Buda első evangélikus templomát József nádor felesége, Mária Dorottya támogatásával 1846-ban építette fel az egyházközség. A protestánsok csupán alig több mint fél évszázaddal korábban, II. József 1781-es türelmi rendelete értelmében kaptak korlátozás nélküli jogot templom építésére, azelőtt szigorú keretek közé szorították ilyen tevékenységüket. A nádorné közbenjárásának köszönhetően egy remek fekvésű telket kaptak a várbeli Dísz téren.
A Dísz téri evangélikus templom 1847-ben (Forrás: Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok, 1944)
A helyszín azonban túlságosan is vonzónak bizonyult, és az 1890-es évek közepén a Honvédelmi Minisztérium szemelte ki magának. Telekcserét ajánlottak: az egyházközség ekkor kapta meg a Bécsi kapu bejáratánál lévő területet, a templomot pedig nem egészen fél évszázados fennállás után lebontották, hogy helyére a Honvéd Főparancsnokság kerüljön. Mind az új templom, mind a minisztériumi épület megtervezésére Kallina Mór kapott megbízást.
A Honvéd Főparancsnokság a Dísz téren (Forrás: Fortepan/Képszám: 115806)
Az építész a morvaországi Velká Bitešben született 1844-ben, és előbb Prágában, majd a Bécsi Képzőművészeti Akadémián folytatta tanulmányait. A híres Otto Wagner irodájában helyezkedett el, akinek tehetségét hazánkban is ismerték, és a Pesti Izraelita Egyházközség őt kérte fel a Rumbach Sebestyén utcában egy zsinagóga tervezésére 1870-ben. Kallina Mór ebben is segített mesterének, aki végül rábízta a kivitelezés helyszíni irányítását. Így került a morva építész a rohamosan fejlődő magyar fővárosba, ahol le is telepedett.
Kallina Mór építész portréja (Forrás: hu.wikipedia.org)
Az 1870-es években már saját terveit valósíthatta meg: a zsinagógával párhuzamosan a Szentkirályi utca 26. szám alatti Nemzeti Tornacsarnokot (1870), majd a Zrínyi és az Október 6. utcák találkozásánál álló sarokházat (1876). Az évtized végén kapta első igazán nagyszabású megbízását a Honvédelmi Minisztérium várbeli palotájára (1879–1881), amelynek háta mögé épült fel a már említett Honvéd Főparancsnokság 1895–1897 között. Ez az építkezés hozta tehát Kallina számára az evangélikus templom tervezését is a Vár túlsó végében.
A Bécsi kapu a frissen felépült templommal 1896-ban (Forrás: FSZEK Budapest Képarchívum)
A Bécsi kapu tér a millennium idején még teljesen más képet mutatott, mint napjainkban, nem állt még például az Országos Levéltár, a környéket ezért a török kiűzése után emelt barokk paloták uralták. Kallina is ezekhez igazította a templom stílusát. Ez már alaprajzában is megmutatkozott, mely alapvetően egy téglalap volt, ám a térre néző északi végét lekerekítette. Ennek közepén, egy félkörívesen záródó, falba süllyesztett fülkében nyílik a bejárata is, melyet vastag kőkeret vesz körül.
A templom eredeti főhomlokzata (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
A fülke boltívét eredetileg pálmalevelek és angyalfejek díszítették, a fölötte lévő ívháromszögeket pedig hullámzó babérágak töltötték ki. A félkörív egy úgynevezett lunettát fogott közre, melyben a felekezet Erős vár a mi Istenünk köszöntése fogadta a betérőket. Ez a díszes kialakítás azonban áldozatul esett a második világháborúnak, és egyszerűbben állították helyre: ma a lunetta közepén egy úgynevezett termaablak (félkörív formájú ablak) nyílik, és azt keretezi a köszöntő felirat.
A bejárat környéke napjainkban (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)
Az íves főhomlokzat fő látványossága a bejáratot határoló két korinthoszi fejezetű oszlop, melyek egy roppant magas és többszörösen tagolt koronázópárkányt tartanak. E fölött még egy vázákkal díszített, bábkorlátos attika is végigvonult, mely azonban szintén elpusztult az ostromban. A főhomlokzat középtengelyében áll a felfelé fokozatosan karcsúsodó torony: az alján még olyan széles, mint a két oszlop közti homlokzati szakasz, feljebb a fülkéhez, a sisakja pedig a kapuhoz mérhető. Tetején már kereszt áll, ami építési idejét is determinálja, hiszen ekkoriban kezdték az evangélikus templomokat is mind gyakrabban így koronázni (korábban csillagot használtak erre). A tornyot szép részletformák is gazdagították, azokat azonban a háború utáni helyreállításkor sajnos elhagyták.
A templom a XX. század elején (Forrás: FSZEK Budapest Képarchívum)
Oldalhomlokzatait szintén korinthoszi fejezetű falpillérek határolják, és eredetileg szabályos köveket (kvádereket) utánzó vakolat borította, amit a helyreállítás során egyszerű, világos vakolatra cseréltek. A hosszanti falakon nagy méretű, félkörívben záródó ablakok nyílnak, melyek rímelnek a bejárati fülkére. A Fortuna utca felől az utolsó csupán vakablak, amit az magyaráz, hogy eredetileg a templomot ezen az oldalon is az egyházközségi iskola határolta. A Táncsics Mihály utca felől ma is hasonlóan csatlakozik az épülethez a lelkészi hivatal. Hátulsó, udvar felőli végében egy alacsonyabb, négyszög alaprajzú apszis tartozik a templomhoz, mely a szentélyt foglalja magában.
A templom Fortuna utcai oldalhomlokzata napjainkban (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)
Belseje ugyanis hasonlóan hosszanti elrendezésű, mint a katolikus templomoké, viszont az evangélikusoknál mindig csak egy szentély van az épületben. Általában egyetlen térből állnak, hogy a belső oszlopok ne akadályozzák az oltárra rálátást. Az istentisztelet során kiemelten fontos az igehirdetés, ezért az építészek odafigyeltek a jó akusztikára is: a budavári templomot is félköríves dongaboltozat fedte. Jellegzetességük még, hogy a befogadóképesség növelése érdekében az oldalfalakra is építenek karzatokat. E templomnak akadt még egy speciális ismertetőjegye is: az oltára klasszicista volt, azt ugyanis a Dísz térről hozta magával a gyülekezet. Az oltárkép viszont újabb volt, Székely Bertalan festette, és a kenyeret megáldó Jézust ábrázolta. Az 1944-es év szilveszterén azonban egy bombatalálat mindent elpusztított, a helyreállítás óta egy igényes fakereszt áll a szentélyben.
A kis méretű, de szemet gyönyörködtető alkotást 1895. október 20-án avatták fel, és ekkor vette használatba az összetartó gyülekezet. A háború utáni átalakítás óta csinosították az épületet, 1979-ben egy Sztehlo Gáborra emlékező mozaikgalambot, az átadás centenáriumára pedig egy, a felkelő nap sugarait ábrázoló színes üvegablakot helyeztek el a templomban. Előbbit Rác András, utóbbit Schneller Vilmos készítette.
A Szentlélek galambja a bejárati ajtó fölött (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)
Kallina Mór pályája sem ért véget a templommal, sőt az igazán nagy műveit még ezután hozta létre: 1897-re készült el a Honvéd Főparancsnokság – mely napjainkban kapja vissza eredeti arcát –, majd 1899-re a vejével, Árkay Aladárral közösen tervezett Corvin téri Budai Vigadó. Saját részére is épített egy villát a Városmajorban (XII. kerület, Városmajor utca 54.), ahol nagy családjával, többek között Árkay Aladárral élt.
Szintén vele együttműködésben tervezte a Ráday utca és Erkel utcák találkozásánál álló Jahn-házat 1904-ben (IX. kerület, Ráday utca 15.), a Rákóczi út és a Szentkirályi utca sarkán elhelyezkedő bérházat 1905-ben (VIII. kerület, Rákóczi út 19.). Ismert tőle még egy sírbolt is a Fiumei Úti Nemzeti Sírkertben, a Thalmayer-mauzóleum. Miután 1913. május 5-én visszaadta lelkét Teremtőjének, magát Kallinát is ebben a temetőben helyezték örök nyugalomra. Emlékét kedves alkotásán, az evangélikus templomon is őrzik egy tábla.
A nyitóképen: A budavári evangélikus templom a XX. század elején (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció