Az ember előszeretettel veszi körül magát fával, a nagyobb ünnepeket is faállítás szokta kísérni, amire a karácsony a legjobb példa. Kevésbé elterjedt, de most május elején nagyon is aktuális a májusfa állítása, mely a természet újjászületésének szimbóluma, ugyanakkor a párválasztáshoz is kötődik. A legények a szívük választottjának kerítéséhez rögzítették e fákat, éppen ezért színes szalagokkal is díszítették, valamint ételt-italt is aggattak rá. Jellemzően nyár- vagy nyírfát használtak e célra, de Erdélyben inkább fenyőt. Egészen pünkösdig a helyén hagyták, csak ekkor bontották le.

Májusfavitel egy színpadi előadáson (Forrás: Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Zenetudományi Intézet)

A karácsonyfa-állítást mindenki ismeri, pedig ez még viszonylag új szokás, csak a XIX. században jött divatba. A májusfákról a legkorábbi adat a XV. századból származik, a bokrétaünnepet viszont már XIII. századi források is említik, ez tehát a legrégibb a három közül. Ahogyan a karácsonyfa-állítás, úgy ez is német területekről került hazánkba, bár ez közvetlenebben történt, maguk a telepesek hozták magukkal. A középkorban latin kifejezéssel hospeseknek nevezték őket, ami magyarul jövevényt, vendéget jelent. Az ekkorra túlnépesedő Nyugat-Európából sokan keltek útra kelet felé, hogy szerencsét próbáljanak, és később ők, illetve utódaik adták a városi polgárság zömét.

Bokrétaünnep egy tarcali lakóház építésénél 1976-ban (Forrás: Fortepan/Képszám: 269840)

Hazájukban általában Richtfestnek hívták azt az ünnepet, amelyet egy-egy épület tartószerkezetének elkészültekor ültek, bár tájegységenként vannak eltérő megnevezések is. Az események azonban hasonló keret szerint zajlottak: az egyik vezető pallér helyezte fel a bokrétát a fal legmagasabb pontjára, majd beszédében köszönetet mondott az építtetőnek, végül pedig Isten áldását kérte az épületre. Ezután a munkálatok közelgő befejezésének reményében lehajtott egy pohár bort vagy pálinkát, a poharat pedig szertartásosan földhöz vágta.

Ezen az 1932-ben emelt épületen igen sok munkás dolgozott (Forrás: Fortepan/Képszám: 191238)

Az ünnepség – továbbra is az építkezés helyszínén – lakomával folytatódott, melyre mindenkit meghívtak, aki ott dolgozott. A résztvevők örömét csak fokozta, hogy a szabályok szerint mindig munkaidőben kellett tartani, és az anyagi hátterét az építtető biztosította. Ez a tétel is szerepelt tehát a költségvetésben az anyagok és a munkabérek mellett. Valójában nem is az adott épület, hanem a kőművesek, az ácsok és a rokon szakmák képviselői voltak ekkor a középpontban, a fizikai munka becsületét ünnepelték meg. Ugyanakkor egyfajta jogi aktus is volt, e különleges módját választották annak, hogy jelezzék, nagyrészt elkészültek, így a mai teljesítésigazolás egyfajta elődjének is tekinthető.

Erre az épületre a bokrétaünnep alkalmából erősen felrögzítették a faágat (Forrás: Fortepan/Képszám: 280040)

Alapvetően Magyarországon is így zajlottak ezek az ünnepségek, melyekről – különösen a nagy érdeklődésre számot tartó építkezések esetében – a sajtó is hírt adott. Az Operaház bokrétaünnepéről például ezt írta Ney Béla Az Építési Ipar című műszaki hetilap 1878. december 15-i számában:

„Maga az épülő dalmű-ház is zászlókkal, címerekkel és haragos-zöld fenyő-füzérekkel gazdagon és ízlésesen föl vala ékesítve […]. Pontban három óra után megindultak a bokrétát vivő munkások az első-pallérral élükön, a Rákóczi-induló riadalmas hangjai mellett […]. De ím a menet fölért a falegyen síkjára, s csakhamar föltűzték a fölnarancsozott-pántlikázott bokrétát az épület ormára… […] S most kezdődött az áldomás ivás mindazok egészségére, akiket megilletett […]. A pohár minden egyes áldomás után – ősi szokás szerint – csörrenve zúzódott szét lent a porondon, kivéve a Podmaniczky báró egészségéért kiürítettet, mely egészben ért le az öt emeletnyi magasságból…”

Az egyszerű lakóházak építésénél persze nem volt ilyen méretű a ceremónia, de az emberek a kisebb ünneplésnek is örültek. Olykor ismeretlen épületeket ábrázoló fényképeken is mosolygós arcok köszönnek vissza, melyeken nem is felpántlikázott bokrétát, hanem kisebb faágakat tűztek a falak tetejére.

A nyitóképen: Egy ismeretlen épület bokrétaünnepe 1932-ben (Forrás: Fortepan/Képszám: 191238)