A Pál utcán túl – Molnár Ferenc nevét viselő iskolák

Molnár Ferenc 1878. január 12-én született egy pesti polgári családban, eredeti vezetékneve Neumann volt. Már gimnazista korában is újságírónak készült, de szülei nyomására jogot kellett tanulnia. Eközben is megtalálta a módját az írásnak, cikkeit pedig olyan nagy példányszámú napilapok is közölték, mint a Pesti Hírlap vagy a Budapesti Napló. Később, a XX. század első éveiben már regényei is jelentek meg, melyek közül az 1906-ban kiadott A Pál utcai fiúk lett a legsikeresebb.

A Pál utca valós helyszín, a Józsefvárosban található, így nem csoda, hogy a kerület egyik általános iskolája az író nevét vette fel: a Somogyi Béla utca 9–15. szám alatti Molnár Ferenc Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskoláról van szó. Az intézményt röviden csak Grundsulinak hívják, ezzel is utalva a híres regényre. Pedig valójában a mű nem itt játszódott, sőt nem is adhatott otthont a gittegyletnek, mivel annak cselekménye 1889-ben történik, míg az intézmény régebbi épületét csupán 1894-ben emelték.

Alapításakor az utca még Rökk Szilárd ügyvéd, egyben jeles jótékonykodó nevét viselte, és így hivatkoztak erre az elemi iskolára is, melyet a székesfőváros épített és tartott fenn. A korszakra jellemzően historizáló, főleg neogótikus jegyeket mutató homlokzatot kapott, melyet szinte teljes egészében téglával borítottak. A monoton anyaghasználatot kellemesen meglepő díszek ellensúlyozzák: a földszinti szegmensíves ablakok kötényeiben bábos korlát kapott helyet, az emeleti csúcsíves ikerablakok pedig a vörös szegélyeikkel különülnek el a környező sárga felülettől.

Főbejárata ugyan a homlokzat közepén nyílik, de az épület legszebb része a két szélső kiszögellés: az első emeleti ikerablakokat és a második emeleti hármas ablakokat is közös csúcsíves mezők fogják össze, melyekben még kisebb kördíszek is helyet kaptak. A téglaépítészet északnémet eredetére a lépcsőzetesen záródó oromzatok emlékeztetnek, melyek a Balti-tenger partvidékének reneszánsz műemlékeiről kerültek hazánkba. Talán az esztétikus megjelenése is közrejátszott az iskola népszerűségében, a XIX. század végén egyike volt ugyanis Budapest legnépesebb oktatási intézményeinek. A második világháború után a szomszédos telket felhasználva egy új épülettel bővítették (Somogyi Béla utca 9–11.), a tanulók azóta főleg ide járnak, míg az eredetit a Józsefvárosi Diáksport Egyesület, illetve a Mesepalota Óvoda használja.

A Pál utcai fiúk iskolája viszont a Ferencvárosban volt: Molnár Ferenc a saját diákéveinek helyszínét, a Lónyay Utcai Református Gimnáziumot elevenítette fel a regényben. Az intézmény akkor még a Lónyay utca 4/c szám alatti neoreneszánsz stílusú épületben működött, melynek homlokzatát teljesen tégla borítja, ám a vörös és a sárga színek játéka, illetve az ablakok terrakotta zárókövei ezúttal is remekül ellensúlyozzák a monotonitást. Ma a Szent Györgyi Albert 12 Évfolyamos Iskolának ad otthont, érdekesség azonban, hogy az emléktáblák tanúsága szerint e falak között nyílt meg a Budapesti Bolgár Iskola 1918-ban, amely később, 1933–1941 között a Grundsuli régi épületében működött.

A Ferencvárosban Molnár Ferenc nevét a Mester utca 19. szám alatti tanintézmény viseli: a Budapest IX. Kerületi Molnár Ferenc Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola. Nemcsak az író személye és a kétnyelvűség a közös vonás a Somogyi Béla utcai iskolával, hanem a hatalmas kiterjedése is: hosszabbik szárnya az Ipar utcán terül el, melyben eredetileg óvoda is helyet kapott, a Mester utcai traktus pedig rövidebb ugyan, de ehhez még a telek belsejébe nyúló épületrészek is csatlakoznak, melyek egy udvart fognak körül. Jelenleg huszonkét tanterme, tizenegy szaktanterme, valamint három tornaterme is van, így tulajdonképpen elfoglalja a Mester utca – Ipar – utca – Vaskapu utca – Tinódi utca által határolt háztömb több mint negyedét.

Külső megjelenésében is felismerhető a hasonlóság, hiszen ugyanabban a korszakban, 1902-ben épült: ugyanúgy kétemeletes, és nagy részét tégla borítja. Persze számos különbség is van, homlokzata például neoreneszánsz stílusú, melyet a földszint szabályos köveket imitáló (kváderköves) vakolása, valamint az első emeleti ablakok idomtéglákból kialakított szemöldökpárkánya is mutat. A vörös színű téglák ugyanúgy az ablakok környékére összpontosulnak, de nem alkotnak összefüggő keretet, inkább olyan hatást érnek el, mintha szalagok díszítenék a nyílásokat. Összességében ezen is az északnémet téglaépítészeti hagyományok tükröződnek, amelynek egyik érdekes motívuma az egyenes záródású ablakok fölötti szegmensíves szemöldökök.

Főbejárata a Mester utcai szárny jobb szélén, egy enyhe kiszögellésben (rizalit) nyílik, főhomlokzatnak viszont inkább az Ipar utcai tekinthető, mely harmonikusabb elosztású, közép- és oldalrizalitokkal is rendelkezik. A két traktus találkozásánál kézenfekvő volt egy rövid sarokhomlokzat kialakítása is, hogy a forgalmas Mester utcából nézve szebb legyen az összhatás. Nem lehet elmenni szó nélkül még az 1881-ben épült Práter utca 11–15. szám alatti, egykori polgári leányiskola előtt sem – melyben ma a Szent Benedek Gimnázium Szakképző Iskola és Kollégium működik –, hiszen 2007-ben ez előtt állították fel Szanyi Péter szoborcsoportját, A Pál utcai fiúkat.

A nyitóképen: Szanyi Péter: A Pál utcai fiúk szoborcsoportja (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)