Ybl Lajos 1855. szeptember 25-én született Pesten idősebb Ybl Lajos és Fábián Magdolna fiaként. A család leghíresebb tagja azonban nagybátyja, Ybl Miklós volt, aki az építészet területén vált szakmája legtekintélyesebb képviselőjévé. A fiatal Lajos őt követte a pályán, tanulmányait is ugyanúgy Bécsben kezdte, viszont már Stuttgartban fejezte be. Első tervezői tapasztalatait nagybátyja műtermében szerezte, de az 1879-es szegedi nagy árvíz után a város újjáépítésén is dolgozott. Az alföldi metropolisz a magánéletében is fontos helyszínnek bizonyult, itt ismerte meg ugyanis későbbi feleségét, Mayer Ilonát, akivel 1881-ben kötött házasságot. A frigyből egy gyermek született, az az Ybl Ervin, aki kiváló művészettörténésszé vált, és aki Ybl Miklós első monográfiáját is összeállította.
Az 1880-as évtized Lajos számára a szorgalmas gyarapodásról szólt, a kisebb részmunkák sorával szívta magába azt a tudást és képességet, amellyel felvértezve már jelentős alkotásokat hozott létre. Ennek első példája a hódmezővásárhelyi városháza volt, melynek tervpályázatát 1890-ben nyerte meg, és amelyet négy évvel később adtak át. Tornyát a helyiek kívánságára állítólag azért tervezte rendkívül magasra, hogy legalább ebben legyőzzék a szomszédos Szegedet, amellyel folyton rivalizáltak. A neoreneszánsz stílust pedig minden bizonnyal Ybl Miklós hatására választotta. Hódmezővásárhely máig hálával őrzi az emlékét, 2009-ben felállították mellszobrát is a városháza aulájában.
Következő jelentős alkotása még mindig az ország déli területeihez kötötte, 1896-ban ugyanis a temesvári Millenniumi templom tervezésére kapott megbízást. Itt a funkció miatt tért el a nagybáty által kijelölt úttól, a templomok számára ugyanis a középkori stílusokat tartották megfelelőnek, hiszen az egyház azokban az évszázadokban volt hatalma csúcsán. Ybl egész pontosan a neorománt választotta, melynek stílusjegyei (például a félkörívesen záródó ikerablakok, a törpegaléria, a bélletes kapu) a nyerstégla homlokzat ellenére is példásan érvényesülnek.
Ybl nemcsak szakmájában, hanem a közéletben is tudta, mit hogyan illik tenni, otthonosan mozgott a protokolláris világban. Ebben előnyére volt az őt egész életében körülvevő művelt polgári környezet is, bár ő maga nemességet is nyert, amikor az uralkodótól megkapta a Vaskorona-rend III. osztályát és vele együtt a lovagi címet. Ezt a kitüntetést még I. Ferenc osztrák császár alapította 1816-ban, és a jelvény közepén szereplő F betű is rá utal. Rajta látható még a birodalmi kétfejű sas is, mely a névadó koronán áll. Később kiérdemelte még a Máltai Lovagrend I. osztályú keresztjét és a Német Vörös Sasrend középkeresztjét is.
Mindezeknél nagyobb elismerés volt azonban, hogy Ferenc József 1895-ben budapesti és gödöllői várkapitánnyá is kinevezte. Ez a pozíció nagy körültekintést, tapintatot, valamint jó diplomáciai érzéket kívánt, ami Ybl Lajosban természetéből és neveltetéséből adódóan megvolt. Talán valamennyire szakmájának is köszönhette a magas beosztást, hiszen ekkor már javában kivitelezés alatt álltak a budai királyi palota új szárnyai, tehát indokolt lehetett egy építészt megtenni várkapitánynak. A megbízatás egyébként azt is jelentette, hogy Ybl képviselte a királyi házat a várépítési bizottságban. Itt gyakorta találkozott a Vaskoronarend egy másik lovagjával, Hauszmann Alajossal, akivel hamar jó kapcsolatba került. Ezt fényesen bizonyítják például közös nyugat-európai utazásaik, melyek során híres kastélyok berendezéseit tanulmányozták, így gyűjtve inspirációt a budai palotához.
A századfordulón Yblt súlyos betegség támadta meg, aminek kialakulásában a nagy felelősséggel járó feladatai is szerepet játszhattak, felgyógyulása után ugyanis lemondott a várkapitányi tisztségéről. Visszatért a tervezőasztalhoz, és ma is álló budapesti épületeit nagyrészt ekkoriban alkotta meg. Az Istenhegyi út 88. szám alatti villát dr. Wagner Géza számára Strifler Antallal közösen építette (1905) egy meredek domboldalba, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a budai hegyekre. Éppen ezért az északi oldalához csatlakozó félköríves kiszögellés tetején egy tágas teraszt is kialakítottak, illetve egy erkélyről is lehet gyönyörködni a panorámában. A hátsó oldalán álló alacsony torony gúla alakú sisakja is azt jelzi, hogy az ekkoriban terjedő szecesszió Ybl épületeinek tömegeire kevéssé, inkább csak a homlokzatok díszítésére volt hatással.
Ez a Blitz Mórné számára a Rottenbiller utca 35. szám alá tervezett ötemeletes bérházon (1909–1910) látványosabban figyelhető meg: a Damjanich utcai sarkát itt is historizáló jellegű, manzárdos sisak zárja le, a két emeletet is átfogó zárt erkélyeken viszont növényi díszek sorakoznak. A szecesszió bécsi változatára utalnak a szögletes, geometrikus formák – például a három-, illetve hatszög alakú gyémántok –, de a klasszicizálás is egészen erős már rajta, hiszen szinte behálózzák a copf füzérek. A fehér homlokzaton különösen jól érvényesül a kapu vörösmárvány keretezése, és egyben fel is készíti a belépőt az előcsarnok színes pompájára.
Az előzőnél sokkal egyszerűbb a Hungária körút és a Szörény utca találkozásánál fekvő épületegyüttese, bár azt nem is magánmegrendelésre, hanem a Székesfőváros kislakásépítési programjának keretében tervezte 1909–1910 során. A több különálló ház mindegyike háromemeletes, és a homlokzatuk ugyan kevésbé díszes – bár eredetileg geometrikus díszek és füzérek ezen is helyet kaptak, amelyeket a háború utáni helyreállításkor már elhagytak –, a tetőzet viszont egy új irányzat, a nemzeti romantika befogadásáról tanúskodik: a csonka kontyos, deszkaborítású oromzatokban a népi építészeti formaképzés jelent meg. Ez a csongrádi Batsányi János Gimnáziumon teljesedett ki (1913), amelyet magyaros szecessziós díszek sokasága is borít.
Az 1910-es évek elején a szecesszió ellenhatásaként megerősödött a klasszicizálás az építészetben, ami Ybl Lajos munkásságában is nyomot hagyott. A Pápai Manó varrógépgyáros részére tervezett, Thököly út 61. szám alatti bérházon (1911) a trapéz, illetve ötszög záródású oromzatok mellett még a sarki loggia szögletes, tagolatlan pillérei is ennek az áramlatnak a hatásáról árulkodnak. Ez nem jelenti, hogy dísztelen lenne, sőt a nyugati homlokzatra még egy nőalak szobra is felkerült, melyet Ligeti Miklós faragott ki kőből.
Nem is annyira minőségük, inkább nagy számuk miatt fontos megemlíteni a gyermekmenhelyeket, Ybl ugyanis tizennégy városba tervezett ilyen karitatív célú épületet. Az építész az első világháború után már kevesebbet alkotott. Közéleti szereplésekben és tervezői munkában gazdag élete 1934. január 24-én ért véget. A Fiumei Úti Nemzeti Sírkertben helyezték örök nyugalomra (35-ös parcella, 10. sor 7. sírhely), feleségével és fiával közös síremlékét neves művészek, Weichinger Károly építész és Ohmann Béla szobrász készítette. A rajta szereplő felirat máig hirdeti, hogy a családfő nemes és lovag volt.
A nyitóképen: A Szörény utcai kislakásos bérház 1913-ban (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció