Quittner Zsigmond 1857. február 13-án született Pesten egy jómódú családban. A felvidéki Vágújhelyről származó apja posztókereskedésből tett szert tekintélyes vagyonra, amiből tellett a fiai taníttatására is. A kis Zsigmond figyelme hamar az építészet felé fordult, de mivel az 1870-es években hazánkban még nem volt igazán magas színvonalú képzés, ezért tanulmányait Münchenben végezte. Miután azonban 1878-ban megszerezte az oklevelét, és két év alatt beutazta szinte egész Európát, hazatért, hiszen a földrész leggyorsabban fejlődő városa várta.
Hamar megtalálták a megrendelések, főleg a zsidó nagypolgárság alkalmazta előszeretettel. Laczkó Náthán nagykereskedő például 1882-ben bízta meg a Sugárút elején emelendő palotájának megtervezésével (Andrássy út 7.). Minden bizonnyal elégedett lehetett vele, hiszen egy évtizeddel később egy sokkal személyesebb feladatra is felkérte: saját és családja sírboltjának megépítésére. Quittnernek már volt tapasztalata hasonló munkában, közvetlen hazatérése után ugyanis ő irányította a Gerster Kálmán tervezte Deák-mauzóleum kivitelezését (1880). A személyes ismeretségen kívül tehát a jó referencia is számíthatott Laczkó Náthán szemében.
A Salgótarjáni utcai temető nyugati fala mellett álló Laczkó-mauzóleumot négyzet alaprajzúra szerkesztette, a család vagyonát, tekintélyét pedig magas oldalfalakkal érzékeltette. Ahogyan az Andrássy úti palotájukat is a korabeli ízléshez igazodva neoreneszánsz homlokzattal tervezte meg, úgy a sírbolt esetében is figyelembe vette a környezetet és a célt: az örökkévalóságra utalva a több ezer éves ókori építészet elemeit használta fel.
A szűk bejáratot közrefogó falpillérek fejezetét pálmaágak díszítik, közöttük olvasható a család neve, fölöttük pedig a timpanonos szemöldökkő zárja a kompozíciót. Utóbbinak a sarkait kisebb tetődíszek, úgynevezett akrotérionok stilizált formái egészítik ki. Ennek magasságában még szögletesen tekergő vonalak is futnak úgynevezett meandersávot alkotva. Az építményt az antik követelményeknek megfelelően merészen kinyúló, fogsorral és akrotérionokkal élénkített koronapárkány, illetve alattuk úgynevezett triglifekből és metopélból álló sor zárja.
A Wahrmann Mór (az első zsidó vallású országgyűlési képviselő) megbízásából szintén 1893-ban tervezett mauzóleum még az imént látottnál is magasabb, ugyanis a sírboltra egy kör alakú, oszlopos építményt, tulajdonképpen egy gloriettet állított a művész. Az alsó rész stílusát és szerkezetét tekintve is közel áll a Laczkó család nyughelyéhez, a fölső azonban könnyedebb annál: a félgömbkupolát díszes pillérek és csigavonalas fejezetű, ión oszlopok tartják. Ennek belseje is szerencsésebben megmaradt, betekintve láthatjuk a hátsó falnál álló sírkövet, melyet egy vésett növényekkel díszített és akrotérionokkal koronázott keret foglal magába. Ez a sírbolt a Salgótarjáni utcai temető legszebbjei közé tartozik, és szerepel a bejáratnál ingyenesen kapható tájékoztató kiadványban is.
Mahlup Adolf bőrgyáros és családja mauzóleuma (1895) több részletben is hasonlít az előzőhöz, ilyenek például a bejáratot övező ión oszlopok, melyek azonban itt egy háromszögű timpanonos oromzatot tartanak. A négyzet alaprajzú építményt egy félgömbkupola koronázza, melynek belső felületét kazettás kiképzés díszíti. Szintén a belső térből nézve érvényesülnek a félköríves ablakok színes üvegjei, bár azok egy része sajnos már kitört. Bár nincs túl jó állapotban, de a neoreneszánsz stílus igényessége így is megfigyelhető rajta.
Dezső Sámuel és családjának síremléke előtt szintén egy timpanonos, kapuszerű építmény áll, bár a háromszögű oromzatban ezúttal domborműves fűzfaág is helyet kapott, illetve azt vájatolt törzsű, római dór oszlopok tartják. Jelentős különbség azonban az eddigiekhez képest, hogy mögötte nem áll egy zárt mauzóleum, a sírkövet csupán egy falba építették bele. Spitzer Gerzson textilgyáros és családja számára – nyilvánvalóan a megrendelők akaratából – pedig csupán egy obeliszkszerű síremléket tervezett Quittner (1881 körül).
Bródy Zsigmond újságíró, lapszerkesztő és családja mauzóleuma (1893) stílusából kifolyólag különleges helyet foglal el Quittner síremlékei között: az is az ókort idézi meg, de nem a görög-római kultúrát, hanem az egyiptomit. Ennek megfelelően a szigorú, nagy kövekből álló, zárt sírbolton viszonylag kevés a díszítőelem, és a bejáratot is csak két-két lótuszfejezetű oszlop tartja. Belsejében, a hátsó falhoz épített sírkövön egy kitárt szárnyú madár áll, feljebb pedig egy hatalmas fűzfaágas dombormű díszíti a falat, mely azonban nem az egyiptomi, hanem a zsidó vallásban a gyász kifejezője.
Quittner Zsigmond maga is a Salgótarjáni utcai zsidó temetőben alussza örök álmát 1918 óta. Síremléke azonban nem mérhető a fentebb látottakhoz, egészen szerény alkotás, melynek egyetlen igazi dísze a nemesi címer, amit szerteágazó munkásságának köszönhetően 1904-ben kapott Ferenc Józseftől. Ezzel együtt járt – édesapja szülőfalujára utalva – a vágfalvi előnév is. A sírkő méretének szerénységét fekvése azért ellensúlyozza, míg ugyanis a fal melletti mauzóleumok némelyike csak nehézkesen közelíthető meg, az övé az egyik legszélesebb út, a Déli út mentén helyezkedik el.
Quittner Zsigmondot főleg nagyszabású épületek tervezőjeként tartjuk számon, de amint láttuk, kisebb méretben is remekelni tudott, stílus- és arányérzéke a mauzóleumok és síremlékek terén is megmutatkozott. Neki is köszönhető tehát, hogy a Salgótarjáni utcai zsidó temető 2002 óta műemléki védettséget élvez.
A nyitóképen: Quittner Zsigmond síremléke (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció