„Félórás utazással – a fővárosi Nagyvárad térről az 51-es villamossal – a belváros zajos, füstös forgatagától igazi csodára talál az utazó, egy gémeskútra. A villamos matuzsálem, valahol félúton Pesterzsébet és Pestimre között, dombok aljában lassan kanyarogva egy erdőbe döcög, majd széles mezőre ér. A sínek mellett birkanyáj, a közeli halmokon lovak legelésznek a napsütésben” – festette le az olvasóknak Bíró Zoltán az 51-es villamos Bivalyrét megállóját a Képes Újságban 1978-ban. A cikkből kiderül, hogy a képeken is szereplő gémeskutat még az 1940-es évek elején Barta Miklós készítette, aki a közeli tanyáján száz birkát, háromszáz csirkét és lovakat is tartott.

Az 51-es villamos a Bivalyréten, előtérben a nevezetes gémeskút (Fotó: Fortepan/Vizsnyiczai Erzsébet felvétele)

Az 51-es villamos vonalának első, 4,4 kilométeres szakaszát a Nagyvárad tértől Kispestig 1938. december 1-jén nyitották meg, melyhez fölhasználták a kőbányai iparvasút és a kispesti szemétvasút vágányait is, így a sínek története 130 évvel ezelőttre, 1893-ig nyúlik vissza. Ifjabb Cséry Lajos fővárosi képviselő elvállalta a főváros szemetének elszállítását, ám az újító vállalkozó ezt összekötötte azzal, hogy a még használható anyagokat (például csont, textil) kiválogatta belőle. A fővárosi szemetet az Ecseri úti fuvartelepen gyűjtötték össze, innen vasúton szállították a Határ útig, majd tovább a Wekerletelep mentén a Nagykőrösi úti válogatótelepre.

Tehát 1938-ban ezen az egyvágányos, négy kitérővel ellátott szakaszon 10 perces követéssel indult meg a villamosközlekedés a kispesti Vas Gereben utcáig, kezdetben – mivel Budapest határán kívülre ment – 8 filléres pótjeggyel. Kispest és Pesterzsébet polgármestere azonnal tiltakozott a szegény lakosságot sújtó pótdíj ellen.

Az 51-es villamos a Bivalyrét megállóban (Fotó: Fortepan/Vizsnyiczai Erzsébet felvétele)

Az 1940-es években nagy volt a szerelvényeken a zsúfoltság, gyakran voltak balesetek is. Ezek részben az egyvágányú vonal miatt történtek, ezért többször kérvényezték, hogy építsék át kétvágányúvá a vonalat. Erre 1951-ben került sor, de csak a pesterzsébeti Háromszék utcáig.

Már 1939-ben felmerült az igény a vonal meghosszabbítására Kispest-Kertvárosig, illetve Pestszentimréig. Ugyanis a Cséry-féle szemétvasút tovább is közlekedett. Amit a válogatótelepen használhatatlan szemétnek ítéltek, azt a Pestszentlőrinc és Pestszentimre határán elterülő családi birtokon – a később Cséry-telep néven elhíresült területen – helyezték el, ide pedig kivezették a vasutat is. Miután a főváros az 1900-as évek elején átvette a telepet, a válogatás megszűnt, de még az 1940-es években is nyitott kocsikkal és gőzvontatású mozdonnyal szállították az Ecseri útról a szemetet a pestszentimrei határba. Logikus lett volna tehát a folytatás.

Az 54-es villamos a Pestszentimre-Felső vasúti megállónál 1959-ben (Fotó: Fortepan/FŐMTERV)

Az 1950-es években megszüntetett szemétvasút helyén 54-es számmal indult villamos 1957-ben. A síneket a pestszentimreiek társadalmi munkában helyezték át a szemétdombok közül a Bivalyrétre, így az 54-es 1958-tól az 51-es vonalán érte el Kispest-Kertvárost, majd egy vágányon folytatva útját a Méta utca és Ipacsfa utca kereszteződésénél lépett be a XVIII. kerületbe. A Bivalyréten átvágva előbb Pestszentimre felső vasúti megállóhelyig közlekedett, majd a lajosmizsei vasútvonal mentén meghosszabbították Pestszentimre vasútállomásig.

Az 51-es vonalán 1961-ben társadalmi munkában teljes hosszában kiépítették a két vágányt, majd az 51-es és az 54-es összevonásával 1961. december 15-én megindult Budapest leghosszabb, 12,4 kilométeres villamosjárata a Nagyvárad tér és Pestszentimre központja között. Amíg az 54-es 20 percenként, a meghosszabbított 51-es 16 percenként járt, egyúttal a régi 51-es vonalán betétjáratot létesítettek 51/A számmal.

Az 51-es villamos a Bivalyréten, előtérben a nevezetes gémeskút (Fotó: Fortepan/Vizsnyiczai Erzsébet felvétele)

Érdekesség, hogy az 1960-as években a szerelvény első kocsijára csak bérlettel lehetett felszállni, de a zsúfoltság továbbra is megmaradt, sőt a használtcikk-piac megnyitásával még nőtt is, ezért 1965 és 1967 között 52/B számmal közlekedett betétjárat a használtcikk-piachoz, majd 1967-től az 51/A-t hosszabbították meg idáig.

A vonalon 1972 és 1974 között vágányfelújítást és felsővezeték-cserét végeztek, ezért többször autóbusz szállította az utasokat, 1976-tól pedig az észak–déli metróvonal építése borította fel az 51-es villamos közlekedését.

A vonal 1978-ban egyre felkapottabb lett, a Képes Újságban cikket írtak a Bivalyrét megállóról, szerepelt Cakó Ferenc A szék című animációs rövidfilmben, de ugyanebben az évben volt az is, amikor leszögezték, hogy a zsúfolt és gyakran javításra szoruló vonalat az M5-ös autópálya bevezető szakaszának építésével megszüntetik, helyette autóbusz közlekedik majd. A metróvonal déli szakaszának átadása után, 1980. március 29-étől az 51/A-t megszüntették, és 51-es is csak a Használtcikk-piac és Pestszentimre vasútállomás között járt – további három évig.

Az 51-es villamos a Bivalyrét megállóban (Fotó: Fortepan/Vizsnyiczai Erzsébet felvétele)

De mielőtt eljött volna a vég, történt még egy mókás epizód a villamossal. 1982. január 30-án negyed tízkor egy ittas fiatalember elkötötte a használtcikk-piachoz nem régen beérkezett szerelvényt. Az indulásra várva a vezetőállásban kezdett babrálni, erre elindult a villamos. A forgalomirányító és a pihenőjét töltő vezető azonnal értesítették a lajosmizsei vasúti kereszteződésre vigyázó baktert, aki leeresztette a sorompót, de végül a biztonsági relé önműködően leállította az ellopott villamoskocsit még a sorompó előtt.

A vonalon 1983. július 10-én közlekedett utoljára szerelvény, ezt követően a villamost a 194-es autóbusszal helyettesítették, a pályát elbontották, és megkezdték az M5 autópálya bevezetőszakaszának építését.

Nyitókép: Az 51-es villamos a Bivalyréten (Fotó: Fortepan/Vizsnyiczai Erzsébet felvétele)