A Várkert Bazár rámpáit turisták tömegei koptatják az év minden szakában, és bár nem különösebben meredek, de azért jólesik megállni rajta egyet szusszanni. Ehhez a néhány év óta itt megrendezett szabadtéri tárlatok is jó indokot szolgáltatnak, melyek közül a legújabb kedd délelőtt nyílt meg. Fodor Gergely, a Budai Várnegyedben megvalósuló beruházásokért felelős kormánybiztos emlékeztetett, hogy a Nemzeti Hauszmann Program keretében nemcsak építkezések folynak, de a történelmet is kutatják, az ehhez hasonló kiállításokkal pedig az ismeretterjesztéshez szeretnének hozzájárulni.

József nádor a kiállítás első tablóján (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Habsburg-Lotharingiai József Antal főherceg 1796 és 1847 között az ország nádoraként lakott az egykori királyi palotában, életének és munkásságának bemutatása tehát szorosan kapcsolódik a várhoz. Annál is inkább, mert igazán szívén viselte annak sorsát, ahogyan az egész nemzetét is: a legmagyarabb Habsburggá válva a palotát is fejlesztette az akkor divatos klasszicista stílusban, valamint a környező kertre is nagy gondot fordított – utalt a kormánybiztos a kiállítás helyszínére.

Fodor Gergely kormánybiztos (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A szót ezután a nádor ükunokájának, Habsburg-Lotharingiai Mihálynak adta át, aki a családi hagyományban őrzött megható és kedves történeteket osztott meg a jelenlévőkkel. Felidézte a későbbi nádor Firenzében töltött gyerekkorát, első két feleségének tragikusan korai halálát, de leghosszabban a magyarsághoz fűződő érzelmi kapcsolatáról beszélt. A rokonszenv kölcsönös volt, a magyarok már csak azért is kedvelték, mert Mohács óta király nemigen lakott Budán, ő pedig hasonló udvartartást rendezett be. Bár eleinte csak törte a nyelvet, de fáradtságot nem kímélve azt is megtanulta. Büszkeséggel töltötte el, hogy ereiben Árpád vére csörgedezik (III. Béla király idejében került rokonságba az Árpád-ház és a Habsburg-ház) és bár Habsburgként született, de magyarként halt meg – összegezte az ükunoka.

Habsburg-Lotharingiai Mihály, József nádor ükunokája (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Igazán persze a nemzeti ügyeink felkarolása miatt voltak hálásak a magyarok: a nádor rendszeresen közbenjárt bátyjánál, I. Ferencnél az érdekünkben olyannyira, hogy a király már csak vén Rákóczinak nevezte. Valójában Széchenyi István se tudta volna véghezvinni a modernizációs gondolatait a nádor támogatása nélkül. Mindkettejük célja volt, hogy egy nagy és méltó fővárost adjanak az országnak, ezért Buda és Pest fejlesztésére különös figyelmet fordítottak és a kiállítás veleje is ezt mutatja be.

Nánay Mihály történész, a kiállítás kurátora (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A megnyitóbeszédek után Nánay Mihály történész-kurátor tartott tárlatvezetést. Felvezetőként azzal a kevéssé ismert ténnyel érzékeltette a nádor magyarok iránti rokonszenvét, hogy már az 1810-es években lobbizott az uralkodónál hazánk számára önálló kormányzatért. Ezt ugyan nem érte el, de annyi minden mást igen, amelyekről a kiállítás tíz tablója mesél. Mindegyik egy-egy témát jár körül, például Pest városrendezését, a Széchényiekkel folytatott közös munkát, a Margit-sziget parkosítását, a mérnökök és a katonák képzését. De olvashatunk személyes életéről, feleségeiről, lakóhelyeiről, illetve zárásként a nemzet iránta táplált szeretetéről is. A szövegeket gazdag képanyag egészíti ki, a tablók hátoldalára pedig a témához kapcsolódó modern fotók kerültek: Kárász Karolinának, a Várkapitányság munkatársának művészi felvételei.

Részlet a kiállításból (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A legmagyarabb Habsburg – József nádor nyomában című kiállítás a Várkert Bazár Glorietthez vezető északi rámpáján tekinthető meg: öt tabló alul, öt pedig a visszafordító után, felül sorakozik. Mivel kivilágított installációra kerültek, ezért sötétben is élvezhetők, de csak november végéig. Az előttünk álló két hónapban igazán pompás indok lehet a gyönyörű helyszín felkeresésére.

A nyitóképen: A kiállítás a Várkert Bazár rámpáján (Fotó: Várkapitányság)