. Pasaréti út 97. szám alatt. Ez a ház ugyan túlvészelte a háborút, ám Budapest egykori főépítésze az épületbe költözve átalakította azt, és egy emeletráépítéssel kiegészítette.

Stílusa a harmincas években tovább érett és gazdagodott. Ekkor már gyakran alkalmazta az íves épülettömeget vagy sarkot munkáiban. Jellegzetesek voltak alacsony hajlású fél nyeregtetői is, homlokzati anyagként pedig kőburkolatot vagy klinkertéglát választott. Az elegancia szinte valamennyi tervén tetten érhető.

A Pasaréti téri templom, valamint villaépületei nemzetközi hírnevet hoztak a számára. Az építész számos középület tervezésének megbízását nyerte el pályázatokon keresztül, ilyen a Postás Nyugdíjas Otthon (1935), a Mester utcai rendelő (1936), az Erzsébet Automata Telefonközpont és Postaigazgatóság (1937), a Nemzeti Sportcsarnok (1938) és a Bosnyák téri templom (1940) tervezése. 

A Postás Nyugdíjas Otthon a XIV. Cházár András utca 6. szám alatt (Forrás: Tér és Forma, 1938. 3. 59.)

A Postás Nyugdíjas Otthon pályázata Hönsch Lászlóval közös terve volt (XIV., Szt. Domonkos, ma Cházár András utca 6.). Az épület háromemeletes, a legfelső szintjén tetőterasz van, és aszimmetrikus kompozíciójú szárnyat kapott. A főbejárat hangsúlyos vasbeton lemez előtetejű. A homlokzati dombormű Boda Gábor alkotása, mely két postás alakot ábrázol, felettük angyallal, mellettük postagalamb. Az épület 1937-ben készült el. A házban ma a József Attila Középiskolai Kollégium működik. Ugyancsak 1937-ben a pasaréti templom melletti autóbusz-végállomás épületének terveit is elkészíthette, modern fedett-nyitott váróteremmel, üzlettel, irodával és gyógyszertárral.

Rimanóczy 1938 februárjában vett részt a Nemzeti Sportcsarnok tervpályázatán „Aréna 1938” jeligéjű pályamunkájával. Gerlóczy Gedeonnal, Müller Miksával, Simkovics Lajossal és Tóth Imrével közösen kapta meg a feladatot. A sportcsarnok három fő épületből áll (kiscsarnok, edzőépület és nagycsarnok). A sportegyüttes azonban torzó maradt. 1941-ben elkészült a kis sportcsarnok, az edzőépület építését is elkezdték, ám a háború és a főváros ostroma félbeszakította, és csak az ötvenes években fejezték be. A nagycsarnok építése meghiúsult. Sajnos a kiviteli tervek is megsemmisültek. A meglévő csarnok 2010-ben vette fel a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnok nevet.

Az istvánmezei Nemzeti Sportcsarnok épülete (Forrás: Modern Ipari Építészetért Alapítvány)

Ebben az időszakban a legnagyobb megvalósult középülete a Dob utcai postapalota volt. A Budapesti Postaigazgatóság és Erzsébet Automata Telefonközpontban a fővárosi postaigazgatóság mellett helyet kapott az Erzsébet telefonközpont, az utalványleszámoló hivatal, a 7. számú felvevő postahivatal, a bélyegmúzeum, valamint tanfolyami termek, laboratórium, szolgálati lakások, garázs, de egy sportegyesületi tornaterem is épült. A tervezést és művezetést Hidasi Lajossal és Papp Imrével közösen jegyezte. A végleges terv azonban alapvetően Rimanóczy munkájára épült. A postapalotát 1939. december 7-én avatták fel.

A Budapesti Postaigazgatóság és Erzsébet Automata Telefonközpont. Budapest VII., Dob utca 75–81. 1937–1939 (Tér és Forma 1941.)  

A negyvenes évek elejéről meg kell említeni a Bosnyák téri templomot. A pályázatra az építész két tervet is benyújtott, végül a merészebb csak dicséretet kapott, míg a romantikusabb megoldás I. díjat nyert. A kiviteli terveket 1942-ben készítette, és a templom lényegében meg is épült 1946-ra. Felszentelése sürgető volt, a ferencesek  honlapja szerint ugyanis félő volt, hogy vásárcsarnokot alakítanak ki benne. Ezért nem is készült el teljesen, a templomtorony csak 2014-ben került a helyére. 

A zuglói Páduai Szent Antal-plébániatemplom immár a toronnyal (Fotó: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye)

A II. világháború után a sikeres és nagy ívű pálya véget ért. Rimanóczy irodáját szétlőtték, tervei egy része is elpusztult. 

A háború után az állami tervezőirodánál vállalt munkát, majd 1950. szeptember 1-től a KÖZTI (Középülettervező Iroda) állományába szerződtették. Az ötvenes években számos vidéki városban tervezett oktatási épületet,  például a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Központi épületét. A Budapesti Műszaki Egyetem H, T, R épületeit Kleineisel Jánossal tervezte.

A Műegyetem T és H épülete a Műegyetem rakpart 7–9. szám alatt 1957-ben (Forrás: Modern Ipari Építészetért Alapítvány  )

A KÖZTI-nél először tervező volt, majd később osztályvezető 1958. december 21-én bekövetkezett haláláig. 1953-ban Ybl-díjat kapott, 1955-ben pedig Kossuth-díjat. Utolsó megvalósult fővárosi munkája volt a városligeti művészsétány rendezési terve és szoborposztamenstervei voltak 1958-ban. Az Óbudai Kísérleti Lakótelepen a fiaival, ifj. Rimanóczy Gyulával és Jenővel jegyzett közös terveket immár két fia valósította meg.

Nyitókép: A pasaréti templom a buszvégállomással (Forrás: Fortepan/Képszám:44841)