A május eleji nyárban turisták forgataga özönlötte el a Budavári Palota Hunyadi udvarát, de azért a sok-sok csoport között sikerült megtalálnunk azt, amelyik a Csipke és csokoládé címet viselő városnéző sétára indult. Vezetőnk, Kiss Henrietta történész, a Várkapitányság Nonprofit Zrt. tartalomfejlesztési vezető szakértője egy kétórás időutazásra invitált bennünket a XX. század első felébe, melynek során néhány híres hölgy életét mutatta be nekünk. A séta első állomása a Budavári Palota krisztinavárosi szárnya volt, melynek kapcsán egy rövid kitérőt tettünk a XVIII. századba is: a palota nyugati oldalán fekvő és az épületszárnynak is nevet adó városrész ugyanis Mária Terézia királynő lányáról, Habsburg-Lotaringiai Mária Krisztináról kapta a nevét, aki kijárta édesanyjánál, hogy az addig katonai célokra fenntartott terület beépülhessen.
Ekkor azonban az uralkodók még nem sok időt töltöttek Budán. A helyzet csak az 1867-es kiegyezést és I. Ferenc József magyar királlyá koronázását követően változott meg, ami szükségessé tette a Királyi Palota bővítését. Ez első lépésben a Krisztinaváros felé történt meg, és az 1902-re felépült új szárny a lakosztályaival tulajdonképpen az épületegyüttes vendégváró része lett. A hosszabb-rövidebb időre érkező magasrangú vendégek mellett tartós lakói is voltak, a leghosszabb ideig Horthy Miklós és családja élt itt, 1920-tól 1944-ig. A kormányzó felesége a középnemesi származású Purgly Magdolna volt, aki 1899-ben találkozott későbbi férjével egy bálon, a Miskolc közeli Hejőbábán. Két évvel később kötöttek házasságot Aradon, majd Horthy hivatása miatt a horvátországi Pólába (ma Pula) költöztek, és itt született mind a négy gyermekük: Magdolna, Paulette, István és Miklós.
Miközben ezeket elmesélte, vezetőnk felvitt bennünket a krisztinavárosi szárny első emeletének erkélyére, ahonnan csodás rálátás nyílt a palota Oroszlános udvarára. Közel száz évvel ezelőtt a kormányzói pár is gyakran jött ki ide meghallgatni a katonazenekart vagy üdvözölni a szolgálatot teljesítő testőröket. Nem kellett messzire menniük a lakosztályuktól, amely az épületszárny első emeletén, az egykori Hunyadi-terem és a Szent István-terem között helyezkedett el. A kormányzói pár nem élt nagy lábon, egyszerű háztartást vittek és a palota nyolcszáztizennégy szobájából csak kilencet használtak.
A kormányzói párt több tragédia érte: Magdolna lányuk valójában már be sem költözhetett a palotába, mert 1918-ban elhunyt. Őt követte Paulette 1940-ben, István pedig 1942-ben. Egyedül Miklós érte meg az idős kort, bár 1944. október 15-én a sikertelen kiugrási kísérlet során a németek elrabolták. Horthy Miklósné a szerető családi háttér megteremtése mellett a reprezentációban is helytállt: például az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus fővédnökeként a kormányzót helyettesítette. Ezenkívül számos jótékonysági akciót is szervezett. Férje mellett – akivel leveleikben kölcsönösen Susókámnak szólították egymást – haláláig kitartott, és ő is a portugáliai Estorilban szenderült örök álomra 1959-ben.
Sétánk következő állomása a Hunyadi udvar volt, melyet Strobl Alajos híres szoborcsoportja, a Mátyás kútja díszít. Egykor az udvarban a József főhercegi palotáig hosszan elnyúló épületegyüttes állt, ez volt udvari istálló, melyről vezetőnk régi fényképeket is mutatott. A százhúsz lóállással bíró épületben laktak a jószágok felügyelői és családjaik is. Ennek köszönhetően 1915-ben egy Ilona nevű kislány is itt született. Idős korában, férjezett nevén, Szarka Józsefnéként megírta visszaemlékezését A budavári palotában születtem címmel, amely szinte bestseller lett. A könyvből megtudhatjuk, hogy gyerekként gyakran pancsolt a Mátyás kútjának medencéjében, valamint, hogy egyszerű származása ellenére jó barátságba került Horthy István feleségével, gróf Edelsheim-Gyulai Ilonával, és fiaik is sokat játszottak együtt a palota kertjében.
Rövid ideig a Királyi Palota krisztinavárosi szárnyában laktak az uralkodói dinasztia, vagyis a Habsburg-Lotaringiai-család magyar ágának tagjai is, 1906-ban azonban átköltöztek a Szent György térre, ahol az egykori Teleki-palotát alakították át maguk számára Korb Flóris és Giergl Kálmán tervei szerint. A ház ura József Ágost főherceg volt, aki mindössze huszonegy évesen vette feleségül a nála három évvel fiatalabb Auguszta főhercegnőt. A rendkívül energikus, ifjú ara kiválóan lovagolt és vadászott, utóbbi, közös szenvedélyük miatt több ízben Afrikában is jártak. Auguszta büszke is volt az elejtett állatok trófeáira, melyeket az otthonuk reprezentatív helyiségeiben, például a díszlépcsőházban tűztek állványra. A gasztronómiai élvezeteknek is hódolt, egyik kedvenc étterme a Fehér Galamb volt a Szentháromság utcában.
Bár a főhercegnő Münchenben született, megszerette Magyarországot, olyannyira, hogy még üdülni sem külföldre járt. Helyette férjével nyaralókastélyt építtettek Tihanyban, és tevékenyen népszerűsítették a balatoni nyaralást. Hazája sorsát az első világháború nehéz éveiben is szívén viselte. Az 1914-ben indított Aranyat vasért mozgalommal például arra ösztönözte az embereket, hogy adják be aranygyűrűiket az Auguszta Gyorssegély-alapnak a hadikárosultak megsegítésére. Cserébe vasból kaptak másikat, melybe a Pro Patria, azaz A Hazáért szavakat gravírozták. Auguszta élen járt az elesettek támogatásában, gyakran jótékonykodott.
A következő világégés drasztikusabban érintette a családot, az 1944. évi őszi nyilas-hatalomátvétel után el kellett hagyniuk budai palotájukat, mely az ostromot viszonylagos épségben élte túl, 1968-ban azonban egy filmforgatás kedvéért felgyújtották, romjait pedig elbontották. Auguszta főhercegnő ezt már nem érte meg, 1964-ben hunyt el Németországban. Földi maradványait azonban a budai Habsburg nádori kripta őrzi. E történetet vezetőnk már a visszaépülő József főhercegi palota mellett mesélte el, mely elkészülte után új funkciót kap, az Alkotmánybíróság székhelye lesz.
Utunk következő állomása a Dísz tér 12. számú polgárvárosi palota volt, melynek szerencsére a belső udvarára is sikerült bejutnunk. Így láthattuk annak a második emeleti lakásnak az udvarra néző ablakait, amely mögött 1918. január 14-én megszületett gróf Edelsheim-Gyulai Ilona. Három lánytestvére volt, és mindannyian gyönyörűek, a kormányzó fia, Horthy István azonban mégis az ő kezét kérte meg, miután oly romantikus körülmények között megismerkedtek. 1940 februárjában az Operaházba érkező kormányzói családot főúri lányok fogadták az épület lépcsőjén, hogy a páholyukba vezessék őket. A véletlen hozta úgy, hogy István kísérője Ilona lett, akinek kiváló síelőtudásáról a fiatalember már hallott korábban, de szeretett volna meg is bizonyosodni róla. A téli sportos randevúból hamar eljegyzés, majd házasság lett.
Mesés esküvőt tartottak: maga Rotschild Klára tervezte Ilona brüsszeli csipkével díszített esküvői ruháját, melyet a Szilágyi Dezső téri református templomban viselt a szertartás alatt, 1940. április 27-én. Mivel István képzett pilóta volt, repülővel mentek a nyolcezer kilométeres légi nászútjukra. Az ifjú pár is a királyi palota krisztinavárosi szárnyában rendezte be otthonát, a kormányzói lakosztály felett. 1941-ben született meg gyermekük, ifjabb Horthy István, boldogságuk azonban nem tartott sokáig: 1942-ben a fiatal férj repülőgépével lezuhant a keleti fronton, így Ilona huszonnégy évesen megözvegyült. Az asszony a Magyar Vöröskereszt szolgálatában ápolónőként, majd műtősnőként is dolgozott. 1944-ben a németek, mint a Horthy család tagját, őt is elszállították Budapestről. A kormányzói párral együtt a németországi fogságot követően a portugáliai Estorilban telepedett le, ahol apósáról és anyósáról halálukig gondoskodott. Hosszú élet adatott neki, maga volt a megtestesült történelem, hiszen kilencvenötéves korában, 2013-ban hunyt el.
A Dísz tér túloldalán áll a 6. számú ház, melynek története Gombaszögi Frida sorsával fonódik össze. Az ünnepelt színésznő 1922-ben már másodjára ment férjhez, a szerencsés ekkor Miklós Andor sajtómágnás, Az Est című bulvárlap tulajdonosa volt. A dúsgazdag sajtócézár mindent megadott gyönyörű és tehetséges nejének, többek között ezt a várbéli luxuspalotát is, melyből lélegzetelállító látkép nyílt Pestre. Külön szerepszobát is berendezett neki, hogy otthon is készülhessen az előadásokra, illetve vásárolt egy Rolls Royce-t is, amiből ekkoriban csupán három futott az egész országban. Frida a kor divatos, exkluzív megmérettetésén, az autó-szépségversenyeken (eleganciaversenyeken) is indult a világosszürke járművel, amivel eleve feltűnést keltett a főváros utcáin.
Gondtalan élete 1933-ban vett fordulatot, amikor férje szívrohamban meghalt a vári otthonukban. Frida örökölte a sajtókonszernt, annak működtetése kedvéért pedig otthagyta a színpadot. Bár kikeresztelkedett, zsidó származása miatt 1939-ben elvették tőle a vállalatot. Nem sokkal később már bujkálnia kellett, s talán élete legnehezebb szerepét ekkor játszotta el: egy erdélyi asszony bőrébe bújt, és annak papírjaival végül túlélte a vészkorszak üldöztetését. 1961-ben hunyt el.
A Dísz térről a Szentháromság térre, a Mátyás-templomhoz sétáltunk, ahol vezetőnk az utolsó királykoronázás színes részleteibe avatott be bennünket. Az 1916. december 30-án zajlott nagyszabású eseményen a főszereplő ugyan IV. Károly volt, de felesége, Bourbon-Pármai Zita fejére is korona került. A pár öt évvel korábban kötött szerelmi házasságot, frigyükből pedig nyolc gyermek született, akiket szigorú, katolikus hitben neveltek, ahogyan ők maguk is éltek. Közülük a leghíresebb Habsburg Ottó, aki négyévesen volt tanúja szülei budai koronázásának. Talán azt is látta, hogy édesanyja, mint leendő királyné, a hagyományoknak megfelelően néhány öltést ejtett a koronázási paláston. A háborús körülmények ellenére Zitának pazar, harminckét méter hosszú habfehér duchesse selyemből készült koronázási díszruha, melybe öt kilogrammnyi aranyszálat szőttek. A forradalmak után emigrált uralkodói pár Madeirán telepedett le, ahol Károly 1922-ben spanyolnáthában elhunyt. Zita egyedül nevelte fel gyermekeiket, s élete utolsó évtizedeiben világi apácaként, zárdába vonultan élt, egészen 1989-ben bekövetkezett haláláig.
A séta azonban nem érhetett véget ilyen szomorú történettel, ezért átvonultunk a kőhajításnyira lévő, 1827-ben alapított Ruszwurm cukrászda elé. Itt született meg annak a Duchesse nevű mennyei, mandulás süteménynek a receptje is, melyet – az üzletet az államosítás előtt közel három évtizedig vezető – Tóth Ferenc lánya, Tóth Ilona vetett papírra. Vezetőnktől búcsúzóul meg is kaptuk e receptet, melyet mindenki hazavihet, aki részt vesz ezen a tartalmas sétán.
A nyitóképen: IV. Károly király és Zita királyné (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1917. január 28.)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció