Nem véletlenül hozza lázba a várost szeretőket egy ilyen régi – ha minden igaz, 172 éves – kép, amely Pest egyik fontos terét mutatja. Igaz, már nem friss lelet: 10 éve bukkant fel Bécsben az Albertinában, 2007-ben L. Baji Etelka közölte, és hat éve pedig Sándor P. Tibor azonosította be pontosan, és írt róla Budapest folyóirat hasábjain.

A fotóra újra és újra rá lehet csodálkozni. Ez ugyanis egy olyan pillanatfelvétel, amely nagyon sokat és nagyon leplezetlen, kozmetikázatlan módon árul el egy korról. Technikája már lehetővé tette, hogy a viszonylag rövid expozíciós idő miatt az alakok is jól kivehetők legyenek rajta. Nézzük hát, hogy mit is látunk!

1. Ez itt a Heu Markt, illetve egyes térképeken már Platz, azaz a Széna piac vagy tér. Ez az a látvány, amely az alföldi gazdák szeme elé tárul, amikor rakott szekereikkel megérkeznek Pest határához. (Beljebb nem vihetik a szénát, mert tűzveszélyes.) Persze a város már némiképp túlterjeszkedett az egykori falakon, a Kecskeméti utca torkolatánál lévő kaput is elbontották 1794-ben (jó vásárt csinált vele Gartner Mihály, eladta építőanyagnak). De még csak egy-két tucatnyi kis ház van erre, mellettük főleg zöldségeskertek. Épülőfélben van a közelben a Nemzeti Múzeum (1837-ben kezdték el, és 1847-ben fejezték be). Előttünk a képen látszik a Kecskemeter (Kecskeméti) Strasse, hátunk mögött fut be a térre a Soroksarer (Soroksári), az Üllöer (Üllői) és a Stations (Stáció) Gasse, a Dunához a Fleischhauer (Mészáros) vagy a Stern (Csillag) Gasse vezet le, a városfal régi vonalában a Landstrasse (Országút) fut. 

2. Évente négyszer van itt nagyvásár: József napján (március 19.), Medárd idején (június 8.), Keresztelő János napján (augusztus 22.) és Lipót-napon (november 15.). Ilyenkor két hétig áramlanak az ország minden részéről a gazdák, mindenütt lovak, ökrök, disznók és baromfik, óriási a zűrzavar. Most itt a képen csak néhány szekér lézeng, a kissé havas háztetőkből ítélve talán tavaszodik, a márciusi nagyvásáron már túl vagyunk (vagy éppen még előtte).

3. Állnak a házak, pedig alig 8 éve múlott, hogy 1838 márciusában jeges ár borította el a várost. A hátunk mögött a Ferenc- és Józsefvárosban szinte minden romba dőlt: ócska vályogviskók voltak. Ezek itt előttünk viszont kőházak, állták a sarat, pedig vízben volt az aljuk, ahogy a környék vízmértéktáblái is mutatják. Igaz, ez a bal oldali sarokház mégis egész újnak tűnik, ez már azóta épülhetett. Az árvízi térkép is azt mutatja, elődje erősen megrongálódott. Az „új módi” szerint ez már emeletes, nagy ablakos, klasszicista stílus szerint épült, alsó szintjén pedig kereskedést is nyitott Gyarmathy, a görög kereskedő. No lám, és a Kecskeméter utcában is van egy nagy, talán kétemeletes ház is. És ahonnan a kép készült? Nem a tér szintjében volt a felvevőgép állványzata, hanem az első emeleten.

4. Pocsolyák, azok vannak szép számmal, de mintha mégis kockakövön csillanna meg a nap. Vagy ez csak a reménység? Sajnos igen, a kőre még évtizedeket kell várni. Pedig nagy dolog volna ez, mert a város útjainak, utcáinak fele már le van kövezve, a többin viszont bokáig járnak a sárban eső után a pestiek. És ami pedig itt a nagy vásárok után marad…

5. Jó, hogy nem este van, mert akkor alig látnánk valamit. A közvilágítás még éppen csak kezd elterjedni Pesten, a főbb utak mentén, persze az is olajlámpásokkal. 

6. Jó száz éve áll már az a kéttornyú, barokk, Kisboldogasszonynak szentelt templom, amit látunk a képen a távolban. Még uralja a város sziluettjét. Egy török dzsámi helyén építették fel a pálosok, aztán pedig az egyetemé lett. Nagyjából hatvan évvel ezelőttig, 1781-ig csak katolikus lehetett a város polgára, azóta lassan telepednek be református magyarok is. Balra mellettünk is van egy templom, ami nem látszik, ez a reformátusoké, hisz itt vannak a József- és Ferencvárosban a legtöbben az Alföldről jövő kálvinisták. 1830-ra készült el Hild Vince tervei alapján, de a nagy árvíz után nemrég kapott új, timpanonos előcsarnokot.

7. Akik itt álldogálnak a képen kisebb-nagyobb csoportokban, vajon milyen nyelven szólnak egymáshoz? Németül, mint Pesten rendesen szokás? Vagy már magyarul? Mindenesetre a Pesti Hírlap március eleji számában már örvendetes hírek érkeznek ez ügyben a túlpartról: „Többször vala már alkalmunk Buda városa nemzetiségbeni haladását méltó dicsérettel említenünk. Újabb példája ennek a* folyó év és hónap 3-kán történt ráczvárosi bíróválasztás. Ezen városrészben aránylag igen kevés magyar lakik, ’s a’ más két ajkú ;polgárság hasonlíthatatlanul számosabb: mégis olly buzgóságot mutat a’ haza köznyelve ’s anya nemzetisége iránt, hogy nemcsak a’ választásra meghívó levelek valának magyarul nyomtatva, de az először, az eddigi szokás szerint németül felszólaló,’s most elnöklő helyettes városbíró úrnak magok a’ polgárok nyújtának alkalmat, beszédét magyarra fordítani, mit a’ polgárok nemcsak örömmel vettek, de magyarul tudóknak büszkén vallván magokat, nagyrészt magyarul beszéltek, ’s kívánatos lenne, hogy buzgóságuk jó például átszálljon a’ Dunán.”