Nagy-Budapest létrehozása után, 1950-ben a korábbi pestszentlőrinci városi könyvtár a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatának része lett. Azonban az az egykori villaépület, amelyben működött, az 1970-es évekre életveszélyessé vált. Ugyan már ekkor, az 1970-es évek közepén voltak tervek, hogy az új, minden igény kielégítő, modern könyvtárat a kerület újonnan kialakítandó központjában építik fel, azonban a kivitelezés elhúzódása miatt a lőrinci fiók hosszú évekig egy kölcsönépületben – egy korábbi vendéglő helyén – volt kénytelen működni.
Pestszentlőrinc középső részén, az Üllői út és Thököly út mentén hatalmas területet foglalt el a Lőrinci Téglagyár tömbje. Az 1970-ben bezárt gyár helyén képzelték el az új városközponthoz szükséges létesítmények – sportcentrum, középiskolák, rendelőintézet – felépítését, hiszen szomszédos volt a Kossuth téri parkkal és a tanácsházát is a közelben tervezték felépíteni.
Megkezdték a bányagödör feltöltését – sittel, a főváros szemetével. Megindult a gyárépületek bontása is, ugyanis ezeken a részeken volt lehetőség a fejlesztés megvalósítására.
A könyvtár terveit a BUVÁTI már 1978-ra elkészítette, azonban az építkezés a kerületi tanács és pártbizottság, valamint a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár összefogásával csak 1982-ben kezdődött el a Középületépítő Vállalat kivitelezésében. Helyszínen öntött vasbetoneljárással készült, két és fél év alatt jutott a műszaki átadásig az épület, amelynek berendezése 1985. február végére elkészült.
A Thököly út 5. számú épület megnyitójára 1985. március 18-án, hétfőn délután 15 órakor került sor. A létesítményt Köpeczi Béla művelődési miniszter adta át az olvasóközönségnek. A miniszter előadásában köszönetet mondott mindazoknak, akik szorgalmazták és segítették ennek a könyvtárnak a felépítését. Hosszan elemezte a könyvtár és az iskola kapcsolatát.
Kiemelte, hogy bár rohamosan terjednek az audiovizuális eszközök, a könyv marad az ismeretszerzés és a szabadidő eltöltésének legfontosabb eszköze, és a könyvhöz való hozzáférést legdemokratikusabban a könyvtár biztosítja – hozzátéve, hogy itt a korszerű audiovizuális berendezések is megtalálhatók. A nagyobb könyvtárak az írott dokumentumok mellett lemezeket, kazettákat, diafilmeket, hangosfilmet is tartanak – ezért külön kiemelte, hogy az országban másodikként a XVIII. kerületi könyvtárban nyílt artotéka.
Az Esti Hírlapban érdekes külsejűnek jellemzett 975 négyzetméteres kétszintes épületet másnap vehették birtokba a kerületiek. Kívülről a barna téglás falfelületeken túl az olvasóterem balkonszerűen kiugró nagy ablakfelületei határozzák meg az épületet.
Bent harmonikus színvilág fogadta a látogatót: barna műkő, sötétbarna kölcsönző pult, narancsszínű fotelok, mélykék ajtók. Először a széles, világos fogadótér tárult az olvasó elé, akit jobbra rögtön a ruhatár és az olvasószolgálat várt. Az olvasószolgálat mellett helyezték el az artotéka 200 kölcsönözhető alkotását, melyre a bal oldalon a helyi írók művei és egy grafikai tárlat felelt. Balra nyílt a zeneműtár, amelyet modern japán technikával rendeztek be. Ez volt a legnépszerűbb helyiség, ahol kották, zenei könyvek és 1600 hanglemez közül lehetett válogatni – azonban csak a szocialista darabokat lehetett kölcsönözni, a nyugatiakat helyben lehetett hallgatni a húsz férőhely valamelyikén. Viszont a nyelvleckéket és hanglemezeket a stúdióban a technikussal át is lehetett másoltatni. Az épület jobb oldalát az irodák, a húszezer kötetes raktár és könyvkötő műhely, mögötte a hőközpont foglalta el.
Az épület legimpozánsabb és leghívogatóbb része tagadhatatlanul a klubszerű folyóirat-olvasó, melyet dohányzóasztalokkal és kényelmes fotelokkal rendeztek be, a fényt a teljes hátsó falfelületet beterítő huszonnégy ablak biztosította. A földszinten – a használóktól elrejtve – voltak a munkaterek: teakonyha, öltözök, irodák.
A folyóirat-olvasóból széles lépcső vezet fel az emeletre, ahol a közlekedőtérben kiállításokra alkalmas minigalériát alakítottak ki. Innen balra az ötvenezer kölcsönözhető könyvet szolgáltató felnőtt részlegbe, jobbra a húszezer könyvet rejtő gyermekkönyvtárba lehetett jutni. A kettőt az olvasóterem kötötte össze, ahol ötezer helyben olvasható kötetet és 140-féle hazai és külföldi újságot lehetett lapozgatni. A felső szint teljesen körbejárható volt.
A Lőrinci Nagykönyvtárnak már a kezdeti tervek szerint is az általános gyűjtőkörű közművelődési főkönyvtár szerepét szánták, vagyis a kerületi fiókkönyvtár-hálózat központja volt, ahol 16 könyvtáros heti négy munkanapon két műszakban biztosította a nyitvatartást, valamint szombat-vasárnap délelőtt is fogadták az olvasókat.
Azonban a fejlesztés megkésett és elégtelen jellegét megfogalmazta a Könyvtáros 1986. évi első számában Szabóné Richlich Ilona, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózati és felügyeleti osztályának vezetője is: „1985-ben felavattuk ugyan a pestlőrinci főkönyvtárat, de a tervek sajnos tíz évvel ezelőttiek. S ha ma is szépnek, nagynak, korszerűnek látjuk, és mint ilyennek örülünk neki, az részben a késői gyerek iránti szülői majomszeretetből fakad, amellyel a meg nem született másik öt-hat főkönyvtár helyett is elárasztjuk.”
Tény, hogy az 1978-ban elindított fővárosi építési program a kelenföldi, kőbányai, angyalföldi és a pestszentlőrinci főkönyvtárak elkészülte után, az 1980-as években pénzhiány miatt nem folytatódott tovább.
Az épületet könyvtárosi szempontból Papp István elemezte A Könyvtáros című újság hasábjain. De negyven év távolából már bizonyos tekintetben megnyugodhatunk: utólag megfogadták a tanácsokat és a legtöbb korai kellemetlenséget orvosolták.
A kezdetekkor problémát jelentett, hogy a tervezésbe nem vonták be a könyvtárosszakmát. Csupán esztétikai szempontokkal volt indokolható, hogy emeletes épület született, hiszen lett volna hely egy sokkal funkcionálisabb – és a könyvtárhasználó idősebb korosztály igényeit figyelembe vevő – földszintes épület felépítésére. Már eleve az épülethez három lépcsőfok vezet, és tűzrendészeti szempontból is aggályos, hogy csak egy kijáraton lehet elhagyni az épületet. A földszinten két lépcsőfokkal magasabbra helyezték a hírlapolvasót, így a nehezen lépcsőző idősek számára ez akadályt jelenthetett. Ez látszott is az első visszajelzéseken: csökkent az idős olvasók száma, és ők sem mentek fel szívesen az emeletre válogatni.
Nem volt szerencsés a közvetlenül a bejárat mellett elhelyezett hagyományos – ruhatáros által kezelt – ruhatár hosszú pultja, majd ezt követően a falakkal határolt, barátságtalan, derékfájdító könyvtári pult. A munkaszobáktól távol helyezték el a szociális helyiségeket.
A nagy méretű fogadótér előnyös volt, itt lehetett – lényegében a könyvtári olvasás megzavarása nélkül – találkozni, beszélgetni. Ezt a részt eredetileg a könyv- és képzőművészeti kiállításokra, rendezvényekre szánták, de az itt tartott események akadályozták az olvasók mozgását, viszont hasznosabban is ki lehetett volna használni.
A zenei részleg még meglehetős újdonság volt, ezért szinte külön könyvtárként hatott az épületben. Ezen nem segített az sem, hogy fallal választották le az olvasórészlegtől, és nem volt kedvező a tanteremszerű berendezés sem – de mindenesetre a fiatalok körében ez volt a legnépszerűbb része a könyvtárnak.
A kétszintes elrendezés megnövelte a közlekedési útvonalakat, csökkentette a hasznos alapterületet, és ellehetetlenítette az elrendezés megváltoztathatóságát, a terek későbbi variálhatóságát. Ráadásul több munkaerőt is igényelt, hiszen a földszinten a széles lépcső akadályozza a tér áttekintését, míg a szintén nagy méretű lépcsőház a felső szintet négy térre osztja, így szintenként három-három könyvtárosra volt szükség.
Az artotéka elemeivel díszített emeleti előtér viszont az olvasók kedvelt tartózkodási helyévé vált, és a felső szint elrendezése – a zsúfoltság ellenére is – észszerűre és célszerűre sikerült, azonban az olvasóteremben mindössze huszonnégy ülőhelyet helyeztek el. Ugyanakkor a gyerekrészlegben bőven elhelyeztek kényelmes ülőbútorokat, melyeket könnyen át lehetett rendezni.
Probléma volt, hogy a nyári meleget a nagy ablakfelületek miatt a beszerelt szellőző- és hűtőberendezések nem tudták enyhíteni. A világítást sem sikerült megoldani, a hatásos tetőbevilágítókat és a gyenge fénycsöveket váltogatva helyezték el, ezért a könyvállványok magasságát kellett csökkenteni, hogy se nappal, se este ne rontsák a világítás hatásfokát.
A hiányosságokat a 2002–2003-as teljes körű felújítás során jórészt kijavították. A felvetett kérdések közül a bejárati és az alsó szinti lépcsőfokok problémáját rámpa létesítésével feloldották. A fogadótér elrendezését módosították: a jobb oldalt ma a hosszú, világos, kényelmesebb pult foglalja el, míg a ruhatár ezzel szembe, az egyik öltöző helyére került, ahol a ruhatáros helyett 2010-ben állítottak be zárható szekrényeket.
A fogadótérben a kiállításokat megszüntették, helyettük a falak mellé polcok kerültek, a felújítást követően a videotéka került ide, ma a legújabb, legnépszerűbb sikerkönyvek találhatóak itt. A zenei részleg az évek folyamán követte a technikai újdonságokat, a használathoz alkalmazkodva többször átrendezték, majd eltűntek a bakelitek, és helyüket a videókazetták, CD-k, DVD-k vették át. Végül 2003-ban a felszámolt zeneműtár és stúdió helyén az idősebbekre gondolva téma szerint rendezetten családi könyvtárt rendeztek be.
Nagymértékben átalakult a felső rész szerkezete is, ugyanis a gyermekrészleg és a kézikönyvtár helyet cserélt, hogy a helyben olvasók nagyobb csendben tudjanak dolgozni. Habár ma is ugyanúgy 75.000 kötet található a könyvtárban, mint nyitáskor, a földszinten több teret nyertek, így a felnőtt részlegben is jobb elrendezést alkalmazhattak. A világítás és a nyári meleg persze ma is probléma. Az épületnek nincs természetes árnyékolása, így csak az öt éve beszerelt klímákkal tudják biztosítani az optimális hőmérsékletet.
A kezdeti problémák ellenére a Lőrinci Nagykönyvtár negyven éve közmegelégedésre szolgálja ki Pestszentlőrinc lakosságát, folyamatosan frissített könyvállományával és színvonalas programjaival a dél-pesti régió könyvtárainak leglátogatottabb tagja.
Nyitókép: A lőrinci főkönyvtár 1985-ben (Forrás: Népművelés, 1985. 7. szám)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció