Százhúsz éves lett a földalatti

Írta: Bukovszki Péter

2016. május 4. 14:42

A százhúsz évvel ezelőtti millenniumi ünnepségeket övező alkotómunkának korunk Budapestjén számos emléke van, mostani cikkünkben a világ első elektromos földalatti vasútját kísérjük el első útján.

Az, hogy megünnepeljék-e a honfoglalás ezredik évfordulóját, nem volt kérdés a 19. század végi, szédületes ütemben fejlődő Budapesten. Az azonban már igen, hogy mikor is tegyék meg ezt. Ahogyan Árpádék bejövetele sem egy év alatt zajlott le, úgy kései utódaik 1896-os millenniumi ünnepségsorozatát is többéves előkészítő szakasz előzte meg. 

Gondoljunk csak bele: néhány évtized alatt felépült Budapesten két hatalmas fejpályaudvar, amelyeknek egyikét ráadásul a már éppen világhírű Gustave Eiffel cége tervezte; megépült a második állandó Duna-híd, az Andrássy út, a Nagykörút. Elkezdődött az állandó Országház építése és a budai királyi palota bővítése is, közben városszerte gombamód szaporodtak a szebbnél szebb bérházak, eltüntetve ezzel a közép- és újkori Pest és Buda apró épületeit, és létrehozva Európa egyik legegységesebb városképét. 

Ilyen felfokozott állapotban érte Budapestet a millennium: az ünnepségek központjaként pedig a Városligetet jelölték meg, ahová számtalan új, állandó és ideiglenes épületet terveztek, amelyek az ország ezeréves történetét voltak hivatottak bemutatni. 

Így épült a földalatti (Fotó: Fortepan)

Hátrányból előny

Mivel a leendő kiállításra az ország minden tájáról vártak látogatókat, rengeteg ember utaztatását kellett megoldani, amire a már egyébként is túlterhelt Andrássy úti omnibuszhálózat képtelennek bizonyult, ráadásul a városvezetők más tömegközlekedési eszközt nem engedélyeztek a patinás sugárúton. A mérnökök a megoldhatatlannak látszó probléma elől előre menekültek: így született meg a földalatti vasút ötlete, amelyre akkoriban még csak egyetlen példa akadt: Londonban.

A hazai ötletgazda Balázs Mór, a Budapesti Városi Villamosvasút Társaság vezérigazgatója volt, a tervezést-kivitelezést pedig a Siemens és Halske cégre bízták. A budapesti földalatti vasút világújdonság volt: ezt ugyanis – londoni elődjétől eltérően – már eredendően elektromosra tervezték, ami a korban csúcstechnikának számított.

Egy kikötés volt csak a városatyák részéről: az 1896-os ünnepségekre el kell készülnie, csúszás nem lehetséges. Ez a szabály a kivitelezőktől a legmodernebb eszközök alkalmazását várta el: a villamos betonkeverő gép, az elektromos szivattyú és a kotrógép akkoriban még egyáltalán nem volt általános, itt azonban jelentősen megkönnyítette a munkát. 

Az alagút belmagasságát a kényszer szülte: mivel a körúti főgyűjtő csatorna áthelyezése nem volt lehetséges, a leendő földalatti alagútját teljes egészében föléje építették. Az alagútban eredetileg közlekedő kocsik merevítője ezért volt elegánsan ívelt, egy hagyományos felépítésű vasúti kocsi ugyanis nem fért volna el az alacsony térben.

A feszített tempójú kivitelezésnek köszönhetően az 1896. május 2-i millenniumi kiállítás megnyitójára mindennel elkészültek, a vasút üzemkészen várta a látogatókat. Az eredmény pedig nemcsak modern, hanem gyönyörű is volt: a lépcsők fölé „lejáróházakat” terveztek, amelyek közül azonban ma már egyetlenegy sem tekinthető meg.

Az eredeti Deák téri földalatti-állomás (Fotó: Egykor.hu)

Híd a semmibe

Az idő (és a várostervezés) más ponton is nyomot hagyott a földalattin: 1973 fordulópont volt a vonal életében. A centenáriumát ünneplő főváros ekkor több szakaszon is átépítette a korabeli nyomvonalat. A Deák téri megálló teljesen új alagútszakaszban kapott helyet, belső kialakítása a hetvenes évek stílusát idézi, a földalatti többi állomásánál sokkal jellegtelenebb és sivárabb. A régi alagútszakasz sem maradt azonban funkció nélkül: ma ebben található a Földalatti Vasúti Múzeum, ahol egy eredeti, hajlított alvázas kocsit is meg lehet tekinteni. 

A nyomvonal-átalakítás a városligeti részen járt a leglátványosabb eredménnyel: az új végállomás ugyanis a Mexikói út lett, emiatt pedig új alagutat kellett ásni a Liget alatt. A régi szakasz, amely északról kerülte meg a Városligeti-tavat, így eltűnt. Maradt azonban egy mementója annak, hogy a vasút egykor ezen a szakaszon már a felszínen járt: ez pedig nem más, mint egy kis vasbeton híd a tó Állatkerthez közelebbi részén. Ez a ma már semmiből semmibe vezető kis építmény ipari műemlék: Magyarország első vasbeton hídjaként egykor a földalatti vágányai fölött ívelt át. 

A földalatti ma (Fotó: Top Card)

 

Az idén 120 éves földalatti tökéletes példája annak a lelkületnek, amelyről a Vasárnapi Ujság 1896. április 26-i száma így ír: „Az ezredik év fordulója Magyarországot serény munkában  találja. Az elmúlt ezer év viszontagságai miatt sokban hátramaradtunk s még mindig sok pótolni, helyrehozni valónk van. Munkával kell tehát az ezredévet megünnepelnünk és a jövő évezred küszöbét átlépnünk, hogy a munkaszeretet mint hagyomány, becses örökségképpen szálljon át a jövő nemzedékekre is.” 

Nekünk, utódoknak illene megfogadnunk ezt a tanácsot.


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó