A Lánchidat 1849. november 20-án adták át a forgalomnak. Azonban több hónappal korábban, 1849. január 1-jén – azaz 175 évvel ezelőtt – már egy különleges szállítmányt vittek át rajta Budáról Pestre, mégpedig a Szent Koronát és a koronázási ékszereket, hogy azokat az előretörő osztrák csapatok elől Debrecenbe menekítsék.
Sokakban felmerülhet az a kérdés, hogy ha a Lánchíd csak 1849 novemberben lett kész, hogy lehetett 11 hónappal korábban már olyan értékes szállítmányt, mint a magyar Szent Korona átvinni a félkész hídon? A megfejtés a híd szerkezetében és építésének körülményeiben található.
A Lánchíd függőhíd, az útpályát a láncok tartják. A láncokat már 1848 nyarán beemelték, ezután kezdődött meg a híd útpályájának megépítése. Előbb fel kellett szerelni a láncokról lelógó függesztőrudakra nagyságrendileg 200 darab, egyenként közel 15 méteres, 2,5 tonnánál nehezebb öntöttvas kereszttartót. Az egymástól 1,8-1,9 méterre lévő kereszttartókra eleve faszerkezetű útpályát terveztek, de azt csak az építkezés végén kívánták elkészíteni, de a munka megkönnyítésére egy ideiglenes hídpályát lefektettek a fémszerkezetre, amelyen már az építés alatt lehetett közlekedni, sőt különleges engedéllyel az építőkön kívül más is használhatta.
A hidat a hadsereg is számításba vette a hadi mozgásokra, hiszem Magyarországot 1848-ban megtámadta az osztrák császári sereg. Ezért 1848 végére előkészítették arra is, hogy ha kell, a hadsereg akár ágyúkkal is átkeljen az ideiglenes pályán. Az, hogy a hídon már lehet, de valójában nem szabad közlekedni, sokakat fellelkesített, 1848 utolsó napjaiban egyre többen csak úgy szórakozásból átkeltek a hídon. Ennek megakadályozására a honvédelmi bizottmány olyan intézkedést hozott, hogy a lakosokat eltántorítsa ettől. A Pesti Hírlap 1848. december 29-i számában ezért az alábbi rendelet jelent meg:
„Mégis egynémellyek azon rendbontó tettre vetemedtek, hogy esti sötéttel az őröket megrohanva, százanként tódultak által rajta, s ez által a híd elkészithetését tettlegesen gátolták, sőt a tulajdon szentségét is megsértették. Azért oda utasíttatik Budapest városa hatósága, hogy holnap nemzetőri elegendő erőt alkalmazván a lánczhidnak mindkét bejárásához, az ezentúl vétkezők ellen rögtön és erélyesen járjon el.”
A közeledő osztrák csapatok miatt a Budán őrzött Szent Koronáról is gondoskodni kellett. A korona elszállításáról a honvédelmi bizottmány 1848. december 30-án intézkedett. Kossuth Lajos Bónis Sámuel országgyűlési képviselőt nevezte ki a korona szállításáért felelős kormánybiztossá, akinek feladata volt Ürményi Ferenc koronaőr és Láhner György ezredes közreműködésével a Szent Korona Debrecenbe való eljuttatása, erre 4000 forintos költségkeretet is biztosítottak. A Vasárnapi Ujság 1886. november 11-i számában így emlékezett vissza a korona szállítására:
„A Duna beállott volt, a legszükségesebb közlekedést a lánczhíd tartá fenn, melyre még csak ideiglenesen nagyjából voltak padlók lerakva az ágyuk átszállítására, mit a híd végén ki nem egyenlített mély üreg nehezített. Bónisné asszonysága végett átment a kormányelnökhöz, hogy őt e nehézségekről tudósítsa. Azonnal kiadatott a rendelet az üreg betöltésére, és Bónis saját üveges hintójába fogatott, hogy a koronát rajta áthozzák. Azalatt Bónis a koronát átvéve, kíséretére a koronaőrség huszonnégy gránátosát kirendelve föleskette. A hintón azonban a korona ládája csak úgy fért el, hogy az üvegek levétettek, s mind a két felől oldalt menő őrség a ládát tartva támogatta. Ekkép Sz. István koronája mintegy első szállíttatott volna át a lánczhidon.”
A Lánchíd tehát 1849 januárjára kész volt annyira, hogy a Szent Koronát át lehessen rajta szállítani. Persze nem minden nehézség nélkül, hiszen a híd még javában építési terület volt. A koronát tartalmazó ládát felrakták tehát Bónisék saját hintójára (akik eleve Budán laktak), és a Lánchídon keresztül a vasútállomásra szállították, amely nagyjából a mai Nyugati pályaudvar helyén, de attól kissé délebbre volt. A koronát vasúton Szolnokig vitték, onnan kocsival jutott el Debrecenbe.
A híd további építését az 1849-es hadi események jelentősen késleltették, hiszen például 1849-ben az osztrák csapatok fel is akarták robbantani, sőt robbantottak is, de csak kisebb károk keletkeztek a szerkezetben. A hadi események, a kisebb rombolások is hozzájárultak ahhoz, hogy a hidat csak 1849 novemberében tudták megnyitni a nagyközönség előtt.
Nyitókép: Alt Rudolf rajza a Lánchídról 1849–1850 körül (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció