Az 1867-es osztrák–magyar kiegyezés értelmében mindkét fél önállóan intézhette pénzügyeit, csak a közös külügy és a hadügy költségeiről kellett együtt gondoskodniuk. A kalapba a gazdasági fejlettség arányában fizettek be, amit tízévente felülvizsgáltak. Ez a mutató remekül jelezte a dualizmus kori Magyarország dinamikus fejlődését, ugyanis az ország egyre magasabb összeggel vette ki a részét a közös kiadásokból. Ez természetesen a pénzügyek minden területére kihatott, így a Pénzügyminisztériumnak is egyre több feladattal kellett megküzdenie, mind több és több alkalmazottra volt szüksége.
A minisztérium a kiegyezés évében alakult meg, és átvette az ország pénzügyeit korábban irányító kamara feladatait – egyúttal annak épületeibe is költözött be. Azokat eredetileg a jezsuita rend emelte, és össze is építették az általuk fenntartott Mátyás-templommal, északról a kollégium, délről pedig a papnevelde csatlakozott hozzá. A kollégiummal szemközt egy akadémiát is építettek, melynek főhomlokzata a Szentháromság térre nézett. A kamara a jezsuita rend 1773-as feloszlatása után kapta meg az épületeket, bár az Akadémia átmeneti időre az 1777-ben a Nagyszombatból Budára költöztetett egyetem otthona lett. A koronázótemplomot a XIX. század végén, a Schulek Frigyes vezette neogótikus helyreállítás során szabadon állóvá tették, amely az egykori kollégium és papnevelde egy-egy részének lebontásával járt. Az akadémia egykori épülete viszont egyelőre sértetlen maradt.
A századfordulóra a Pénzügyminisztérium hivatalnokgárdája olyan hatalmasra nőtt, hogy kénytelenek voltak még több épületben irodákat bérelni, főleg a Várban és a Vízivárosban. A széttagoltság viszont már akadályozta a hatékony szervezeti működést, ezért egy új, méltó székház építéséről hoztak döntést. Tekintve, hogy a minisztériumok többsége amúgy is a Várban székelt, illetve a Pénzügyminisztérium több fontos épülete is a Szentháromság tér közelében feküdt, a létesítendő épület helyét a mai Szentháromság tér – Országház utca – Fortuna köz – Hess András tér közötti területben határozták meg. A telkeket kisajátították azzal a szándékkal, hogy a rajtuk álló épületeket lebontják. Ezt a sorsot szánták az akadémiának is, az Egyetemi Nyomdát (ma Hess András tér 4.) viszont nem érhette károsodás, azt a tervek szerint befoglalták az új épületbe.
Tehát az építészetileg nem kiemelkedő, hatalmas háztömböt lebontották. Egyedül az akadémia Szentháromság térre néző főhomlokzata képviselt jelentősebb értéket, alkotója sem volt kisebb személyiség, mint Franz Anton Hillebrandt. Az 1747-ben emelt barokk épületnek 1786-ban tervezett új homlokzatot, amikor az egyetem helyére a Helytartótanács költözött. Copf stílusúra alakította, melynek egyik fő ismérve, a füzérdísz a földszinti ablakok fölött jelent meg: a szemöldökpárkányok sarkairól csüngtek alá, de középen is rögzítve voltak, így kettős ívet rajzoltak le. A homlokzat középső kiszögellését a szélein páros pilaszterek hangsúlyozták. Bal oldalához a XIX. század első felében egy klasszicista stílusú toldalékot építettek, a bejárat ennek közepén nyílt. Figyelemre méltó volt az emelet közepén az ablakok úgynevezett Palladio-motívum szerinti elrendezése.
Az Országház utcai oldalon egy kétemeletes, klasszicista bérház nézett a Szentháromság térre. A szomszédos épület bejárati traktusánál szigorúbb stílusváltozatot mutatott, mindegyik szinten egyenes záródású ablakok sorakoztak katonás rendben, bár a földszintieket felülről félköríves mező egészítette ki. A saroképület egy egész hosszú sort nyitott meg, mögötte ugyanis kisebb polgárházak helyezkedtek el szorosan egymás mellett. Az Országház utca 3. szám alatt a Hitschenbacher-ház állt, az 5. szám alatti házban a lebontása előtt Országh Sándor, Buda főjegyzője lakott, a 11. számú ház a Szlávy, a 13. a Harrer családé volt, míg a 15. szám Reischl Károly építészmérnök otthona volt.
A Szentháromság tér klasszicista oldalát erősítette még az Országház utca másik oldalára helyezett, kilenctengelyes bérház (pontos címe Szentháromság tér 7.), mely középkori alapokon épült, és eredetileg csak egyemeletes volt, de 1870-ben húztak rá egy másodikat szintet is. A vele szomszédos barokk háznak (Szentháromság tér 8.) a XVIII. század elején került a Szentháromság utcai sarkára a jellegzetes kör alaprajzú zárt erkély, melyet alacsony, de hegyes sisak fedett, legfelül pedig a vázaszerű dísz egy csillagban végződött. A XIX. század végén az erkély tetőjének zsindelyét bádogra cserélték, de ikonikus formáján nem változtattak. Ablakai kötényében barokk tagozású, íves oldalú süllyesztett mezők kaptak helyet. A régi Budai Városháza barokk épületére szintén építettek egy zárt erkélyt, így a tér nyugati oldala egészen harmonikus képet mutatott.
Az így kialakult tér képébe kellett a Fellner Sándor által tervezett új Pénzügyminisztériumnak illeszkednie. Ehhez lebontották a tér északi oldalán álló épületeket, helyére pedig a neogótikus, homlokzati díszekkel gazdagon operáló épület került. A stílust nagyrészt a Mátyás-templomhoz való alkalmazkodás követelte meg, de a gótikával a dicső középkorra is utalni akart a tervező.
A gótika tehát, mely Ferenc József koronázásakor még csak a Mátyás-templom falaiban szunnyadt, előbb annak homlokzatán, majd a Pénzügyminisztériumon is megjelent. A teret addig uraló barokk és klasszicizmus a nyugati oldalra szorult vissza. Előbbit főleg a régi Városháza, valamint maga a Szentháromság-szobor, utóbbit pedig a Szentháromság tér 7–8. számú házak képviselték. Bár a 8-as számú, sarki ház korábban inkább barokk volt, de a XX. század elején egy hanyag tatarozás alkalmával bevakolták az ablakkötények besüllyesztett mezőit. Ennél is nagyobb merénylet volt azonban, hogy a kőkeretek díszítését is lefaragták. Talán a 7-es számú épület egyszerűbb megjelenéséhez akarták igazítani ennek részleteit is. A második világháborúban mindkét épület súlyosan megsérült, romjait pedig elbontották.
A Mátyás-templomtól északra és délre is volt még két barokk épület: az egykori Jezsuita Kollégium, valamint a Papnevelde. Előbbi ma is látható még – a Hilton Szálloda működik benne – utóbbinak viszont mostohább sors jutott. A templom helyreállítása során egy részét elbontották, ezután pedig egy szomorú tűzfallal nézett a Szentháromság térre. 1906-ban, Stróbl Alajos Szent István-szobrának felállításakor azután a maradékát is eltüntették, helyén pedig teret, valamint egy kis parkot alakítottak ki.
A Szentháromság tér tehát a Pénzügyminisztérium építésével szintet lépett. Míg addig őrizte a Vár csendes, zegzugos képét, a XX. század elejétől már inkább a világvárossá vált Budapest nagyságát hirdette. A tér a minisztérium, valamint az egykori Burg Hotel helyén álló épületek rekonstrukciója után visszakapja majd a századfordulós fényét.
A nyitóképen: A Pénzügyminisztérium újjáépített palotája 2024 júniusában (Fotó: Halász Csilla/pestbuda.hu)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció