Idén 10 éve újult meg a Várkert Bazár, amely korábban évtizedes adósságként nyomasztotta a Budapest ikonikus épületeit kedvelőket. A rekonstrukció kiállta az idő próbáját, és példaértékűnek bizonyult, hiszen az 1875 és 1882 között, Ybl Miklós tervei alapján készült épületegyüttes úgy kapta vissza eredeti kialakítását, hogy közben hiánypótló funkciókat kapott, és minőségi modern,kiegészítésekkel gazdagodott.
Míg a rendezvényterek nagy része a föld alatt, rejtve helyezkedik el, a Várhegy lejtőjén elterülő, páratlan szépségű kerteket mindenki láthatja és be is járhatja. Ha a rakpart felől, a rámpákon közelítjük meg a Neoreneszánsz kertet, rögtön egy széles ösvényre jutunk, melyet egyik oldalról a Dunára néző pergolák határolnak, másik oldalról rózsák sora – nem véletlenül hivatkoztak a területre régebben gyakran Széles út kertként.
Bármikor érkezünk ide, nincs olyan, hogy ne találkoznánk sétálgató, vagy a süppedős szőnyegre emlékeztető, szépen ápolt, üdezöld gyepen pihenő emberekkel. A központi szerepet betöltő, 8000 négyzetméteres Neoreneszánsz kert nemcsak az épületegyüttes egyik legszebb része, de az egész környék legigényesebb zöldterületei közé tartozik. Hosszan virágzó rózsaszín, fehér és piros-bordó rózsáiban és vegyes virágaiban sokáig elgyönyörködhetünk, miközben páratlan kilátás nyílik innen a pesti oldalra. Aki rendszeresen sétál erre, azt is észrevehette, hogy a vadszőlő az elmúlt évek alatt szinte teljesen benőtte a szürke, látszóbeton támfalakat, a kertbe vezető rámpák oldalát és a pergolákra is évről évre mind jobban felfut.
Képzeljük csak el, milyen csodálatos élmény lehetett itt sétálni a boldog békeidőkben, amikor a terület a Budavári Palotát övező pazar várkertek része volt! Mind közül a Várkert Bazár parkja volt az egyik legpompásabb, hiszen a meredek lejtő miatt ez a rész mutatta magát leglátványosabban a Duna felé. Nem véletlenül a Várbazár volt az első, amely a palota XIX. század végi felújításakor elkészült, ahogy a Budavári Palota akkori, nagyszabású felújítását Ybl Miklós halála után megvalósító Hauszmann Alajos írta A magyar királyi vár című könyvében: „Legelőször is a Dunára néző kertnek, melyben a királyné [Sisi – a szerk.] oly gyakran és szívesen tartózkodott, megfelelő elhatárolást kellett adni, mert az ott létezett rácvárosi házak udvarába való betekintés semmiképp sem volt kellemetes.”
A Várkert Bazár megépülése tehát orvosolta ezt a problémát és méltó „kapuja” lett a palotakerteknek, amelyekkel egészen a II. világháború utáni drasztikus átépítésig szerves egységet alkotott. Tervezője, Ybl Miklós alaposságára jellemző, hogy egyik 1881-es jelentésében az építészet mellett a kertrendezés állapotára is részletesen kitér, mint írja, „a bazárok fölötti teraszok karzatán a nagy díszöblönyök (vagyis virágdézsák) kihelyeztettek, a középső toronyban a felülvilágítók körül a védőrácsozat és a megkívánt ülőhelyek vasból elkészültek.” Ugyanebből a levélből megtudhatjuk, hogy ekkor még hiányzott a Neoreneszánsz kert közepén álló Triton-kút főalakja, amelyet, mint Ybl fogalmaz, következő év tavaszán fog leszállítani a Schlick-féle vasöntöde.
Az évszám nem tévedés: bár az épületegyüttes csak egy évvel később készült el, a kert már 1881-ben is rendezett volt. Ybl levele mellett ezt bizonyítja Weinwurm Antal 1881-es fotográfiája is (melyet Siklóssy László is közölt a Hogyan épült Budapest? című 1931-es könyvében), melynek érdekessége, hogy a kertben már szépen gondozott növényeket láthatunk. A kert hasonló volt a maihoz: a széles út mentén kúp alakúra nyírt tuják sorakoznak, a sétány másik oldalán szépen nyírt gyepsziget látható alacsony sövénnyel, a déli pavilon boltíves beugrója előtt ugyanúgy felfedezhetjük a két kerek kis növényszigetet, középen a tujákkal, ahogy ma. A Várhegy felé eső füves lejtőket virágágyak díszítették, illetve a mainál dúsabb és magasabb növényzet, cserjék és fák, ahogyan az 1890-es években készült felvételen is látható. Ekkor már vidáman csobogott a víz a Triton-kútból, a pergolákat pedig egészen benőtte a vadszőlő, a háttérben, a kortinafalba épített medvefejes kút mellett balra egy magasra nyúló jegenyenyárfa is látszik.
A kert útjait jól tömörített, apró szemű mészkőzúzalék borította, hasonlóan a maihoz, amelyen nemcsak a járás volt kellemesebb, mint a később divatba jött gyöngykavicson, de a domboldalon lezúduló csapadékvizet is jól el tudta vezetni a szélén lévő folyókákba. A kert képe a XX. század elejére nem változott meg jelentősen, bár a korábban jellemző buja növényzetet megritkították, így az egész terület szellősebbé, parkszerűbbé vált. Még ekkor is állt a déli oldal egyik lejtőjén egy öreg, József nádor idejéből származó vadgesztenyefa, a Várkert előtti idők egyik utolsó hírmondója, a széles sétány hegy felé eső oldalán álló kúpos tuják helyett azonban már magas törzsű rózsákat láthatunk, hasonlóan a mai állapothoz.
Szintén ismerős lehet a Gloriett-tel szembeni domboldalba épített íves kőépítmény, a grotta, amelynek beugrójába később egy japánakácot ültettek, a támfalra pedig farkasalmát futtattak. A korábban itt álló Triton-kutat azonban ekkor már hiába keressük, azt ugyanis még 1898-ban kerek virágágyásra cserélték, magát a szökőkutat pedig a Déli várkert Szőlőskert részébe telepítették át, majd szobrát az 1940-es évek elején az Újvilág kertbe, végül az ostromkor (vagy az azt követő romeltakarítás során) elpusztult. A mai alkotást fényképek alapján rekonstruálta Csák Attila grafikus, szobrász.
A Várkert Bazár tehát a második világháborúig őrizte a fent leírt állapotot, sőt nyaranta meleg égövi növények, pálmák is megjelentek a virágágyak közepén. A harcok után azonban a Budavári Palotához kapcsolódó többi építményhez hasonlóan alakult a sorsa. A romeltakarítás, az azt követő régészeti feltárások, majd a középkori állapotokat visszaállítani szándékozó munkálatok teljesen megszüntették a békeidők összefüggő parkrendszerét, a virágos domboldalak helyét lekövezett placc vette át, melyet föntről magas támfal határolt: a Várkert Bazár zárvánnyá vált.
Bár magát az épületet 1958–1961 között felújították, parkját viszont teljesen átalakították, és 1961-től 1984-ig a Budai Ifjúsági Park foglalta el a területet. Az Ifipark számos emlékezetes könnyűzenei koncertnek adott helyet, de felgyorsította a Várkert Bazár pusztulását, amely természetesen teljesen alkalmatlan volt ilyen funkció és ekkora tömeg befogadására. Az épületegyüttes hiába volt Ybl Miklós egyik fő műve, még további három évtizedig pusztult tovább, a 2012-ben kezdődött, történelmi jelentőségű felújítás az utolsó pillanatban mentette meg.
A 2014-ben átadott Várkert Bazár ma már régi szépségét mutatja, miközben minőségi és jól használható modern elemekkel gazdagodott. A Neoreneszánsz kertben sétálva így egyszerre érezhetjük a régi idők várkertjeinek hangulatát, csodálhatunk sok olyan növényt, amilyeneket elődeink is, mint a rózsákat, a bukszusokat vagy a vadszőlőt, és láthatunk példát arra, hogyan lehet a múltat összekötni a jövővel.
Nyitókép: A Várkert Bazár 1883 körül, Divald Károly fotográfiáján (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció