Kozma Lajos 1884. június 8-án született a Somogy vármegyei Kiskorpádon, szegény zsidó családban Fuchs Lajos néven. Elemi és középiskoláit Marcaliban, Kaposvárott és Győrben végezte, majd 1902 őszén a budapesti József Nádor Műegyetem Építészmérnöki Szakosztályára iratkozott be. Tehetséges évfolyamba került, hallgatótársai között találjuk a később Fiatalokként nevet szerzett csoport számos tagját, például Jánszky Bélát, Szivessy Tibort és Tátray Lajost.
Az ifjú építészeket az az Angliából induló szellem hatotta át, amely a lelketlen gyáripar ellenében a kézművesmesterségeket elevenítette fel, és ennek érdekében a népművészet felé fordult. Társaihoz hasonlóan ő is gyűjtőutakra indult, hogy a népi építészet szerkezeti és díszítőelemeit a helyszínen tanulmányozhassa, és persze vázlatfüzetébe rajzolhassa: előbb a Dunántúlt, majd Erdélyt barangolta be. Fontosnak tartotta azért a széles látókört is, így külföldi tanulmányutakat is tett.
Kozma grafika iránti vonzódása már egyetemistaként is megmutatkozott, a Megfagyott Muzsikus című diáklap 1906-os évfolyamának ő rajzolta a címlapját, valamint nyolc könyvdíszét is. Az orgánum egyébként nem sokkal korábban indult, és már a neve is sejtette humoros stílusát, hiszen abból indult ki, hogy ha az építészetet magasztosan megfagyott zenének hívják, akkor az építész a megfagyott muzsikus. Noha gátlástalanul karikírozták tanáraikat, azok nem gördítettek akadályt az oklevelük megszerzése elé, Kozma 1906-ban diplomázott.
Noha építészmérnök lett, kezdetben iparművészeti tehetségét kamatoztatta jobban, korai építészeti tervei közül is az egyik legjelentősebb az Iparművészek Szövetségének székháza volt (1913). A hivatali helyiségeken túl az utcai részébe kirakatokat is tervezett, hogy ott a különböző iparművészeti termékeket megtekinthessék a járókelők. Nagyon érdekes a kilenc, rendkívül meredek oldalú sátortető, melyek oromzatát stilizált népművészeti domborművekkel borította volna.
E terve nem valósult meg, de néhány híres épület homlokzati dísze és berendezése az ő keze nyomát viselte: Lajta Béla ugyanis 1910-ben rábízta az irodája vezetését, amit három éven keresztül irányított. Ez idő alatt Kozma tervezte meg a Szervita téri Rózsavölgyi-házban üzemelő Szalon és Zeneműbolt biedermeier bútorzatát (1912), majd az Erzsébetvárosi Bank és a Vas utcai Felsőkereskedelmi Iskola külső népművészeti díszeit is (1912–1913).
Az 1913-as esztendő nagy változásokat hozott az életébe: egyrészt kinevezték az Iparrajziskola tanárává, másrészt egy saját vállalkozást is indított Budapesti Műhely néven. Utóbbival a lakásművészet megreformálása volt a célja, bútorok, enteriőrök, használati tárgyak tömegeit tervezte és kivitelezte, melyek a hírnevét a határokon túlra is elvitték. A következő évben kitörő világháború azonban megakasztotta a munkát, Kozmát frontszolgálatra kötelezték, ahonnan szerencsére épségben tért vissza.
Számos avantgárd művésszel együtt ő is részt vett a Tanácsköztársaságban – rövid ideig a Műegyetemen is tanított –, de annak bukása után nem hagyta el az országot, itthon maradt. Bár közfeladatot nem kapott, magánmegrendelésekkel bőségesen ellátták, bútortervei ugyanis rendkívül népszerűek lettek. A Kozma-barokk szinte fogalommá vált. Ez átszivárgott az építészet területére is, első megvalósult alkotásán, a Kner nyomdászcsalád gyomai villáján is a stílusra jellemző csigavonal a leginkább szembeötlő motívum (1925). Hasonló stílusban, de már a fővárosban épült a Zivatar utca 9. és a Stefánia út 65. szám alatti villája is.
A neobarokk hazánkban főleg a trianoni trauma hatására vált igazán népszerűvé, a húszas évek végétől azonban mind nagyobb teret nyert a letisztultabb formaképzés. Ez Kozma 1929-ben épült Retek utca 32. szám alatti családi házán is megfigyelhető, ahol már a szögletesség dominál, még a bejáratot, illetve az erkélyt közrefogó falifülkék is trapéz alakban záródnak. A homlokzat vízszintes tagolása és a sűrű ablakrácsok az art deco hatásáról tanúskodnak.
A harmincas évektől azután – kisebb pálfordulásként – a díszeket szinte teljesen mellőző modern építészet hívévé szegődött. A Napraforgó utcai modern villákból álló lakótelepre két házat is tervezett (az 5. és a 6–8. szám alá), melyeknek külső megjelenésén is látszik, hogy a funkció, a jó használhatóság volt a vezérelv: széles, úgynevezett szalagablakok nyílnak rajtuk, hogy a nap tovább besüssön, a lapos tetőre pedig akár kertet is lehetett volna telepíteni.
Saját Lupa-szigeti nyaralóján ismét megcsillogtatta, hogy ért a különleges formákhoz, annak lábakra állított, vasbeton szerkezetű erkélye ugyanis a Duna fölé is kinyúlik, így egészen újszerű látványt nyújt. Továbbra is népszerű volt tehát, amit számos megrendelése is jelez: főleg magánemberek kérték fel családi házaik megtervezésére, melyek többsége Budán, a II. kerületben épült meg, például a Bimbó út 39., a Bimbó út 67., a Csopaki utca 10., a Hermann Ottó utca 10., a Trombitás utca 13., a Berkenye utca 19., az Orsó utca 21. szám alá. A pesti oldalon egyik leglátványosabb munkája a Magyar Divatcsarnok (Rákóczi út 72–76.) homlokzatának és belső tereinek átalakítása volt.
Érdekesség, hogy házai közül kettőhöz is jelentős történelmi személyek vagy események kapcsolódtak: az Orsó utca 43. szám alatt lakott Nagy Imre 1949 és 1956 novembere között, ez alapján nyitott itt a Magyar Tudományos Akadémia emlékházat 2002-ben. Az V. kerületi Vadász utca 29. szám alatti „Üvegházba” – melyet ifj. Weiss Gyula üveg-nagykereskedő megbízásából raktárépületnek tervezett Kozma – pedig 1944-ben a Svájci Nagykövetség Idegen Érdekeket Képviselő Osztályának Kivándorlási Irodája költözött, ahol a vészkorszakban zsidók tömegei nyertek menedéket vagy kaptak védlevelet. Ennek emlékére nyílt meg itt 2005-ben az egykori svájci konzul nevét viselő Carl Lutz Emlékszoba.
Kozma Lajos legismertebb épülete a II. kerületi, Margit körút 55. szám alatti hétemeletes Átrium-ház, melyet 1935-ben tervezett modern stílusban: a homlokzat középső, kiugró szakaszát teljes szélességében szalagablakok fogják át, melyeknek narancssárga keretei azért sugallják, hogy a belső tér egyáltalán nem puritán, sőt nagyon is elegáns. A barátságos megjelenésre azért is volt szükség, mert sokan jártak ide, a bérház földszintjén és első emeletén ugyanis 770 férőhelyes mozi működött.
A filmre váró nézők az előtérben fekete-fehér pepitás kőlapokon, valamint hasonló színösszeállítású, üvegmozaikkal burkolt oszlopok között mozoghattak, utóbbiakat négyzetes acélpillérek is támogatták. A pénztárfalat eredetileg datolyapálma furnírral borították, melynek melegsége remekül ellensúlyozza a fém és az üveg hidegségét. A kontraszt a színekben is érvényesül, az említett fekete-fehér mellett nagy szerepet kap a narancssárga és – különösen a vetítőtermekben – a vörös szín is. Stílusában és színösszetételében is nagyon hasonló bérházat tervezett Kozma a Régiposta utca 13. szám alá 1938-ban. Ezen egy bájos részletnek is helyet hagyott: a földszintjén Kovács Margit kétlovas postakocsit ábrázoló domborműve a mai napig látható.
Származása miatt a második világháború végén bujkálni kényszerült, 1945-ben azonban az új hatalom a szakmai csúcsára, az Iparművészeti Főiskola igazgatói székébe ültette, valamint megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend arany fokozatát is. Új Építészet címmel 1946-ban folyóiratot indított, valamint ekkor kapta meg élete első állami megbízását: a XIII. kerületi Kilián György útra kellett egy általános iskolát terveznie (ma Németh László Gimnázium). Felépülni azonban már nem láthatta e művét, 1948. november 26-án elragadta a halál.
Nyitóképen: Az Átrium-ház (Forrás: Tér és Forma, 1936. 5-6. szám)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció