A Magyar Rádió új épülete a Józsefvárosban

A Magyar Rádió első irodái és stúdiója a Rákóczi út 22. alatti bérházban működött, együtt a Magyar Telefonhírmondó Rt. irodáival, hiszen a két vállalkozást egy cég működtette, mégpedig az állami tulajdonú Magyar Távirati Iroda. A Magyar Rádió rendszeres adásai 1925-ben indultak el, és szinte azonnal kiderült, hogy a Rákóczi úti épület kicsi ennek a vállalkozásnak, több helyre van szükség, ami miatt új székházat kellett keresni. A Pesti Hírlap című újság 1927. augusztus 26-i száma ezt írta az új hely kiválasztásáról:

„A Magyar Telefonhírmondó és Rádió r.-t. a nagy adóállomáshoz méltó Stúdiót akar építeni, ezért folyó hó 23-án a Főherceg Sándor utca 7. szám alatt megvett egy négyszáz négyszögöl nagyságú telket, ahol új háromemeletes épületet emel. Az épület magában foglal majd egy nagy és két kis Stúdiót, megfelelő számú próbatermet, helye lesz ott a művészeti és kereskedelmi vezetőségnek és irodáknak, ugyancsak ott nyer majd elhelyezést a postakísérleti állomás előerősítő berendezése.”

A munka nem tartott sokáig, valójában a Főherceg Sándor utca 5–7. (ma Bródy Sándor utca 5–7.) alatt állt két épület, mindkettőt 1871-ben emelték. Ezeket Gerlóczy Gedeon tervei szerint összenyitották, valamint két emeletet ráépítettek a házakra. Ez lett a Stúdiópalota. A kertben pedig egy új, kétemeletes épületet húztak fel.

A költözés már 1928. október 1-jén megkezdődhetett. Nemcsak a rádió költözött, hanem a Telefonhírmondó, valamint a Magyar Távirati Iroda is, mégpedig úgy, hogy a szolgáltatás gyakorlatilag nem szünetelt, néhány átmeneti változás volt csak a rádió és a Telefonhírmondó szolgáltatásában. Ennek részeként a rádió október 9-e és 20-a között nem sugárzott 9 óra 30 perckor híreket, mert az új stúdióban folytak a próbák, illetve a Telefonhírmondóban október 5-e és 10-e között a rádiós hírek közlése maradt el. A közvetítővonalakat október 9-én költöztették át.

Az új stúdiót 1928. október 25-én avatták fel, ettől kezdve a Magyar Rádió – és a Telefonhírmondó – adásait itt készítették, innen juttatták el a rádió esetén a Lakihegyen működő 20 kW-os rádióadóhoz (a nagy, ma is álló lakihegyi adótorony ekkor még nem készült el, azt 1933-ban avatták csak fel), a Telefonhírmondó esetén pedig vezetékeken az előfizetőkhöz. A Telefonhírmondó ekkor még átvette a rádió műsorait is.

A Pesti Hírlap Rádió Ujsága 1928. október 12-én terjedelmes cikkben közölte, hogy a lap mit várna el az új stúdióból közvetített rádióadástól:

„Szórakoztatónk, barátunk, tanácsadónk, a rádió, költözködik. Rohamléptekkel fejlődő lehetőségei túlnőtték a régi otthont, melyben gyermekéveit töltötte. A régi Stúdió korlátokat szabott a magyar rádió szabad szárnyalásának és most az újtól várjuk, hogy a magyar rádiót a magyar irodalom, zene és színházi kultúra mindenben egyenrangú társává tegye. […] Csodákat ezek után nem várhatunk és nem is várunk az új Stúdiótól. Örömmel üdvözölné azonban a rádióhallgatók tömege, ha az új Stúdió műsoraiban több élénkség nyilvánulna meg, így elsősorban kevesebb, de gondosan megválogatott előadásra volna szükség. Az előadók jórésze neves ember és szakmájának kitűnősége, de az előadottak túlságosan elvontak sokszor s így legfeljebb néhány száz hozzáértőnek és nem a nagy közönségnek szolgálnak okulásul. Az élet aktuális kérdéseit vigyük mikrofon elé! Egy másik része a rádió-közvetítéseknek, mely reformra szorulna, a Stúdió színházának műsora.”

A rádiózás egyre népszerűbb lett, az előfizetők és a rádiókészülék-tulajdonosok száma folyamatosan növekedett, így 1932-ben elindult a Budapest II. adó. A rádió 1938-ban nagyon sok emberhez eljutott, Budapesten minden 7., vidéken minden 34. lakosra jutott egy vevőkészülék.

Nyitókép: A Rádió új épülete a Főherceg Sándor utca 5–7. alatt 1934-ben (részlet)  (Fotó: Fortepan/Képszám: 45405)