A Sztálin-szobrot 1951-ben állították fel Budapesten, a mai 56-osok terén, a Városligeti fasorral szemben. A 8 méter magas bronz alkotást, az elnyomás, a diktatúra és az idegen megszállás jelképét október 23-án este ledöntötték.

Az ezt követő napokban a szobor darabjai a város több pontján felbukkantak. A napilapok is beszámoltak róla, hogy hol és éppen mely darabját próbálták még apróbb darabokra összetörni.

A Szabad Nép október 24-i számában részletesen beszámol a Sztálin-szobor előző napi ledöntéséről.

„Kedden este 9 óra 37 perckor a budapesti dolgozók ledöntötték Sztálin nyolcméteres óriás bronzszobrát. Csonkán bukott nagy ívben az emelvény lépcsőire. Már 6 órától tízezrek álltak a téren, fenn a talapzaton pedig ötven-hatvan ember sürgött, segédkezett. Fakult drapp színű ruhás ember jelent meg társával a szobor bronzkarján, még feljebb kúsztak, kötelet dobtak a szobor nyakára. Csörlős teherkocsik húzták meg a drótkötelet. Az első kísérlet nem sikerült. Munkások jelentek meg hegesztőpisztollyal, bevágták a szobor lábszárát, s az elszakadt kötelet újra kötötték. Ez is kevésnek bizonyult. Még mélyebben be kellett vágni a szobrot. Így dőlt le óriási örömujjongás közepette a szobor. A téren körülbelül 50-70 ezerre becsülhető tömeg szorongott, hol a himnuszt, hol a Kossuth-nótát énekelve. A tüntetők tízezrei követelték, hogy Nagy Imre elvtársat azonnal vegyék be a vezetésbe.” 

Vajon mi lett a drapp színű ruhás emberrel, a csörlős teherkocsikat vezető sofőrökkel és a hegesztőpisztollyal megjelent munkásokkal?