A II. világháborúban a visszavonuló náci hadsereg Budapest valamennyi közúti Duna-hídját a levegőbe (pontosabban a Dunába) röpítette, így a háborús újjáépítés során elsőbbséget élvezett a közlekedési szempontból nélkülözhetetlen átjárók helyreállítása. Az időközben hatalomra jutó kommunisták azonban remek propagandalehetőséget láttak az ügyben, és a sorban visszaépített hidak mindegyikére elhelyezték a maguk kézjegyeit.

Ezek a kézjegyek pedig ma, bő fél évszázaddal később is a kommunizmus dagályos, pátoszos stílusában, oda nem illő módon hirdetik a felszabadító oroszok dicsőségét és a magyar munkásosztály erejét.

A Lánchíd legrégebbi és világháború utáni feliratai

A Petőfi híd a magyar munkások és mérnökök hősi munkájaként épült újjá

A Szabadság híd eredeti felirata

A Szent Gellért térnél egykor hidroplánállomás volt

A híd mint a propaganda eszköze

A Lánchíd pesti hídfőjének oroszlánjai például a külföldi (és hazai) turisták kedvenc fotóhelyszínei, így minden bizonnyal fényképek ezrein szerepel: „Újjáépült a 3 éves népgazdasági terv 20 hónapja alatt”. Aki pedig a szemben lévő oroszlán talapzatának feliratából szeretne ismeretekhez jutni a II. világháború végéről, kénytelen beérni az igencsak kommunista szemszögű összefoglalóval. 

Budapest hídjai közül az öt legrégebben álló mindegyikén található kisebb-nagyobb, kommunista stílusú márványtábla. Bár az elsőként újjáépített Szabadság híd már 1946 augusztusában elkészült, a pesti hídfő északi vámszedőházának homlokzatán látható felirat stílusa már sejteti a közelgő kommunista hatalomátvételt.

A sors fintora, hogy az egykor fontosnak gondolt táblák többségét a látogatók nem ismerik, és nem is olvassák el. A Lánchíd és a Szabadság híd táblái kivételek, mivel ezeknél a járda felől jól láthatók a feliratok, a többi hídon azonban legtöbbször oldalt, a rakpart felől helyezték el a feliratokat, ezeket pedig a legtöbb arra járó pillantásra sem méltatja. 

Tudta-e például, hogy az Árpád híd HÉV-állomás felőli, budai pillérjének oldalán tábla ismerteti: már a Római Birodalom idején is állandó Duna-híd állt ezen a helyen. Az utolsó mondat persze nem hagy kétséget afelől, milyen rendszerben is készült az újjáépítés, az ismertető szövegek azonban máshol is megjelennek. Az Erzsébet híd egyik budai pillérjéről például a „szocializmust építő népünk élni akarásán” túl kiderül: már a 16. századtól hajóhíd szolgálta itt az átkelést.

Az Erzsébet híd tábláján a történelmi tények a kommunista propagandával együtt szerepelnek

Az Árpád híd feliratát nem könnyű észrevenni

Egy kakukktojás: a háború utáni első híd, a Kossuth híd emlékét dombormű őrzi a Batthyány térnél, jellemző stílusban

Néhány éves tábla a Margit hídon. A budai és a pesti oldalon is elhelyeztek belőle egyet

Méltó elődök – modern utódok

A legrégebbi vésetek természetesen a Lánchídon olvashatók: a budai oroszlánok talapzata fennkölten, de meglepően sok adatot felsorolva, tényszerűen ismerteti minden arra járóval, hogy az ország első állandó Duna-hídján készülnek átkelni. A Szabadság híd eredeti felirata ugyancsak tényszerű: az átadó (a király) és az időpont (1896, millennium) mellett még a törvénycikk számát is tartalmazza. 

Néhány hídon már mai feliratok is vannak, ezek a legrégebbi feliratokhoz hasonlóan adatszerűek, de ünnepélyesek. A Margit és a Szabadság híd néhány évvel ezelőtt felszerelt új táblái például mindenféle véleményformálás nélkül tájékoztatnak a rekonstrukció időpontjáról és a munkát tervező, kivitelező és finanszírozó szervezetekről. 

Úgy tűnik tehát, hogy hídjaink vésetei több kor üzenetét is hordozzák egyszerre, azonban a többség még mindig kellemetlen és oda nem illő kommunista propaganda. A gyakorlat viszont azt mutatja: a hidak felújításával az idő lassan, de biztosan elmossa a diktatúra álságos maradványait.